Jávor Pál - a 20. század egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze - 1902. január 31-én született Aradon. Első munkáját a fronton kapta, ahol leveleket kézbesített katonáknak; később az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka lett. Dániába vágyott, a véletlennek köszönhetően azonban Budapesten kötött ki. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának elvégzése után számos budapesti és vidéki színház szerződtette, és természetesen a "hetedik művészet" is hamar felfedezte magának: a magyar némafilmgyártás Jávor Pállal végződött (Csak egy kislány van a világon, 1929), a hangosfilmgyártás pedig vele indult el. Jávornak adatott meg ugyanis az a filmtörténeti pillanat, hogy megformálhassa az első magyar hangos-, és egyben zenés film, A kék bálvány (1931) férfi főszerepét. Miután a második hazai hangosfilmben, a Hyppolit, a lakájban (1931) is szerepet kapott, nélkülözhetetlen alakjává vált a háború előtti magyar filmiparnak.

Jávor a '30-as '40-es években valóságos kultuszt teremtett: az elegancia, az udvariasság testet öltött alakja volt, és természetesen nők ezrei rajongtak a - később fogalommá vált - "Jávor-bajusz" és "Jávor-kalap" gazdájáért. A magyar amorózó 1929 és 1945 között több mint 70 filmben játszott, egy rövid kitérő erejéig még Hollywoodban is megfordult. A sármos szívtiprót olyan népszerű filmekben láthattuk, mint a Köszönöm, hogy elgázolt (1935), A csúnya lány (1935), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1938), a Halálos tavasz (1939), A szerelem nem szégyen (1940), a Dankó Pista (1941), az Egy csók és más semmi (1941), az Egy tál lencse (1941), a Makrancos hölgy (1943) vagy a Valamit visz a víz (1943); a vásznon olyan csodás színésznőkkel játszhatott, mint Karády Katalin, Szörényi Éva, Tolnay Klári, Muráti Lili, Szeleczky Zita vagy Turay Ida. 1959-ben hunyt el 57 éves korában.