Nők a történelem viharában

Már-már szentségtörésnek tűnik, hogy ezt leírjam, de mégis, a fiatalabbak kedvéért: Elek Judit olyan női filmeket jegyzett eddig mint a Mária-nap vagy a legutóbbi, A hét nyolcadik napja. Pontosabban: nem kifejezetten női filmek ezek. Főhősei nők, akik a történelem vagy a sors szeszélye miatt önhibájukon kívül lettek hősök, konfliktusukat a környezettel elsősorban ez a tényező határozta meg. A Visszatérés méltó folytatása a megkezdett sornak. Sőt, ha figyelembe vesszük például A hét hetedik napja hányattatott sorsát, szinte törvényszerű folytatása az előzőeknek.

Nehézségek

A film 2010 májusa óta készen van. Hogy mi miatt nem sikerült forgalmazót találni, ki tudja, mindenesetre jellegzetesen gazdasági világválság-történet kerekedik ki belőle. Először a magyar és a román koprodukciós partner mellé írekkel kezdtek tárgyalást a film készítői, majd amikor az utolsó pillanatban az ír fél visszalépett, új helyszínt és férfi főszereplőt kellett választani. Hiába Elek Judit múltja, mégis keresgélni kellett, s végül egy svéd partnert sikerült megnyerni az ügynek. Ráadásul az eredetileg kiszemelt női főszereplő, Maia Morgenstern sem tudta vállalni a filmet.

Végre

[img id=281285 instance=1 align=left img]Mire mindezen bonyodalmak lezajlottak és el lehetett kezdeni a filmet, a női főszereplő is meglett, a Maia Morgensternre fazonírozott Kathleen Gati személyében. A sztori is végleges lett, amely nagyban támaszkodik a rendező múltjára, emlékeire. Katherine nem találja a helyét Svédországban, férje, Steve sem tud neki segíteni. Kísérti a múlt, amelyet eddig nem tárt fel családja előtt. Visszatérő álmok gyötrik, így miután apja meghal és a nőt nem köti az eskü, családjával visszatér Romániába és megpróbálja felkutatni édesanyját – vagy legalább a rokonságot.

A történet jelenideje 1980, a Ceaucescu-éra tombol, így a kutatás meglehetősen nehéz. Katherine családja félelmetes naivitással hasítja a román tájat, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Közben hiába akarnak eljutni Katherine egykori falujába, megakadnak egy kisvárosban, ahol a „Nagyfőnök” meg szokott szállni, a környékbeli erdőkben vadászni. Most is erre készülnek, kifeszítik a helységnév-tábla fölé a kötelező „Ceaucescu si poporul” feliratokat, sejthetően teljesen feleslegesen. A család abszurdnál abszurdabb helyzetekbe keveredik, míg Katherine emlékei megállíthatatlanul törnek fel. Megtudjuk, hogy Katica egy megbecsült zsidó családba született, szerető nagybácsik, unokatestvérek közé, de az idillt a 2. világháború megzavarta. A család „elment a vonattal”, egyedül a pár éves Katica élte túl, hiszen olyan kicsi volt, hogy két léc között ki tudott mászni és el tudott bújni. Hogy aztán hogyan került Svédországba, azt a film nem is fejtegeti.

Hiszen nincs is rá ideje: a film másik szálán Teleszkay Sándor története bontakozik ki, az erdészé, aki kiszolgálja a rendszert, de „ezeknek” nem hajlandó gyereket csinálni. A Mészöly Miklós Szárnyas lovak című novellája mentén haladó történet egy görög tragédiával ér fel. Teleszkay a mustgázat megy kiszellőztetni a pincéből, de a taposókádban félholt feleségét és annak szeretőjét találja, egymásba gabalyodva. Sándor bevégzi, amit a mustgáz elkezdett: egy lövéssel leteríti az aktusba merevedett párt, s a bosszút azzal teljesíti ki, hogy a kádat a két holttesttel leereszti a folyón.
Közben Katherine is feltartóztathatatlanul halad affelé, hogy a két szál összetalálkozzon. Teleszkay öngyilkossággal zárja le drámáját, éppen abban a kunyhóban, amelyben annak idején kislányként rejtegette a nőt.
A szekusok által „kísért” Katherine előkaparja a döngölt földből Katica babáját, ezzel feloldva az asszony összes feszültségét. A Securitate és a Militia elengedi. Ez ugyan túl egyszerű, túl könnyed befejezés a filmhez, mégis helyén valónak érezzük. Kevéssé érdekel bennünket, hogy mi lesz a Katherine-férj-féltestvér háromszöggel, bár feltehetően a nő végre függetleníti magát és Steve és Julie együtt folytathatja az életet.

Arcok a filmben

A Visszatérésben statiszta szerepekben látható az erdélyi magyar színjátszás színe-java. Váta Lóránd például román szekusként tűnik fel pár jelenet kedvéért – akiről aztán menet közben derül ki, hogy egyáltalán nem román, de valami miatt – talán szégyenből – nem használja anyanyelvét. Mátray László, a sepsiszentgyörgyi társulat egyik oszlopos tagja bányászként kap egy jelenetet (neve: Ambrus) és nyilván lenne még néhány név, amit felsorolhatnék, ha lenne hozzá kellő arcismeretem.
Kathleen Gati és Philip Zandén mellett a főszerepeket szintén erdélyi színészek alakítják: Péter Hilda Anna szerepére Kolozsvárról került a filmbe – érdekesség, hogy ő és Váta is Sepsiszentgyörgyről vándorolt át, miközben Mátray még ott van. Politikai-közéleti aktualitás, hogy Teleszkayt a nagyszerű Demeter András István alakítja, akit pár hete választottak meg a román közszolgálati rádió elnök-vezérigazgatójává. Ha ez azzal jár, hogy elbúcsúzik a filmtől és a színpadtól, csak sajnálhatjuk.

Kinek ajánljuk?
- A női filmek kedvelőinek.
- Pszichológusoknak, pszichiátereknek.
- Márai-fanoknak.

Kinek nem?

- A lassú filmek ellenzőinek.
- Azoknak, akik nem akarnak saját tökéletlenségükkel szembesülni.
- Akiknek elegük van a nyugati viszonylagos fényűzés és a keleti nyomor szembeállításából.

9/10