1/10
offtopic
umma 2012 aug. 31. - 22:58:09 1/10 Előzmény csavardi
(15/15)
Nos, mivel olyan „újnáci” nézeteket vallok, amirõl a Biblia ír – gondoltam, kifejtem, mire gondolt az „újnáci” Teremtõ, amikor kétnemûvé teremtette az embert; mire gondolt az „újnáci” Jézus Krisztus, a Teremtõ Isten Fia, és mit írt az „újnáci” Újszövetségben az „újnáci” Pál apostol.
Természetesen sokat elárul valakirõl, hogy a Biblia értékrendjét a tõle telhetõ legnagyobb sértéssel köpi le; annyira felháborítja a nemiség, hogy csak azzal tudja megtorolni, hogy a férfi és nõ különbsége „újnáci” találmány…
Ennyi bevezetõ után a tárgyra térek: A Biblia azt mondja - atyámfiai, legyetek férfiak, legyetek erõsek. A férfi tehát azt jelenti – erõs. Az erõ mibenlétét nehéz meghatározni; Pál apostol nyilván nem erõgépes edzésre buzdította a tanítványokat, hanem lelkierõre: helytállásra, kitartásra, a szellemi ellenfelekkel való küzdelemre, nagylelkûségre, magabiztos nyugalomra. Ezt az erõt a férfi belülrõl, önmagából (pontosabban Istenbõl) meríti és nem a külvilágban talál rá. Aki a külvilágban keresi az ereje forrását, az gyönge.
Az igének van egy érdekessége – felszólító módban van, tehát a jelenben ez az állapot még nem valóság; a férfias erõre, az erõs férfiasságra törekedjenek az atyafiak, mert még nem azok.
Tehát a férfi, mint jelen idejû kijelentés, még nem erõs. A feladata az, hogy erõssé váljon, a nõ feladata pedig az, hogy segítse a férfit, hogy erõssé váljon. Ha nem segíti, akkor nincs a helyén, és akkor a szerepe romboló és pusztító. Ha pedig a nõ romboló, akkor a férfi sem tud megerõsödni.
Isten azért teremtette az embert, hogy erõs legyen; erõssé akkor tud válni, ha ebben a férfi és a nõ együttmûködik.
József Attila ezt úgy fogalmazta meg - Én mondom, még nem nagy az ember, de képzeli, hát szertelen; kísérje két szülõje szemmel, a szellem és a szerelem.
Itt a nagy helyére be lehet helyettesíteni az erõset - Én mondom, még nem erõs az ember, de képzeli, hát szertelen; kísérje két szülõje szemmel, a szellem és a szerelem.
Épp ez a kettõ: a szellem (Isten) és a szerelem (a nemiség) az, ami segítheti az embert erõssé válni.
Ha ezt a két lehetõséget nem használja ki, gyenge marad.
A világnak az a baja, hogy az ember gyenge - és épp a z Alföldi által sugallt világkép és felállás az, ami lehetetlenné teszi, hogy megerõsödjön.

Miért is? Nézzük csak: ennek a darabnak az egyetlen hangsúlyos szereplõje a nagymama volt, õrá épült a többi szereplõ. A színen tehát egyetlen erõs ember van – a nagymama.
Ezzel nem pusztán az a probléma, hogy Alföldi nõre koncentrál. Csak nyugodtan. A probléma az, hogy a nagymama volt a leginkább pozitív személynek bemutatva – noha a viselkedése alapján nyilvánvaló, hogy egész életében roncsoló, pusztító hatással volt a férfiakra: elmondja, hogy minden egyes férfit, akivel dolga akadt, kihasznált, csúnyán átvert (és százas csomagokban fogyasztotta a férfiakat); a fiát megveti, de nem jut eszébe, hogy pont õ felelõs a neveléséért. Kit érdekel az ifjabb Korláthy, amikor új hús van a láthatáron?
Amikor épp nem a nagymama intézkedik, akkor intézkedik Marcsa vagy Rolla. A férfiak csak ügyetlenül asszisztálnak, de nem képesek önállóan elintézni semmit sem.

