Darren Aronofsky nem invitál, kézi kamerája segítségével már a nyitóképen áttöri a néző és a színpad között húzódó láthatatlan
Tekintetbe véve, hogy a kortárs amerikai filmkészítés alighanem legtudatosabb alkotóiról van szó, szemernyit sem csodálkozhatunk
2006-ban volt már egy hasonló körünk, akkor Párizsról kellett röviden megfogalmazniuk neves alkotóknak, mi jut eszükbe a
Vörösmarty a haza földjét értette ez alatt, Darren Aronofsky viszont a világot jelentő deszkákat. Új filmjében A pankrátorhoz hasonlóan egy magányos, fájdalmakkal teli emberről mesél, akinek mindene a színpad.
David Bordwell filmelmélete szerint a klasszikus hollywoodi elbeszélés dupla oksági szerkezettel, azaz két cselekményszállal
Az első kockákban még ott a lerágott csont: sárga taxis jelenet az utcán; hányszor láttunk már ilyet! A következő száz perc
Kissé késve érkezett hozzánk A szerelem városai című sorozat 2009-es második darabja (az első: Párizs, szeretlek!). Tavaly egy Los Angeles-i vattacukor-egyveleget kaptunk az arcunkba Valentin nap örömére, most pedig New York-ból érkezett egy művészi(eskedő) képeslap.
Berlusconi királysága évek óta vörös céltáblaként izzik a jogféltő médiakritikusok előtt és manapság nálunk is van keletje az ilyen tényfeltárósdinak. Más kérdés, hogy a Milan-elnök a rendezőhöz hasonló játékosokat bottal kergetné el klubjától: körbefutja a pályát és minden ziccert kihagy.
Nehéz mit kezdeni A fa című filmmel. Egyrészt ezerszer megfilmesített alapszituációt dolgoz fel – egy apa nélkül maradt család küzdelmeit mutatja be – másrészt Charlotte Gainsbourgnek még azt is elhisszük, hogy négygyermekes anyuka, akárki akármit is mond.
Menetrend szerint érkezik a rendes évi díjesőre aspiráló Coen-mozi és aki azt remélte, ez az egy végre kisiklik, annak legalább még egy évig várnia kell.
Elek Judit női történeteinek, női sorsainak sorába illik bele a Visszatérés. A film ugyanakkor a tavalyelőtt a Magyar Mozgókép Mestere díjat elnyert rendező életébe is bepillantást enged. Ha csak kicsit is.
Azok a szituációk, melyekben két érzelmileg sérült, magányos gyerek találhatja magát, tanulságos vizsgálódásra adnak alkalmat,
David O. Russell rendező 1999-ben a Sivatagi cápákkal (Three Kings) gurított nagyot, azóta nem sok említésre méltó munkát
Daniel Radcliffe-nek elég hamar sikerült ledobnia magáról Harry Potter varázsló köpenyét, ugyanis A fekete ruhás nő nézése
A 101 Reykjavík rendezőjének egy újabb csodás darabja került a mozikba szombaton. A Fehér nászéjszaka azonban nem ismeretlen
Susanne Bier dán filmrendezőt valamiért nagyon csípik az amerikaiak. A testvéred feleségét újraforgatták Testvérek címmel
Molnár György filmjében van egy fiatal bölcsész csaj, egy züllött kamaszfiú, egy nőgyógyász, aki esténként egy jazzklubban
Eléggé klisé történet, de nekem tetszett a főszereplő miatt. Ha nem Colin Farrell játszotta volna a férfi főszerepet valószínűleg
William Monahan remek forgatókönyvíró. A Tégláért még egy Oscart is bezsebelt. Méltán sokkoló hát, hogy saját rendezésű filmjeként
Susanne Bier ezúttal az erőszak bölcselő lekezeléséről és a kamaszkori agresszió érzelmi hátteréről mesél.Susanne Bier egy