Emilia Clarke szupercuki ünnepi magánszámát a kritikusok zöme nem csak lehúzza, de kifejezetten utálja, sok néző mégis nagyon szereti, mert hát ilyen egy karácsonyi film.
Egy patinás zeneiskolában egy tanár VALAMIT csinál az egyik kislánnyal, és a legtöbben nem akarják elhinni a dolgot. Van, aki nem hisz a lánynak, van, aki ártalmatlannak tartja az egészet, másnak pedig egyszerűen kellemetlen az ügy.
A TV2 új, lakásfelújítós műsorában a két nagyágyún, Ördög Nórán és Stohl Andráson kívül is mindent bevetettek, amit csak tudtak: vért, verítéket – és főleg könnyeket.
Négy különböző, mégis furcsán hasonló apukát ismerünk meg a TV2 új napi sorozatában, és a legfurcsább az egészben, hogy szinte egyikük sem szimpatikus.
Mike Flanagan egyrészt a horror maestro azonos című regényét dolgozta fel, másrészt Kubrick zseniális Ragyogását folytatta, ami persze maga is King adaptáció volt, és itt már kicsit összekeverednek a szálak.
Ahhoz képest, hogy a Midway állítólag Roland Emmerich szerelemprojektje volt, sikerült egy semmitmondó, elnagyolt sztorit kerekítenie, a lehető legrosszabb módon használt CGI-jal. Majdnem a japánoknak drukkoltam!
Ha a játszótéren, a boltban látunk egy magából kikelt gyereket, vállat vonunk, hogy biztosan nyűgös vagy nem kapott meg egy játékot, de mi van, ha a gyerek azt nem kapja meg, ami tényleg jár neki, és senki sem tud segíteni?
Egy csapat, tesztoszterontól fűtött gyerekkatona marad magára mindenfajta irányítás nélkül, de egy csomó fegyverrel és a gondjukra bízott nyugati tússzal. Vajon mi baj történhetne?
Bár kínai országimázsfilmnek is elmegy, az elveszett jetigyerek és a vele összehaverkodó kínai gyerekek története abszolút nyugati ízlés szerint készült, és nagyon szórakoztató is egyben.
Azon a bizonyos nyáron annyi minden változott meg örökre - ahogy azt már annyi filmben láthattuk, de ez most egy csodás norvég tájon történik, veretes irodalmi mű alapján, férfias favágók között.
Új veszély fenyegeti az emberiséget, új alakváltoztató robot érkezik a jövőből, hogy egy új megváltót töröljenek el a föld színéről, de régi arcok szállnak velük szembe és a recept is a régi.
Ha izlandi film, akkor Ingvar Sigurdsson a nyerő, a szigetország színészlegendája, saját maga élő szobra, aki most egy gyászoló férfit alakít, aki történetesen nyugdíjas zsaru, és mint ilyen, utánamegy a dolgoknak.
Szezon van, az olcsó, de többnyire korrekt módon összerakott, hatásos, és nem csak hatásvadász horrorok szezonja, hiszen itt a Halloween! És itt az elátkozott mobil is, a modern időknek megfelelve!
Adott három lány a konzervgyárból, egy erőszakoskodó bunkó főnök meg egy rakás pénz, és ha mindezt jól megkeverjük, kapunk egy egész pofás kisvárosi krimit jó sok fekete humorral.
A babarcú Carlos a korántsem vértelen argentin történelem legelvetemültebb gyilkosa, bár ránézésre minden nagymama kedvence. Honnan az ellentmondás külső és belső között?
Milyen lenne Amerika, ha tényleg jelmezes zsaruk vadásznának a maszkos bűnözőkre? Az HBO brutálisan jól bemutatja. Pilotkritika.
A franciák nagyon szeretnek vígjátékokat készíteni, és ők biztos nevetnek is rajtuk, sőt, a magyar forgalmazók is szívesen hozzák be őket, mégsem értem, mire valók.
Tíz évet kellett rá várni, de megérte: a folytatás ugyan nem veri ki a plafont, de rendkívül szórakoztató, nagyon látványos és kellemesen véres, ráadásul újfajta zombikat is kapunk.
A különös, távoli holdon látszódó kincskereső sci-fi egy kicsit western is, egy kicsit retro, egy kicsit sufni tuning, de nagyon jól sikerült, és egészen egyedi hangulata van.
Demóna és az általa vezetett tündibündi meseország halálos veszélybe kerül, amikor egy ambiciózus nővel kerül szembe, de az igazi vesztes itt a néző lesz.