Táncdráma Petőfi Sándor születésének 200.évfordulójára
Nincs e nemzetnek olyan tagja, aki ne hallott volna róla, ne olvasott volna tőle, vagy legalább ne tudna két sort valamelyik verséből. Mégis fel kell tenni azt a kérdést,:- tudjuk ki volt Petőfi Sándor? Minden író és költő alkotásaiban „szenderegnek” olyan sorok, amelyeknek addig kell a feltámadásra várniuk, míg nem jön egy olvasó, hogy azokat évtizedes Csipkerózsika-álmukból felrázza. Így Petőfinél is, aki pedig a „rögtöni”, közvetlen hatást kiváltó költők közül való, írt olyan verseket, melyeknek egyes sorai ki tudja hány nemzedéknyi aléltság után kaphatnak teljes és egész komoly hatóerőre. „Halhatatlan a lélek, hiszem, De más világba nem megy át, Csak itt lenn a földön marad, A földön él és vándorol.”
Petőfi számára a halál nyitja meg a Mindenség misztériumának kapuját, s azt az utat, melyen járnia kell. Micsoda JÖVENDÖLÉS, dicsőség a halálon túl: „Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak. Anyám, soká, örökkön él.”
Petőfit mítoszokba zárta a kor, az irodalmi kánon mindenképp. Betonba, bronzba öntötték alakját, szoborrá merevítették, s így zárták le végképp a lehetőséget, hogy másképp lássuk, azt lássuk, aki lehetett. Szeretnénk a Mindenségbe követni a költőt, úgy, hogy közbe ne „zavarjuk” meg gondolataiban.
Közreműködik a Szeged Táncegyüttes, a Délikert Táncegyüttes és a Suhancok továbbá zenei közreműködők Dr. Szalárdy Levente, Gergely Gábor és a Gyantár zenekar.
Zeneszerző: Dr. Szalárdy Levente
Koreográfus: Simoncsics Pál
Koreográfus asszisztens: Papp Nóra
Dramaturg/rendezőasszisztens: Hell Nikolett
Szendrey Júlia: Brimo Widad
Pákh Albert: Tari Balázs
Szeberényi Lajos: Bús Marcell
Petrovicsné: Vajda Júlia
Hozzászólások