A legtöbb film arról szól, hogy a hősnek a sok akadályt leküzdve sikerüljön elérni célját, hogy az emberiség megmeneküljön, hogy minden jó legyen. Nos, vannak teljesen más filmek is!
Emlékszel még, ki rendezte az élőszereplős Aladdint, vagy hogy James Cameron nem csak a Titanicot küldte a víz alá? És arra, hogy ‘86-ban már volt egy Karib-tenger kalózai-film?
Amennyiben elfogadjuk, hogy a magyar szinkron világhírű (és miért ne tennénk), abban az esetben a 80-as évek sufnituning VHS-narrációit megérdemelten illethetjük a „világhírhedt” jelzővel. Ezt heves nosztalgiarohamunk közepette is megpróbáljuk igazolni az alábbi példákkal:
A Kapj el, ha tudsz!-ról, a Fedőneve: Donnie Brascóról vagy a Charlize Therontól elképesztő átalakulást követelő A rémről mind tudjuk, hogy valós események ihlették. Mutatunk hét olyan izgalmas alkotást, amelyekről viszont kevésbé köztudott.
Olyan régebben készült filmeket gyűjtöttünk össze (a halloweeni időszakra való tekintettel szörnyes horrorokat és a természetfelettivel operáló műveket), amelyek trükkjei több évtizedes koruk ellenére ma is működnek. Régen minden jobb volt!
Ma már a remake szóhoz egyértelmű pejoratív felhang társul, hiszen Hollywood fantáziátlanságának korában szinte egyet jelent a kreativitás hiányával, az alkotói lustasággal és a pénzhajhászással. De nem volt ez mindig így...
Az elhalt Halloween sorozatot három évvel ezelőtt támasztották fel, és Michael Myers visszatérése remekül sikerült. Az alkotók természetesen trilógiában gondolkodtak, a második rész előzetesét meg is csodálhatjuk.
1978. október 25-én mutatták be az amerikai mozik minden idők egyik legolcsóbb és leghíresebb kaszabolós horrorját, a Halloweent. Aminek eredetileg nem is Halloween volt a címe, és Jamie Lee Curtis sem szerepelt volna benne!
Vannak a jófiúk és a rosszfiúk. És vannak ők, akik nem az erkölcs megtestesítői, csirkefogók, gyilkosok, de mégis szeretjük őket és drukkolunk nekik.
Quentin Tarantino és Samuel L. Jackson, Tim Burton és Johnny Depp, Wes Anderson és Bill Murray, és még sokan mások.
Persze muszájból kimaradt jó néhány, de összeszedtünk néhány alapvetést - legyenek barátságosak, vérengzők, netán csak furák azok a földönkívüliek.
Vajon miért rajongunk a filmes vagy regénybeli pszichopatákért? Rejtély. Mindenesetre kedveljük őket, miközben rettegünk is tőlük.
Indiana Jones, Han Solo, Snake Plissken, Ellen Ripley, Mary Poppins, Dale Cooper, a Töki, a járókeretes Elvis, és még mások. No és Paddington medve. Bizony, ő is.
Régen minden jobb volt, vagy legalábbis más. Például CGI nélkül készültek az akciófilmek, Kim Cattrall fiatal volt és dögös, Luc Besson pedig még zseniális rendező volt, nem filmgyáros.