A darab eredeti mondanivalója épp az lett volna, hogy azok a férfiak, akik a lelkierõ forrására önmagukban lelnek rá, a saját erejükre, eszükre, ügyességükre támaszkodnak, és nem a külvilág istápolására, az úri társaságra, a formaságokra, a „kiválasztottak, beavatott felsõbbrendûek körére” - legyõzik és megleckéztetik a külvilágban bízó puhányakat. Hasonlóan ahhoz, amikor a Tizedes és a többiekben a saját önerejére, autonóm emberségére támaszkodó tizedes a legvadabb körülmények között is megállja a helyét, nem esik kétségbe, sõt másokat is képes megmenteni a pusztulástól – míg közben az úriember százados, aki hozzászokott ahhoz, hogy õt a származása, a kapcsolatai emelik az „elit” körébe, nem tud mást tenni, mint ülni a fenekén és kétségbeesetten sírni.
Ezt a belsõ lelkierejére támaszkodó figurát Alföldi olyan mértékben képtelen elképzelni, hogy ha szembetalálja magát vele, akkor átírja – az õ interpretálásában MINDEN férfi a nõk függeléke.
Az eredeti sztori szerint teljesen természetes, hogy Baracsba és Miskába beleszeretnek a nõk, hiszen a nõket mindig is a férfierõ, vagy legalábbis annak ígérete vonzza; de Alföldi darabjában egyszerûen érthetetlen, hogy Rolla és Marcsa mit akar a két rakás szerencsétlenségtõl.
Ha Alföldi, férfi létére mostanáig, negyvenix éves koráig nem értette meg, vagy nem akarta megérteni azt, hogy a férfi fogalma jórészt errõl a belsõ lelkierõrõl szól, akkor ez azt jelenti, hogy õ egészen idáig a külvilág erejébõl élt. Az õ ereje abból táplálkozik, hogy van egy „úri társaság”, egy „felsõbbrendûek köre”, amelyik õt a támogatásáról biztosította; és amíg ez a társaság õt támogatja, addig biztos, hogy amit csinál, az jó.
Az a vicc, hogy ezzel egyidejûleg nagyon sokan épp azzal látják biztosítva a maguk számára az „elithez”, a „magasabbrendûek társaságához” való tartozásukat, hogy támogatják a társaság által támogatott mûvészeket, például éppen Alföldit.
Ez tehát annak a jellegzetes esete, amikor a kígyó a saját farkába harap: Alföldi azért biztos az „elithez” való tartozásában, mert az „elit” támogatja; az „elit” tagjai pedig azért biztosak az „elithez” való tartozásukban, mert olyan „elit” mûvészeket támogatnak, mint Alföldi.

Ez az állapot pontosan az, amin a Mágnás Miska gúnyolódik. És ezt Alföldi soha nem fogja tudni megérteni. És talán az „elit” többi tagja sem.
1/10
offtopic
umma 2012 aug. 26. - 22:21:00 1/10
(14/15)
:) Nagyon örülök, hogy ennyire fontosnak tartod a személyemet, lámlám, fontosabb vagyok ebben a topicban, mint Roberta :) Neki nem szenteltél egyetlen gondolattöredéket sem, az elméd összes energiáját rám pazarolod :) Ahelyett, hogy megvédenéd tõlem, az újnácitól :) és leírnád, mennyire mûvészi a koncepciója, csakis velem törõdsz. :)
Nem láttad az elõadást, mégis biztos vagy benne, hogy csakis jó lehetett, hiszen nekem nem tetszett - ez elég bizonyíték rá! Tudod, így érvelnek a zsenik! :)
Nem láttad a darabot, utána se néztél, mégis fontosnak tartottad, hogy ide irkálj... Mégis miért? Értem, hogy értem! Azt elég világosan leírtad, hogy maga a darab nem érdekel. Így aztán csak rólam írsz, ez is elég téma a számodra :) Csak nekem jut az energiád, épülök is belõle, tudod, mivel újnáciként gondolatvámpír is vagyok, elszívom mások agyát :) A te agyad is veszélyben van ám :) Vigyázz, mert még idõ elõtt elérhet a demencia, kérlek, légy óvatos, nézd meg, kivel töltöd az idõdet :) Egy újnácival?? :) Ehhhh, megintelek! Kérlek szépen, inkább olyan okos és izgalmasan vonzó emberek társaságát keresd, mint Roberta!

Alföldi Roberta szééép,
Alföldi Roberta jóóóóó,
Alföldi Roberta nagyon aranyooos.

Alföldi Roberta gyönyörû fehér bõrrel rendelkezik,
És olyan mély a szeme,
Annyira barátságos az arca,
Sõt, vonzó a teste,
Nemis tudom mit mondjak,
Azthiszem olyan mint egy bocii,
Mint egy gyönyörû, simogatnivaló bocii,
Igen, azt hiszem ez a legpontosabb, igen,
Olyan mint egy gyönyörû bocíí!

