Szeretjük a háborús filmeket, csak az a baj, hogy nem mindegyik jó. És egy rossz háborús film nagyon rossz tud lenni!
Sylvester Stallone Richard Gere-t és Bruce Willist is kitúrta a közös filmjeikből, John Stamos Mary-Kate Olsentől és Ashley Olsentől akart megszabadulni a Bír-lak forgatásán.
Hollywood egyik legsokoldalúbb és leginkább alulértékelt színésze, aki megdöbbentő mélységet tud adni a karaktereknek.
Brad Pitt, Patrick Swayze és Sylvester Stallone is bekaptak egy-két maflást a filmbéli bunyópartnereiktől – volt, akit azonnal kórházba kellett szállítani...
Az átalakuló stúdiólogó, Kali vére és a Pan Am-repülőgép piros csíkkal jelzett útvonala is régi ismerősként köszönti a rajongókat az Indiana Jones és a sors tárcsájában.
Jöhet még hét filmes figura, akiket az alkotók egyáltalán nem szántak gonosznak, ellenszenvesnek, irritálónak vagy gyűlöletesnek, a nézők legszívesebben mégis pofán vágnák őket?
Nem mindenki van lenyűgözve a teljes mértékben átlényegülő színészkollégáktól – és ennek gyakran igen vicces és/vagy frappáns módon hangot is adnak. Összegyűjtöttük a legcsípősebb beszólásokat.
Hollywoodi filmeknél alapvető elvárás, hogy legyen bennük sármos pasi és dögös csaj, akik erőteljesen vonzódnak egymáshoz, legyen szó vígjátékról, drámáról vagy bármi másról van szó. De mi van, ha mindez teljesen felesleges?
Puskaporos hangulatban mutatták be Olivia Wilde Nincs baj, drágám című új filmjét, amelynek a régi és új főszereplőiről, Florence Pugh-ról, Harry Stylesról és Shia LaBeoufról évek óta keringenek pletykák vitatott gázsikkal és kirúgásokkal kapcsolatban.
1954. szeptember 1-jén mutatták be az amerikai mozik ezt a kiváló klasszikust, amelynek nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a közelmúltban is készült belőle – ha nem is szabályos remake, de legalábbis parafrázis.
Jelenleg is zajlik a wimbledoni tenisztorna, úgyhogy eszünkbe jutott a 2017-es a Borg vs McEnroe c. film, ami a sportág egyik első meghatározó rivalizálását dolgozza fel, mélyen szemléltetve a sajtó felnagyító és nyomásgeneráló szerepét, vagy éppen a tenisz magányos jellegét.
A Honey Boy a színész saját gyerekkoráról és apjával való ellentmondásos viszonyáról szól, önterápiás jelleggel, de megrázóan.