Sztalker

Bakancslistához adom

Stalker

szovjet-NSZK sci-fi, 160 perc, 1979

Értékelés:

141 szavazatból

Szerinted?

111 hozzászólás

Ez a Sztrugackij-fivérek ihlette fantasztikus film egy sivár iparváros lepusztult perifériáján elterülő és az élet szabályaival dacoló, rejtélyes Zónáról, ahova az utat egyedül ismerő Sztalker vezet el egy írót és egy professzort, tulajdonképpen filozófiai értekezés, bár értelmezték politikai parabolaként és személyes látomásként is. Vizuálisan igen szuggesztív kamaradráma formájában veti fel az élet olyan nagy kérdéseit, mint az atomkorszak fenyegetése, a hit és a boldogság problémája, a kiútkeresés egy egyre lehetetlenebbé váló helyzetből és az ennek érdekében szükséges változ(tat)ások. A cím meghatározott célú határátlépőt jelent, és valóban a határ átlépéséről van szó, de a határ nem egyszerűen egy földrajzi övezet, a Zóna határa, hanem a belső világra s ezen belül arra a kényszerpályára utal, amelyen kialakítjuk viszonyunkat a jövőhöz.

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Alekszandr Kajdanovszkij

Stalker

Alisza Frejndlih

Stalker felesége

Anatolij Szolonyicin profilképe

Anatolij Szolonyicin

az író

Nyikolaj Grinko

a professzor

Natasha Abramova

Martha

Alkotók

rendező: Andrej Tarkovszkij
író: Arkagyij Sztrugackij
forgatókönyvíró: Arkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij Andrej Tarkovszkij
zeneszerző: Eduard Artyemjev
operatőr: Alekszandr Knyazsinszkij

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál
1980
Ökumenikus Zsűri díja: Andrej Tarkovszkij

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Szinte esélytelennek tartom, hogy most olvasnád amit írok, de így, 13 év távlatából eléggé szíven ütött az az egy mondatod. Asszem, hasonló tizenévesek lehettünk. Remélem, azóta minden rendben van :)

Válasz

10/10

Minden idők egyik legjobb filmje. Azért is kezdtem oroszul tanulni, hogy ne felirattal kelljen néznem. Amúgy ajánlom A sziget című orosz filmet is. Nem olyan jó, mint ez, de érdemes azt is megnézni.

Válasz

10/10

Egész életemben hatása alatt leszek ennek a filmnek. Egyszerre emel fel és taglóz le. Ez a művészet.

Válasz

3/10

Tegnap neztem meg, de meg most is a hatas alatt vagyok. Nah mondjuk nem azert mert annyira jo lett volna, hanem azert, hogy ezt hogy a francba alakulhatott ki ebbol egy hatalmas kultusz.
Olvasgattam a kommenteket, hogy ertelmezest kapjak. Az elso 10-15 perc illetve az utolso 45 perc a lenyeg. A tobbi ha ki is marad, is abszolult ertheto a film. Az utolso jelentettel bent hagyott lebegtetessel valamit visszahozott a film nalam.
Igen ertem, hogy a filozofia kerdeseket boncolgat, de akkor miert nincsenek benne ahhoz kapcsolodo dialogusok? Vagy csak minimalis? Ehelyett kapunk verseket? Semmitmondo dialogusok, amik nem mellyitik a karaktereket, a cselekmenyrol ne is beszeljunk (de nyilvan ennek nem is az a lenyege)
Csak fokozzak a lassusagot es jobban elmelyitenek a szterotipikus orosz nyomort.
Valaki a pecazashoz hasonlitotta a filmet, en pl azt nagyon tudom elvezni, mert ott folyamatosan benne van, a feszultseg, hogy a kovetkezo pillantban tortenik valami, de megis beletudsz meditalni a varakozas pillanatba. Ebbe a filmben azonban nem jon a katarzis, nem jon kb semmi. S marpedig azert nem, mert a karakterek nincsenek elmellyitve, igy nem tudsz veluk a vegen azonusulni.
Talan az operahoz tudom hasonlitani ezt a filmet, hiba probaltam tobszor is elvezni, egyszeruen ertelmetlen es unalmas volt, kb mint ez a film.
Ha letkerdesek, filozofia, lassabb film akkor olyat varok mint, Az otodik pecset.
A lebegtetesen kivul, egy dologban szuper volt, ez a szineszi jatek!