Bocíí, bocíí, tarkaa,
Háde’ sefüle se farkaa!
csavardi 2012 aug. 26. - 20:04:39 Előzmény umma
(13/15)
Ezt valami terápiaként neked felírta az orvos, hogy naponta 500 sort kell be kell írni a fórumba és abban minimum 300-szor le kell írni hogy Roberta? Természetesen számtalan alkalommal láttam már Alföldi munkáit, speciel a nyári szabadtéris operett nem az én mûfajom, de akkor biztosan nem lehetett rossz , ha az ilyeneket mint te , kiakasztott.
Erre az elsõ sorra kár volt ennyit ráköltened, ebbõl 4 új(náci)szinház jegy kitelt volna,ott majd láthatsz "igazi férfiakat".
3/10
abano 23 2012 aug. 26. - 08:09:47 3/10
(12/15)
Nem véletlenek ezek a hosszú, néha személyeskedõ hozzászólások: a rendezõ személye vált ki sokszor indulatokat, ellenszenvet a munkájával. Alföldi kitünõ szinész volt, több klasszikus darabban pl:Csehov müveiben---maradandót
alkotott.Külföldön is letette ilyen-olyan védjegyét.A heti hetes ""sztársága"" után az akkori miniszter -nevét
talán ismerik, ha nem akkor sem történt semmi: Hiller--kinevezte a Nemzeti szinház élére, azóta ""pinceszinház""
jelleggel vezeti zsákutcába a nemzet elsõ szinházát.Szegeden ezt az metódust folytatta.
1/10
offtopic
umma 2012 aug. 26. - 02:58:51 1/10
(11/15)
Nézd, van számodra egy jó tanácsom. Ha meg akarod védeni Alföldit, akkor szedd össze az érveidet az elõadással(!) kapcsolatban és azokat írd le - mert amíg velem foglalkozol meg sasjózsizol :) - abból csak az derül ki, hogy a produkciót nem tudod mivel védeni, tehát a produkció védhetetlen. És engem akárhogy is józsizol :), én nem sértõdök meg, Roberta viszont ettõl egy fikarcnyit sem fog jobb rendezõnek tûnni, sõt :) Csak akkor vagy vitaképes, ha érveket tudsz felsorakoztatni a mûvészi koncepcióval kapcsolatban. Ha nem tudsz, akkor nem mondasz semmit. Ez jó tanács, érdemes megfogadni. Tényleg kíváncsi lennék, hogy mit akart Roberta közölni, szóval írd csak le bátran, hadd tanuljak belõle.
Még egyszer megismétlem, bár már leírtam - nem voltak elõítéleteim, ha lettek volna, el sem mentem volna egy Alföldi-darabra, pláne úgy nem, hogy ez sok pénzbe került. Ha elõítéleteim lettek volna, hülye lettem volna az elsõ sorba jegyet venni. Tehát utólag, a darab megtekintése után nem az elõítéleteim, hanem a tapasztalatom mondatja velem azt, hogy A. tehetségtelen rendezõ, rossz elõadást csinál - mondjuk Eszenyi Enikõhöz képest.
Ha te a produkcióban felfedeztél egy erõs mûvészi üzenetet, akkor ki a farbával, írd le bátran, igazán kíváncsi vagyok rá, hogy legalább utólag megtudjam, mi volt az.
1/10
offtopic
umma 2012 aug. 24. - 23:32:35 1/10 Előzmény umma
(10/15)
Sajnálom, hogy ingerülten válaszoltam. Meg kéne tanulnom azt a szabályt, hogy ha valami felbosszant, akkor egy napig várjak a válasszal - de egyelõre nem alkalmazom ezt.
És ez az elõadás tényleg nagyon felbosszantott. Rosszul esett, hogy noha én bizalmat szavaztam Alföldinek (a Tragédián kívül, amin elaludtam, még nem láttam rendezését, és nem akartam felülni annak, amit mások mondanak róla) - de elõadás alatt úgy éreztem, hogy engem, mint nézõt megsért és hülyének néz azzal, hogy egy ennyire igénytelen produkciót hozott össze. A színház sokkal intenzívebb élmény, mint a mozi (pláne ha az elsõ sorból nézem) - ami a színpadon történik, annak inkább a hatása alá kerülök, mintha ugyanezt filmen látnám.
És persze az egész sokba is került. Nem õ fizetett azért, hogy végignézzem a mûsort, hanem fordítva. Szóval összességében nagyon rosszul esett, hogy nem tisztelte sem a nézõket, sem a nõket, sem a férfiakat. Úgy éreztem, hogy ez mindennek az elrontása, és nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a józan értékrend gyalázása a részérõl szándékos (és nem véletlen ügyetlenség), hiszen eleve úgy indított, hogy ez a darab arról szól, milyen könnyû az embereket felültetni, becsapni, és valami hamisat igazi értékként eladni. Ez eddig oké. Csak végül úgy sült el, hogy maga az elõadás az a "szarszagú" hamisság (idézet a darabból, Miska említette a szarszagot) - amit nekünk értékként mutat fel, és várja a hatást, hogy ki fogadja el mindezt kifinomult mûvészetként. Hát én nem.
1/10
offtopic
umma 2012 aug. 24. - 17:14:03 1/10
(9/15)
Hát gratulálok. Te is egyike vagy azon fórumozóknak, akik nem írnak önálló véleményt, de azt a szöveget se értik, amire reflektálnak. Elöljáróban – azon idegeskedsz, hogy A. Roberta nevével gúnyolódok? Tán nem olvastad el azt a szöveget, amit belinkeltél? Hm, talán túl hosszú volt? Ugyanis ott pont az van leírva, hogy Korláthy gróf neve egyértelmû poénkodás Károlyi Mihály nevével! Nem tûnt föl? Azon kívül, ha ott lettél volna az elõadáson, és figyeltél volna, akkor hallottad volna, mit mond Miska: "Vazs megyei gyerek vagyok! Vona!" Ez nem valaki nevével való gúnyolódás, hm? Tehát a darab eredetileg is gúnyolódott egy névvel, a rendezõ ehhez hozzátett még egy gúnyolódást – de az õ nevével ezt nem lehet megtenni, mert az õ neve szent és sérthetetlen, tán õ az Isten, vagy mi a fene? Ha nem, és a darab többszörösen is tartalmaz névvel való gúnyolódást, akkor gondold meg, mivel kelsz a védelmére, hogy ne légy nevetséges!
A másik kifogás: a rendezõ nemi irányultsága. Hát édesem, ha értetted volna a szöveget, amit leírtam, akkor felfogtad volna, hogy nem a nemi irányultságával van problémám, hanem hogy fingja nincs arról, mit jelent nõnek és férfinak lenni! Ez nem ugyanaz, vous le savez? Elég sok homoszexuális elõadómûvész van, akikrõl sose jutna eszembe, hogy nem képesek értelmezni a nõ és férfi fogalmát, vagy nem képesek azt TISZTELETBEN TARTANI! Freddy Mercuryról, Márkus Lászlóról, Mensáros Lászlóról sose jutna eszembe, hogy nem voltak elég férfiasak, vagy nem tartották tiszteletben a nõiességet – férfiasságot. De még Gobbi Hildáról sem, aki pontosan szerepelt a filmben, és épp úgy viselkedett, ahogy egy idõs hölgy viselkedne, holott az életben saját magát inkább férfinak határozta meg. De ha a magán életében férfiként viselkedett is, akkor is tudta, hogy LÉTEZIK két nem, vannak férfiak és vannak nõk! A. Roberta EZT NEM ÉRTI, és errõl nem akar tudni. Ezért írtam azt, hogy elõbb TANULJA MEG, aztán próbálkozzon az elõadómûvészettel!
Sõt - nem csupán nem érti, hanem minden eszközzel igyekszik pusztítani a nemiségre épülõ világot, az emberek elméjét, józan eszét, erkölcsi érzékét, tisztességét.
Elmesélek neked valamit, felteszem, még nem hallottál róla. Szókratész azt tanította, hogy Homérosz hazudik az Istenrõl, istenekrõl. Ezért a mûveit be kéne tiltani! Mert Homérosz gonosznak, romlottnak mutatja be õket, holott Isten vagy az istenek nem lehetnek gonoszak és romlottak, ez lehetetlen – és ezt logikusan be is bizonyította. Azt állította, hogy mivel Homérosz hazudik az istenek tulajdonságairól, ezért a mûvei csak arra jók, hogy megrontsa velük az embereket, mert az irodalom VETÍT, tudod, mint ahogy a barlangban ülõ emberek elé a tûz fényénél képeket vetítenek, és az emberek azt fogadják el valóságként, azokból a képekbõl tanulják meg azt, hogy milyen a világ. És ha hazug és romlott képeket vetítenek eléjük, tanította Szókratész, akkor az emberek meg fognak romlani, hiszen azt mondják – ha az istenek gonoszak, akkor én is nyugodtan lehetek gonosz!
Szókratészt emiatt a tanításáért perbe fogták, istenkáromlással vádolták (pont õt!) és kivégezték. De Szókratész nem félt meghalni, mert biztos volt benne, hogy a halál után megkapja a jutalmát. Mivel õ nem rontotta a többi embert, hanem tanította õket. Ahogyan Szókratész, úgy mindenki más is meg fogja kapni a maga jutalmát azért, amit az életében tett – akár jót tett, akár rosszat, akár építette, emelte, buzdította a többi embert, akár megrontotta – a maga tetteiért mindenkinek ki fog járni a fizetség.

