1914, a "boldog békeidők" Európája. Senki sem sejti, hogy rövidesen vége a nyugodt hétköznapoknak: sem a berlini asztalos, aki barátai társaságában tölti a hétvégét, sem a párizsi szerelő, aki a szép lányok után jár, sem az angol munkás, akinek családjában nagy a boldogság, hiszen éppen gyerek született, sem a szegényes otthonában élő zsidó szabómester. Kitör a háború, megkezdődik a mozgósítás. A négy különböző nemzetiségű ember a "senkiföldjén", egy rombadőlt ház pincéjében, sebesülten kerül össze. Ötödikként csatlakozik hozzájuk egy feketebőrű katona, aki korábban táncosként egész Európát bejárta, így mindannyiuk nyelvét érti. Miután együtt élnek túl egy gáztámadást, mindannyiuknak közös a vágyuk: véget vetni az öldöklésnek...

A "Senkiföldje" a korszak háborús- és háborúellenes filmjei között az egyetlen nem realisztikus, csaknem allegorikus alkotás, amely nem a háború szörnyűségét, hanem abszurditását ragadja meg. Viktor Trivas, aki G. W. Pabst asszisztenseként kezdte pályáját, a húszas évek német némafilmjeinek képalkotását és az orosz montázstechnika eredményeit felhasználva érdekes, avantgárd filmet alkotott.