A társadalom perifériáján élőkről szóló történetek egyidősek az emberi civilizációval. Már Chaplin is a nincstelen Csavargóként lett 100 évvel ezelőtt a némafilmek királya, de máig visszatérő hollywoodi toposz a hordóban lobogó tűznél melegedő hajléktalan.
Jack halála a Titanicban vagy Javert felügyelő öngyilkossága A nyomorultakban mind kiváló példa arra, hogyan lehet pillanatok alatt elveszíteni a nézők bizalmát.
A Marvel nyáron debütáló minisorozatával, a Titkos invázióval végre külön spin-offot kapott Nick Fury. De győzhet-e a Jó egy olyan világban, amely túl összetett ahhoz, hogy átlássuk.
A legnagyobbak is tévedhetnek néha – pláne akkor, amikor még nem is voltak olyan nagyok. Íme több mint fél tucat szórakoztató példa!
A filmrendező hősei egytől-egyig hasonlítanak az alkotóra, aki egy bentlakásos iskolában tanulta az életet.
Volt idő, amikor Batman indult a Drágám, a kölykök összementek! ellen, vagy a Szellemirtók próbálta lenyomni a Szörnyecskéket.
Az ausztrál színésznőt jelenleg Barbie-ként láthatjuk a vásznon, amely filmnek nemcsak főszereplője, de producere is, és nem csak névleg – ám hosszú út vezetett idáig. Mutatjuk is!
Egyszerre tud kínos, elcsépelt, de iszonyat menő is lenni, amikor a rajongók “kényes” ízlését kiszolgálva egy kultfilm vagy -sorozat készítői úgy döntenek, hogy visszahoznak egy régi, jól ismert és nagyon szeretett karaktert. Pláne, ha mindezt az eredeti a színésszel teszik meg.
Christopher Nolan Oppenheimerének berobbanása után nem sokkal a Pannonia Entertainment limitáltan műsorra tűzi a rendező kultikus képregényfilmjeit.
Ők azok, akik valamely (vagy mindkét) híres szülőjük miatt már beleszülettek a sztárságba – de mi most Maya Hawke 25. születésnapja kapcsán azokat gyűjtöttük össze, akik a DNS-ükkel nemcsak a hírnevet, de a tehetséget is örökölték.