A. Roberta úgy mutatja be a nemiséget, a két szerelmes párt, hogy a nõk olyan férfiakba szeretnek bele, akik kifejezetten gyûlölettel, ellenségesen, megvetõen közelednek a nõkhöz – ezekkel az érzésekkel nyilván A. Roberta is egyetért, hiszen õ maga ezért fekszik le férfiakkal, és nem nõkkel! Téged ez nem zavart? Miska ráadásul eltartatja magát Marcsával, cserébe ocsmány módon beszél vele és megveri. Ez a szerelem A. Roberta szerint? És szerinted? Csak szólok – a szerelem NEM EZ. Ha téged nem irritált a heteroszexuális szerelem ilyen ábrázolása, ha a magad számára nem kérted ki ezt a nõképet, akkor gratulálok a magánéletedhez és további sikereket kívánok hozzá!
síva72 2012 aug. 24. - 15:02:48
(8/15)
Egy kis segítség azoknak, akiknek nem sikerült felfogni, hogy mirõl és milyen eszközökkel szólt a darab: http://fidelio.hu/operett_musical/kritika/magnas_miska_meselnek_a_zold_disznok

A rendezõ nemi irányultságára és a nevével való ízléstelen szórakozásra kihegyezni egy "kritikát" nem elegáns, ellenben tapló.
1/10
offtopic
umma 2012 aug. 22. - 23:35:37 1/10 Előzmény szivarovics
(7/15)
Húha. Hát elõször is - ha szerinted volt vastaps, akkor még nem hallottál vastapsot. Itt nem volt. Az emberek udvariasan tapsoltak a végén és kész, de senki nem kiabálta, hogy vissza-vissza, nem rikoltoztak, nem fütyültek stb. A tánckar maga is igyekezett besegíteni a tapsba, önmagukat tapsolták, meg rikkantgattak, csakhogy meglegyen az illúzió... Csak Stohl kapott nagyobb ovációt, lábdobogást - de szerintem az is leginkább az "újrakezdésének" szólt, és nem a darabban nyújtott teljesítményének.
Amikor pár éve a Marica grófnõt láttam, a közönség már a belépésekor viharosan megtapsolta Király Leventét, egy öreg és nagyon kövér szegedi színészt, aki abban a darabban viszonylag mellékszerepet játszott (az intézõt). Pedig még egy szót se szólt - a szabadtéri közönsége, úgy látszik, kicsit olyan, mint a barátok vagy drukkerek - hálás és biztat és támogat, felemel és bõségesen jutalmaz. Az emberek jókedvûek, mert nyár van és örülni akarnak, és tényleg az a céljuk, amit te is írtál - kikapcsolódni, a feszültséget kioldani, a gondokról elfelejtkezni.

