Késő

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar filmdráma, 83 perc, 1943

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?

Tamássy Péter, a híres sebészprofesszor régóta szerelmes a fiatal és tehetséges színésznőbe, Szegedy Juditba, de érzelmeit nős ember lévén titokban tartja. Mikor mégis kirobban belőle a titok, már késő. Judit, aki régóta hiába várt a vallomására, időközben férjhez ment és őszintén szereti férjét, Jánost. A csalódott Péter a harctérre menekül, ahol a sors a súlyosan sebesült Jánossal hozza össze. Bombazáporban operálja és megmenti riválisát, de ez szeme világába kerül. A tragikus fordulatot a két asszony önfeláldozó vetélkedése követi: a hűséges feleség szeme helyett szeme a világtalan férfinek, a ragyogó szépségű színésznő férjéről és pályájáról is kész lemondani érte. Péter nem fogadja el ez utóbbi áldozatot, felesége mellett marad.

Stáblista:

Szereplők

Tamássy Péter, sebész főorvos
Mária,Tamássy felesége
Szegedy Judit, színésznő
Koltay János, tenorista
Józsi bácsi

Hozzászólások

Szerinted?
Joan Fontaine 2019 okt. 19. - 20:47:17
Sajnos nem igazán vagyok járatos a Jávor filmekben. Ha végignézed itt a porton a filmjeit, a tartalom leírás és a képek alapján talán beugrik.
Joan Fontaine 2019 okt. 17. - 20:37:05
Szerintem Jávornak jól állt ez a visszafogott, intelligens szerep, még ha gyenge is a karakter. Bulla Elma személye és játéka nagyon tetszett, nem volt ő csúnya nő fiatalon, sőt....Kellemes beszédmodora és igazi nagy tehetsége volt. Muráti Lili sem volt csúnya, de a beszédében érezhető volt valami férfias, katonás affektálás, amit nem igazán kedvelek.
Sárdy Jánost viszont , az agyatlan áriázásával nem vagyok képes elviselni. Annyira borzasztóan ripacs, hogy az már fizikai fülfájdalmat okoz. Beszéde szörnyűséges... jaj...
feketevipera 2011 szept. 06. - 22:25:54
Nem ez a legjobb film, amit életemben láttam, de még a két világháború közötti magyar filmek közül sem igazán emelkedik ki. Szerintem idõnként túlságosan giccses és melodramatikus, a cselekményszövés már-már agyonbonyolított és erõltetett (igazából eléggé bugyutácska az, hogy ki kit tudna boldoggá tenni, ki kirõl mond le vagy gondoskodik, a valóság azért sokszor kicsit másabb). Az volt az érzésem, mintha a figurák egy vadromantikus regénybõl léptek volna elõ, a színészek nem tehetnek arról, hogy ezt kellett eljátszaniuk (legfeljebb nem vállalták volna). Jávor Pál itt picit megöregedve látható, és mintha nem lenne olyan erõteljes az alakítása, mint a korábbi filmjeiben. Sárdy János arcáról meg nem nagyon olvadt le a "bájgúnáros" vigyor, mintha valami manír lett volna ez nála. Összességében amondó vagyok, egyszer meg lehet nézni a filmet, fõleg azért, mert ritkán látható darab, de vannak ennél sokkal jobb alkotások is.