3/10

Válasz

Köszi a válaszokat, mindkettőtöknek, azóta nem néztem meg, de egyszer tuti előveszem és megnézem az elejétől a végéig :). Azért is, mert ez amit mondasz, vagyis mond Tarkovszkij, az tényleg igaz, ezt én is éreztem :D. Pld. a Straight Story is nagyon lassú volt, mégis meglepődtem, hogy milyen hamar elment a játékidő, pedig annyira nem rövid és ahhoz képest tényleg sok az elnyújtott jelenet és relatív eseménytelen. Gondolkodtam is rajta, hogy ez miért lehetett? :) Hogy-hogy ennyire beszippantott? Pedig az se lett egyébként kedvenc (bár tetszett), pont ezért is lepett meg. Elég hasonló film is a Sztalkerhez, a képek ott is gyönyörűek és hangulatfilm, meditatív. Itt is elég gyorsan elrepült az idő, könnyen eljutottam a felénél túlra, ha jól emlékszem már bőven azon túl hagytam abba, csak itt tűnt fel, talán életemben először, hogy tényleg rendkívül sok idő ment el ezekre a jelenetekre és a nyugati gondolkodásmódommal, életvitelemmel, azt mondtam ez most nekem nem kell :D. De így felkeltette az érdeklődésem, ahogy mondtad :). Hm, lehet még a kedvencem is lesz :). Mert egyébként szeretem a lassú dolgokat, zenékben is pld. a Pink Floyd nekem nagy kedvenc, vagy most Rachmaninoff, ellazítanak. Az-az érdekes, hogy ott is, először teljesen ledobtam magamról sok olyan zenét, ami mára a kedvencem lett, hogy adtam nekik újabb esélyt és kb. az első 5 hallgatásig inkább azt mondtam érdekes, majd egyre inkább tetszett. Először ott azon voltam megrökönyödve, miért kell 25 percnek lennie egy számnak, ki hallgatja ezt meg stb. Azóta én, rendszeresen. Talán nem kell mindenben túlságosan az értelmet keresnem :D. A legutolsó film amit láttam a Marley és én, na, ott pont ezt éreztem, hogy lassú, de nem annyira, hogy bevonzzon, legfeljebb a végén. Mindig magasabbra értékelt filmeket nézek, ez is még becsúszott a 7,1-es Imdb-vel stb., de a film nagy része, nagyon felejthető. BTW, A közepén meg volt egy montázs, ahol nagyon pörgött pár percig, szóval itt pont mindhárom tempót megtapasztaltam. A Sátántangó nem vonz, az már tényleg nagyon hosszú, meg túl művészfilm + úgy olvastam pont minap, hogy valóban meghaltak állatok a forgatás alatt, az is eléggé megfekszi a gyomrom, meg kifogásolom :/

Válasz

10/10

Szervusz! Tarkovszkijnak konkrétan volt erről egy elmélete. Ha valami pörgős, akkor érdekes, odafigyelünk. Ha lassú, akkor elkezdjük unni. Ha szuperlassú, akkor viszont megintcsak felkelti az érdeklődést, és mi is lelassulunk hozzá. A film kb. minden képkockája olyan itt, mintha egy veretes fotókiállítás képeit néznéd, és lassan sétálnál egyiktől a másikhoz. Engem speciel a film átrak egy olyan szemlélődő tudatállapotba, ahol nem zavar a film lassúsága, és egyszerűen csak szívom magamba a film esztétikai szépségét. Annyira szépen kidolgozottak a képek, hogy szerintem ez a lassúság egyszerűen muszáj, mert ezen tempó mellett van csak lehetőség arra, hogy tényleg felfedezhesd. Miközben a filmet tartalma és mondanivalója miatt is imádom, időnként, mikor nincs időm végignézni, van, hogy csak jeleneteket megnézek belőle pusztán a képekben gyönyörködni. Van egy anekdóta(?), hogy állítólag mikor a film elejéből próbavetítésen mutatott valamit Tarkovszkij, akkor valaki szóvá tette, hogy túl lassú. Erre Tarkovszkij idegesen megjegyezte, hogy akkor 2x ilyen lassúra fogja csinálni. Nem tudom, hogy megtörtént-e ez, de mindenesetre egybevág ezzel a szuperlassú = újra érdekesnek tűnik elmélettel.