Ha számodra ez a darab alkalmas volt erre, akkor az nagyon jó, és annak én is nagyon örülök. Én is tudom, hogy amikor feszült és szorongó állapotomban megnéztem egy vígjátékot, mennyire jó volt legalább arra a kis idõre felülemelkedni a szorongáson. Ha a film után vissza is tértek a nyomasztó gondolataim, akkor is tudtam, hogy legalább egy idõre képes voltam elengedni a problémát, és ez tényleg sokat számít.
Természetesen nem az a vígjáték fogja megoldani a gondjaimat, de akkor is kell, hogy legalább egy kis idõre képes legyek elfelejtkezni róla. Szóval a vígjáték és komédia nagyon is fontos és hasznos célt szolgál. Nyilván az, aki tele van feszültséggel, mindennek örül, ami megnevetteti - és ha rád ilyen jó hatást gyakorolt ez a darab, azt másnak nincs joga elvitatni.

Én most nem voltam feszült, nem voltam kiéhezve arra, hogy megnevettessenek - úgyhogy rám az elõadás csak dühítõen hatott. Talán sokkal többet vártam tõle, mint te, nekem most több kellett volna a nevetésnél.
Persze az is lehet, hogy még rosszabbul érintett volna a darab, ha eleve feszülten és idegesen kezdem nézni; ezt nehéz elõre kiszámítani.
Mindenesetre laza és nyugodt és jókedvû voltam a darab elõtt - de az elsõ felvonás végén úgy álltam fel, mint egy sértett fúria, tele voltam sértõdöttséggel, feszültséggel, dühvel, amiért ennyire igénytelen, otromba, buta és gonosz darabot kell néznem.

De természetesen mindenkinek szíve joga, hogy mitõl tud ellazulni, kikapcsolódni.
Ha neked ettõl az elõadástól sikerült, annak én is örülök - legalább voltak, akik nem érezték kidobott pénznek, elfecsérelt idõnek azt, amit a szabadtérire szántak.
szivarovics 2012 aug. 22. - 16:38:24
(6/15)
Érdekes az elõttem szólók kritikája !
Ha annyira rossz volt ez az elõadás, akkor miért volt vastaps, miért szórakozott nagyon jól 4 ezer ember a nézõtéren.
Szerintem egy igazán hangulatos, könnyed, vidám nyáresti darab volt! A színészek nagyon nagyot alakítottak fizikailag és hangilag is. Igazán jól szórakoztunk, annyit nevettünk, h a fejem megfájdult ---s ez kell egy szabadtérin, az ilyen elõadások feledtetik el a gondokat.
Nem bántam meg, sõt utólag örülök, hogy több száz kilométert utaztam , hogy megnézzem ezt az elõadást.

Igaz, nem vagyok hivatalosan kritikus, " csak" egy nézõ a négy ezerbõl.
3/10
abano 23 2012 aug. 22. - 16:12:44 3/10
(5/15)
Van aki hoszan értékeli az iszonyú elõadást, van aki két szóval:mit lehet várni egy ilyen rendezõtõl?!
Az én véleményem :ez a patinás Szegedi szabadtéri szinház többet érdemel, mint egy saját maga szórakozására
rendezett silányságot, amely beleillik a Nemzeti szinházunkba bemutatottakkal.
1/10
offtopic
umma 2012 aug. 22. - 03:12:55 1/10 Előzmény umma
(4/15)
Tehát - azzal kezdem, hogy pár évvel ezelõtt láttam a szabadtérin Eszenyi rendezésében a Marica grófnõt. Késõbb a kritika kiemelte, hogy Eszenyi egy hihetetlenül erõs nõi alakot teremtett a színpadra. Éppenséggel az erõs nõiség akkor nekem nem tûnt fel, de az tény, hogy kitûnõen szórakoztam, rengeteget nevettem, a közönség már óriási tapsban tört ki néha elõadás közben is, a végsõ vastapsról nem is beszélve. Ott is volt két olyan mellékszereplõ (Tordy és Pindroch játszották) akik nagyjából Pixi és Mixi grófok megfelelõi, két léhûtõ úri kérõ - és borzasztó viccesek voltak. Az egész elõadás egy hatalmas mulatság volt.

De most.... kínszenvedés. Ha Eszenyi erõs nõi figurát álmodott a színpadra, vajon milyen férfit fog bemutatni Alföldi? Háááááát..... ettõl kezdve nem tudom Róbertnek hívni, csak Robertának, olyannyira silány volt az, amit neki a "férfi" fogalma jelent....
A darab címe - Mágnás Miska, és az eredeti sztori központjában két olyan furfangos és erõteljes, magabiztos férfi áll, akik alaposan megleckéztetik a léhûtõ úri társaságot, egészen más értékrend mentén gondolkozva, mint az "ahisztokhaták" és majmolóik.
Tehát két férfi, két "alfahím", akik esetleg kiegészülhetnek egy harmadik és furfangos pasival, a lakájjal.
Belenéztem az 1948-as film elejébe, és ott rögtön feltûnt két férfi, akikrõl rögvest elhiszem, hogy beléjük lehet szeretni, lelkesedni lehet értük és ünnepelni lehet õket, az erejüket, eszüket, bátorságukat. Az eredeti sztori tulajdonképpen a férfi dicsérete, hiszen a férfi az, aki gyõz, és abban a filmben gyõztes, merész, erõs férfiak voltak. Hogyan kezdte az irodalmat Homérosz? "Férfiuról szólj nékem, Múzsa" és "Haragot, istennõ zengd Péleidész Akhileuszét". Homérosz mûveinek felütése tehát – itt most férfiakról lesz szó, az õ tetteiknek hódol a múzsa.

És mit láttam az Alföldi Roberta rendezte darabban? Trottyokat. Undorító, ostoba, OSTOBA, gyalázatos, szánalmas, megvetésre méltó kripliket, véglényeket, bullokokat, heréket. TROTTYOKAT. Itt egy szál férfi se volt. Annyira visszataszítóak voltak a szereplõk, hogy a hányinger kerülgetett tõlük.
Baracs mérnököt nem tudom, hol kukázták össze, olyan beszédhangja volt, mintha folyton köpködne, és alig lehetett érteni, mit vakog. És ahogy ahhoz a szerencsétlen grófnõhöz állt – tele ellenségességgel, gyûlölettel, bénán és nyomorékon.... brrrrrrrrr.
Aztán feltûnt a másik gyászhuszár, Stohl, akinek az alfahími pozícióját az jelezte, hogy Marcsa pénzeli (!!!!), cserébe Stohl elveri (!!!!). Hát remek!

Szerintem Alföldi Robertát valóban el kellene tiltani a színpadtól, mert egyszerûen fogalma sincs arról, mit jelent a férfi és nõ, és mi vonzza a két nemet egymáshoz. Elõször tanulja meg, mit jelent embernek lenni, mi a férfi és mi a nõ, szerezzen egy kis élettapasztalatot, aztán próbálkozzon az elõadómûvészettel.
Mert azon túl, hogy full tehetségtelen, a rendezése számnalmas vásári hakni, még csak azt sem tudja, halvány fingja sincs arról, hogy mi is a férfi, és egy nõ mibe szeret bele.
Trottyokba, kriplikbe, véglényekbe, herékbe senki se szeret bele. Csak a férfiakba, de azokba nagyon.
Ez zavart a legjobban, de még millió más dolog is dühített.
Na nézzük a nõi szereplõket – az egyetlen valamirevaló, életteli szerep Molnár Piroskának jutott – itt õ volt a pókasszony, aki szõtte a hálót, noha eredetileg csak mellékszereplõnek kellett volna lennie az erõteljes férfiak mellett. Folyton intézkedettt, állandóan a színpadon volt, mindenbe beleszólt, és elõadta, hogy õ hány ezer faszt (bullokot) fogyasztott életében – "micsoda szenvedés, ugye hölgyeim?" – sikongott a nézõtér felé, de egyetlen nõnek se volt kedve ezen egyetértõen nevetni vagy tapsolni, úgyhogy Molnár Piros levonult a színrõl – egyébként is totál nevetséges volt ilyen szöveget a szájába adni, bár még ezt is viszonylag hihetõen volt képes elõadni.

A Marcsát játszó Radnay Csilla is jobban játszott volna, ha nem Roberta instruálja arra, hogy úgy mozogjon, mint egy robot, és vásáriasan ripacskodjon.
A legtöbb szereplõ dühítõen ripacs volt. Mondjuk Náray Erika még ripacskodva is kellemes, Rácz Rita még ilyen béna rendezés mellett is aranyos volt; de Hirtling, László Zsolt, Znamenák, Stohl, Haja Zsolt – RETTENETESEK! Komolyan szégyen. Az egész elõadás egy förtelem.

A színpadkép – hajjaj... A társulati megbeszélés videóiban Alföldi Roberta még azt ígérte, hogy lovak lesznek a színpadon, a táncosok azokkal táncolnak majd, meg fõzni fognak, gõzölgõ fazekak, lábasok lesznek stb... na persze mindebbõl a látványosságból nem lett semmi, az erre szánt pénz valahová elpárolgott (pedig ez volt az idei szabadtéri fõ attrakciója, ez vonzotta a legtöbb nézõt, tehát erre volt a legbõvebb keret). Helyette állandóan azt ripacskodták, hogy felugrottak a képzeletbeli tûzhelyek tetejére és közben sziszegtek, hogy mindenki tudja, õk most éppen a "forró" tûzhely tetején mászkálnak. Milyen EREDETI, mi, Roberta? Óvodásoknak még biztosan érdekes is, de valószínûleg kevés óvodáskorú unatkozta végig az elõadást. A felnõtteknek pedig ez is egy volt a sok ócska, értékelhetetlen, gagyi gesztusból, amivel A. Roberta megörvendeztetett minket.

