Az aktuális rész ismertetője: Ma már kétségtelen tény, hogy 1958-ban XXIII. Jánossal és az általa összehívott reformzsinattal új korszak kezdődött a pápaság és a katolikus egyház történetében. Angelo Guiseppe Roncalli velencei bíboros eszményi átmeneti pápának tűnt. Rendkívüli alkalmazkodóképessége és magas kora zálog volt arra, hogy pontifikátusa nem nyúlik túl hosszúra. XXIII. János tökéletes ellentéte volt elődjének. Az egyszerű családból származó Roncalli kedélyes és jóságos ember volt, aki a pápai trónon is megőrizte emberségét. Egy 14 gyermekes családban született, negyedikként. 1925-ben szentelték püspökké. 1934-ig Bulgáriában, a következő tíz évben Törökországban és Görögországban teljesített apostoli delegátusi szolgálatot. 1944-tol 1953-ig apostoli nuncius volt Párizsban, majd velencei pátriárkává nevezték ki. Ellenezte a kommunizmust és az ateizmust, de a katolikusokat toleranciára intette. Féltette az egyházat a modernizmustól, de párbeszédet kezdett a tudománnyal.
Megválasztása percétől a reményt sugározta. Érsekként már pápaságának programját vallotta: inkább kereste azt, ami egyesít a világgal, mint azt, ami elválasztja tőle az egyházat.
XXIII. János pápa a több irányból érkező ellenálláson felülkerekedve sziklaszilárd akarattal egyetemes zsinatot hirdetett. Bejelentése szenzációként hatott. Bár a zsinatot nem ő fejezi be, ötéves pápasága végül is a jelenkor korszakalkotó pontifikátusa lett.