Válasz

Már régóta figyelt a polcomon a dvd, de akármikor nekifutottam, úgy éreztem, hogy szellemileg és lelkileg nem vagyok eléggé elmélyülve egy ilyen élmény befogadásához, megértéséhez. Most végignéztem. Tarkovszkij egy egészen különleges rendező, a Tükör című filmje nagyon tetszett. A Sztalker tulajdonképpen egy misztikus utazás amely a metafizika főbb kérdéseire keresi a választ. Ez egy szépirodalmi igénnyel készített alkotás, amely lassan hömpölygő cselekményével, szimbólumokkal teli képi világával nem emészthető könnyen. Én többször is meg fogom nézni, az biztos, mert szeretem az olyan alkotásokat, amelyek szellemileg kihívás elé állítanak.

Válasz

Ha az elnyújtott jeleneteket nem veszi be a gyomrod, akkor ne nézd meg a Sátántangót. Emlékeim szerint a bemutatkozó jelenet egy többperces mozgó nagytotál. A mozgás alatt azt értsd, hogy kb. egy 10 méteres területet fed le balról-jobbra történő kameramozgással. Ezalatt nem történik semmi.

Válasz

A magam részéről én most "küszködök" a filmmel, nem bírom nyugodtan végigülni, már sokadszor állítom meg, egyszerre érzem azt, hogy nem értem és ez egy kínvallatás, és, hogy mennyire filozofikus és érdekes, tényleg igaza van a pozitív ajánlásoknak. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell így nyújtani a jeleneteket, annyira szívesen meghallgatnék valakit erről, hogy ezek miért jók/szükségesek, de komolyan! Most épp kiválasztottam 1 és 3/4 óránál lévő jelenetet, és lemértem: konkrétan 12 mp-ig nem történik semmi, csak nézzük, ahogy fekszik a csávó! Még csak ezután kezd szintén lassan mozgolódni! Itt írta valaki, hogy nem volt benne egy felesleges mp se... hát könyörgöm, most ha ez a jelenet 1mp, akkor mit vesztünk rajta? Olvastam ilyen cikkeket, volt ahol épp Sztalkert hozták elő, mint az igényes operatőri munka, az elgondolkodtató, tartalmas képek példáját, és más ehhez hasonló kritikákat, véleményeket is átfutottam. Mivel nem volt olyan részletes igazán nem tudtam elsajátítani ezt a szemléletmódot, de azt mondom: értem, ezeken a képeken mindig van mit felfedezni, de kérdés, hogy akkor is, ha konkrétan nem történik semmi? Oké, akkor is. Viszont nem jobb, ha lenne 1 órával rövidebb, pörgősebb filmünk, és ha valakinek annyira tetszik, akkor többször megnézi, és majd észreveszi a kis részleteket a képekben? Egyszerűen egy kínzás, ahogy a rendező ránk erőszakolja, hogy nézzük ezeket a hosszú snitteket. Ez a film csak azt sztereotípiát erősíti ezzel, hogy a művészfilmek unalmasak. Ha egy filmből perceket tudsz úgy kivágni, hogy ne változzon a minősége, az szerintem súlyos probléma. Alapból választ a rendező egy elmélyülős, lassan kibontakozó témát, és akkor még tetézi ezzel? Arra gondolok mindig, hogy akik ezt a filmet istenítik, valószínűleg horgászni is szeretnek, az is ugyanilyen, hogy percekig csak nézed ugyanazt, és semmi nem történik, de mégis milyen nagyszerű. Én ennél mindig szerettem mozgalmasabban élni, úgyhogy már tudom, hogy ez a film nem lesz a kedvencem.

Válasz

Újvállalkozó az, hogy te nem rendelkezel azzal a befogadóképességgel, ami túlmutat a Star Wars-on, egy tiszteletben tartandó dolog, de az, hogy másokat is lebeszélsz erről a filmélményről, azzal már sokat ártasz. Az olvasni nem tudónak a könyv egy nevetséges, semmitmondó, furcsa jelhalmaz.