A konyha úgy alakult át fõúri szalonná, hogy a konyhafalat eltakaró függöny nem gördült le, úgyhogy a szalonnak végig konyhafala maradt, nagy piros lábasokkal és fedõkkel. Ki nem szarja le.

Az elsõ felvonás során a játéktér (színpad) legnagyobb részét lezárták, egy szûk konyhasávot hagytak csak meg, ott szorongtak a táncosok, mindenki ott szorongott. Az egész csak akkorka volt, mint egy normál kõszínházban – a szabadtéri nagy játékterét nem is akarták kihasználni. Úgyhogy látványos táncos jelenetekrõl szó sem lehetett, ha táncoltak, akkor sem bírtak együtt mozogni, látszott, hogy nincsenek rendesen összepróbálva, összeszokva a táncosok, összevissza mozogtak. Ha két oldalon párhuzamos táncjelenet volt, akkor a két oldalra nem ugyanannyi táncos jutott. Magával ragadó, erõteljes táncról sem lehet beszélni, bár legalább a rosszkedvemet feloldották és az elõadást megmentették a tánckar betétei, addig legalább volt valami élet a színpadon.

A második felvonás díszlete aztán mindennek az alja – az eddigi konyhafalból valami oszlopos árkád lett, dísztelen négyzetes tömbök, amik leginkább lakótelepi betonárkádokra emlékeztettek, vagy óegyiptomi templomoszlopokra; valószínûleg erre az utóbbira akartak utalni, mivel a két árkád közé három fûpiramist basztak be, azokon három, vörösen világító szemû zöld disznóval, amik valami nyírott bokrot akartak jelezni, de akkorák voltak, mint egy-egy rinocérosz – a második felvonás játékterét ezzel ki is töltötték, látványosabb táncjelenetre megint nem hagyva helyet, de minek is, mert már csak egy felvonást kell végigvonszolni, oszt mindenki mehet Isten hírivel haza.

A. Roberta nem hagyott szemernyi kétséget sem afelõl, hogy õ biza sza-baaad-kõõõ-mûûû-veees, így, ahogy mondom, sza-baaad-kõõõ-mûûû-veeees (így beszéltek a színészek: vaaa-súúút-éééé-pííííí-tõõõõõ-méééér-nõõõõõõk).
Összességében ez egy valódi szarleves volt, több értékeléshez nincs is kedvem. Minden szarrá válik, amihez Roberta hozzányúl. Minden idõk egyik legsikeresebb magyar filmes sztorijából egy ennyire unalmas, vacak, semmitmondó, jelentéktelen, értelem és jelentés nélküli, dühítõen ócska, olcsó haknit összehozni – na, ehhez aztán valóban mûvészet kell!
Ó, hogy el ne felejtsem, eldurrant ám azért egy poénbonbon is az elõadáson, mégpedig a következõ: "Vazs megyei gyerek vagyok! Vona!" Na, ez volt a poén, lehet nevetni.

Alföldi Robertának azt kívánom, amit õ kívánt tavaly a "nem létezõ orális jelenet" számon kérése után egy újságírónõnek: http://www.youtube.com/watch?v=ZpsGnpna_gw – én is azt kívánom, hogy pont ilyen örömökben legyen része, mint amilyeneket eladott nekünk, iszonyú drága pénzért.
1/10
offtopic
umma 2012 aug. 21. - 15:00:34 1/10
(3/15)
Borzalmas, vacak hakni, csak a színészek mentették meg úgy-ahogy; a rendezés (A. Roberta) iszonyatos, tehetségtelen fércmunka, a darab kiállítása, a díszletezés minõsíthetetlen, de majd még bõvebben...
9/10
FElepHánt 2012 aug. 19. - 17:48:25 9/10 Előzmény abano 23
(2/15)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

Már a nyitány lucullusi ínyencfalat! A grófi háznép hatalmas vörös fazekakban fõzi a disznófejeket, a konyhatündérek ritmusra aprítják a szindbádi sárgarépát, - már-már Wesker-i szakács-rámára gyanakszunk, szerencsére megjelenik Hirtling István, a kastély habókos ura, aki nyújtottan aláhulló, szóvégi mássalhangzóival, groteszk gesztusrendszerével pompás arisztokrata-karikatúrát rajzol meg. Hát még színházi életünk koronázott Nagyasszonya,
a bármilyen mûfajban elementáris Molnár Piroska! Kleptomán nagymamájának minden poénja mesterien ül, orgánuma, éneklése természeti csoda. Az operaénekes Rácz Rita Rolla grófkisasszonyként, érdekes módon, hangban nem eléggé primadonna, jelenetrõl jelenetre erõsödõ, temperamentumos játéka viszont enyhíti ezt a hiányosságot.
Alföldi Róbert most nem csak ötletparádéval operál, átgondolt kidolgozottság, nagyvonalú koncepció jellemzi. Élõ zenekar, kórus és 17 tagú/!/ tánckar, a régi és új Közép-Európa Táncszínház és az alternatív szcéna jeleseibõl toborozva, Kovács Gerzson Péter, operettben rendhagyó, népi elemekbõl építkezõ, gazdag invenciójú koreográfiája. A teljes szereplõgárda nagyszerûen táncol, a kórus pedig többször is beleszól a cselekménybe, például áhítatosan skandálva a "vasúúútépííítõ mééérnök" titulusát.
Az elsõ felvonás konyhai tûzhelyeinek izzó platnijáról hol a grófi kezeket, hol a táncos lábakat kell elkapkodni, leterítve szemvillanás alatt alakulnak vacsoraasztallá, a világítási effektusok érzékenyen követik a történéseket. A szerelmi duett alatt bodrozott fehér függönyök hullanak alá, míg a bonviván sóhajára, "Úgy szeretnék boldog lenni...", pislákolva gyulladnak meg a gyertyák. "Esküvõ" - a háttérfalak egy szóra megnyílnak, ott örvend a fûben egy komplett lakodalmas menet... Alföldi Róbert még azt is megengedheti magának, hogy a hölgy-trió éneke alatt, világítással kimerevíti a képet és egy teljes refrénig csak a
zenekar élteti a melódiát: példátlan truváj!
Füzér Anni díszmagyarba öltöztet, ám megadja a módját az alacsonyabb néprétegek ruházatának is. A hölgykoszorú archimboldói fantáziájú, gyümölcsdíszes kalapjai késõbb a konyhai múltra emlékeztetõ, karfiolszerû fejékké alakulnak, a csúcsot az urak frakk-felsõje jelenti, amely vörös flamenco-szoknyában folytatódik... A második rész, állati fazonra nyírt kert-díszlete, a konyhai háttérhez hasonlóan Menczel Róbert-et dicséri, a játéktér virtuóz kezelése, a tömegek falanx-szerû mozgatása, a dinamikus tempó, a fürge jelenet-váltások megint csak az ötödik sebességbe kapcsolt rendezést.
Pixi és Mixi meg sem közelíti az oly kevesek által látott, debreceni Göttinger-rendezés párosa, Andrássy Máté és Mészáros Tibor felejthetetlen komikai cunamiját, ahogy a szegedi Marcsát sem lehet egy napon említeni Szilágyi Kata õserejû konyhatündérével, aki afrikai változatban is zsigeri szuggesztiójával hatott. De ebben a kontextusban ragyogóan helytáll az óriási energiákat mozgósító Radnay Csilla, aki a konfliktusok feloldásáért elsöprõ elánnal küzd,
tüneményesen táncol, mosolyával lenyûgöz, nem kéne azonban ráerõsítenie az amúgy is hatásos frázisokra. /A magas regiszterben,18-án, jól ismert, kitûnõ énekhangja sokszor falzettbe vékonyult, biztosan kizárólag a próbafolyamati túlterheltség miatt/.
Fõnyeremény a bonvivánként debütáló nagyreményû operaénekes Haja Zsolt. Melitone, Figaro, Háry János és Don Giovanni után, tenorba hajló lírai baritonja váratlan ajándékként ragyog, megjelenését természetes elegancia, játékát valós tehetség fémjelzi. Prózában is meggyõzõ, szólói operettben szokatlan muzikális mélységeket tárnak fel.
Pregnáns énekkel tûnik ki a címszereplõ Stohl András is, aki annyi nagy szerep után ebben a mûfajban is a karakterábrázolás magasiskoláját képviseli. Káromkodós belépõ-fergetege egybõl jogos tapsra ingerel, nem túlozza el a falu rosszát, Taszilói metamorfózisa pedig a könnyed virtuozitás mestermûve. "YeSSS" és mellette oxfordi angolság, fokozatos beleszédülés a felsõbbrendû hatalomba, mindez, szinte észrevétlen, apró momentumok
cizellált alkalmazásával. Erõltetés nélkül mennydörög, duruzshangon énekelve keringõzik, figurája, imponáló sokarcúsága ellenére, abszolút egységes. Zseniális színész! Mindig a darab, a szerep követelményeit teljesíti, sajátos egyéniségének markáns vonásaival fûszerezve. A kényszerû kitérõk sem koptatták tehetségét, amely a schillingi lócsiszár óta, a summázó összegezésben töretlen egyenletességet, egyre bõvülõ sokoldalúságot mutat.
Az ország egyetlen igazi Nagyszínpadán, a Dóm-téri deszkákon az utóbbi évek legjobb produkciója fut. Fantasztikus elképzelés, tengernyi munka, tehetség-koncentrátum: ha nem láthatjuk, legalább még jövõre, az nem végzetes hiba lenne, nemcsak közönségellenes vétek, sokkal, de sokkal több: pazarló bûn!
3/10
abano 23 2012 aug. 17. - 11:19:42 3/10
(1/15)
A Mágnás Miskát még be sem mutatták, de már pontozzák?! Hogy lehet ez, talán a fõpróbát látták egyesek.