Az HBO A Fantasztikus Négyes, a Creed – Apolló fia és a Fekete Párduc sztárjának főszereplésével próbálja meg a fiatalabb generációkkal is megismertetni Ray Bradbury sci-fi klasszikusát.
Roman Polanski egyszerre mesél arról, milyen lehet középkorú nőnek lenni és milyen alkotói válságba kerülni, és legalább az egyik téma nagyon közel állhat hozzá. A másik a feleségéről szól.
A nagy költségvetésű látványfilmek világába tett kirándulás után Benedict Cumberbatch visszatért oda, ahonnan karrierje világhódító útra indult: a kisképernyőre. Új minisorozatában egy Sherlockhoz hasonlóan zakkant figurát alakít – az egész mégis teljesen más.
Joaquin Phoenix megcsinálta a nagy klasszikus Taxisofőr modern, kalapácsos verzióját, és ez egyáltalán nem gáz, bár a cselekménynek nem minden mozzanatát értettük.
Wade Wilson, avagy a nagypofájú Deadpool, - aki olyan, mint a Pókember ragyás verziója - visszatér, új barátokat és ellenségeket, szerez, miközben be nem áll a szája. És ez benne a jó!
Vajon méltán felkapott a horrorba oltott francia túlélő thriller, vagy a bő lére eresztett, művészi idézőjelbe tett vérfürdőnek és a feminista felhangoknak szól a váratlan népszerűség?
Kisebb csoda, hogy Melissa McCarthy mára egyfajta márkanév lett Hollywoodban, de nem tolja rosszul, ha néha kicsit sok is belőle, például amikor újra egyetemre kezd járni.
Kissé szokatlan fordulatként ezúttal a francia főváros egy iszonytató természeti katasztrófa helyszíne, amely során két szülőnek kell helyt állnia egy nagy, büdös, mérgező köd közepén.
Hetvenes évek, Anglia, punkok és prolik mindenütt, no és néhány földönkívüli. Erősen ezoterikus jellegű találkozás mély nyomokat hagy egy fiatal srác és egy, a galaxis túloldaláról jött lányban.
Undorító, sebezhetetlen, de vak lények foglalták el a mi is bolygónkat, így a túlélést egy dolog jelentheti, a tökéletes csend. De vajon lehet mindig csendben élni vagy gyereket szülni?
A profik szarból is aranyat csinálnak, és ez történt ezzel a papíron rémes vígjátékkal is, ahol három szülő fog össze, hogy megakadályozzák kislányukat abban, hogy élvezzék az életet.
A gonosz japán politikus száműzi az összes kutyát a szemétszigetre, de a vitéz kisfiú a védelmükre kel, a leghipszterebb amerikai rendező pedig csodaszép képekben meséli el mindezt.
Igazság szerint a csúnya még nagyon enyhe jelző mindarra a borzalomra, ami A szolgálólány meséje című sorozat most debütáló második évadában vár a nézőre. A sorstársaival együtt cselédségre és gyerekszülésre kényszerített Offred disztópikus meséje egyre horrorisztikusabb fordulatokat vesz – mégsem tudjuk elfordítani a fejünket.
Menő, hogy együtt bandázik Thor A galaxis őrzőivel, de tényleg kell ennyi hős egy filmbe? Duplakritikában soroljuk a pozitívumokat és negatívumokat, amit ezúttal egyetlen szerző jegyez, mert a sajtóvetítés óta vitatkozik benne a lelkes geek és a kőszívű filmes újságíró.
A francia rendező, Pascal Laugier angol nyelvű munkájában bőven kimaxol mindent, amit egy horrorfilmben ki lehet maxolni, de leginkább abban leli örömét, hogy hősnőit kínozza.
Egy percig sem vehető komolyan a gagyi CGI szélvész alatt majdnem megvalósult szuperrablás története, de vannak a sztorinak könnyed, sőt, néha vicces momentumai is.
Egy idősödő bennszülött kénytelen menekülni a törvény elől, miután önvédelemből lepuffantott egy ostoba fehér embert, és, ahogy az lenni szokott, az üldözés mindenkit megváltoztat.
Pontosabban nem is rossz, csak gagyi, nem is próbál jó lenni, csak nagy meg hangos, és lehetetlen komolyan venni. Különben borzasztó lenne az óriásgorilla és kigyúrt haverja meséje.
Bogdán Árpád akár keserű, dühös filmet is készíthetett volna a cigánygyilkosságokról, értekezhetett volna a kilátástalanságról, de ő nagyon szép és elég okos munkát rakott le az asztalra.
Kemény vidéken kemény férfiak dolgoznak a kőkemény mészbányában, és közben kemény löttyöt isznak és keményen néznek, de az egyikük kicsit hibás fejben. Mi legyen a sorsa? Kemény kérdés!