Válasz

10/10

Nem egy tömegfilm, és nem is a tömegeknek szól úgy gondolom. Én minden egyes percét élveztem, az operatőri munka pedig messze megelőzte a korát, a helyszínek, az apró részletek, a karakterek, mindennek súlya volt végig, és a víz, a fák... ilyet még egy filmnél sem tapasztaltam, érezni lehet szinte.
El kell benne mélyedni, hagyni hogy vigyen a film, ennyi.
Nekem mindenképp dobogós,
10/10.

Válasz

Azokat a Mester nem engedte szinkronizálni. Tarkovszkij nem volt ennyire hisztis ;)

Válasz

Nézd meg újra azt a könyvet! Ha ugyanaz, ami nekem is megvan, akkor az elsõ fele a Piknik az árokparton c. novella, a második pedig a film forgatókönyve alapján készült kisregény.

-------

Megvettem DVD-n a filmet, most sokadszor futok neki a tévében, nem bírom végignézni, pedig a könyvet rongyosra olvastam. Ez inkább valami misztikus dolog, mintsem sci-fi.

Válasz

Bevallom, nekem a kedvenc filmjeim közé tartozik. Nem találkoztam még ilyen rendezõvel, aki ennyire határozottan tudja filmvászonra vinni a nyugalmat és a függetlenséget egyaránt. Mind a képi világa, mind a hangulata magával ragadó. Úgy tökéletes, ahogy van. És ahhoz képest, hogy ez a film második változata, és elölrõl kellett kezdeni a forgatást, le a kalappal.

De a legtöbb mai ember nem értené a film mondanivalóját, lényegét. (hiszen nagyon lassú)
Ezért nem is ajánlom senkinek a megnézését, csak annak, aki megérteni szeretné, és beleélni magát.

Válasz

Az atmoszférateremtés magasiskolája. Nem igazán sci-fi, inkább létfilozófia képernyõre alkalmazva. A zenéje pedig az egyik legzseniálisabb chillout, ami valaha megszületett.
Lassan gördül, és egyre jobban húzza be az embert a maga világába. Az a furcsa, hogy a dialógusok nélkül is mûködne, komplett film lenne, benne a Zóna univerzális üzenetével. Ugyanakkor minden egyes dialógus egy-egy újabb gondolatsorozatot indít el, mindegyik témát, rágódnivalót szolgáltatva akár egészestés iszogatásokhoz, bölcs és világmegváltó kocsmai beszélgetésekhez (is). Egyetlen hibája, hogy egy-két jelenet valóban túl lett húzva idõben, de talán két és fél óra zsenialitás mellé kell is 2-3 perc ásítozás.

Válasz

Az a helyzet, hogy sok éve volt szerencsém elolvasni a Sztrugackij testvérek novelláját "Piknik a senki földjén", késõbb ugyanezt egy másik fordításban "Piknik az árokparton" (bár az elsõnek a címe jobban tetszett), és ezután a Stalker forgatókönyvének egy korai változatát (egy kötetben jelent meg a novellával). A filmet még nem láttam, de kicsit tartok tõle.

Válasz

10/10

ez a film is kihagyhatatlanul ott van a számomra legeslegfontosabb ötben. az életem, a személyiségem szerves része

Válasz

7/10

Hiába volt két és fél óra, idõtlenségbe estem miközben néztem. Egészen lenyûgözõ volt a képi világa, ugyanúgy ahogyan a többi Tarkovszkij-filmnél is. Ha lehetne ilyet mondani: ez a film a mély-filozófiai filmek gyöngyszeme. Aki látta tudja, hogy értem. Mindenesetre várom, hogy megjelenjen majd HD-ban is, mert megérdemelné.

7/10

Válasz

aha:DDD

akkor Kubrick filmek többsége is sz.r mer nem lettek szinkronizálva, értelek mester :DDDD ülj le, nem sikerült a vizsga.

Válasz

ha olyan jó film lenne a Stalker, már biztos leszinkronizálták volna, mert a jobbakat leszokták.

Azért én megnéztem volna, ha nem csak ez a utálatos felirat verzió van belõle. De így aligha fogom.

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

141 szavazatból

Szerinted?

111 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon