Ismét egy Shakespeare-hamisítás! A rendezõk egymásnak rendeznek, ki tud valami újat kitalálni. Ha nem tetszik neki, amit és ahogy a bárd írt, írjanak maguk. Ne õt csavarják ki.
A Hamlet a világirodalom gyögyszeme. Hogyan vigyem el erre a gimnazista unokámat?? Mit értene belõle?
Kíméljetek!
Szeretnék már egy olyan Sh. elõadást látni, mely hû az irójához...

Sarkady

borzalmas most néztem meg vagyis még a vége elõtt kijöttem. Nem tetszett. Nem ajánlom senkinek.

Nem baszogatni akarlak, de nézd meg lécci a táblázatot. A lényeg, hogy ne éldd át. Persze ebben az esetben nem feltétlenül erre szolgált a köpés. Csak szimbólum. És megértelek, hogy nem tetszik. Kár hogy ez a fajta színház egyáltalán nem terjedt el itthon. Pedig egyébként annyira nem extrém dolog, mint amilyennek látszik. De mondjuk elég sok avantgarde festõ van, akirõl hiába mondják, hogy mennyire jó, nem tud érdekelni. Mert számomra nem mûvészet. Mindenesetre, még ha kicsit talán drasztikusan is (mert nem tartom disznónak, azt a nézõközönséget, aki nem érti) de elmondtad, amit én is gondolok. A József Attila nem ezekre a fajta elõadásokra specializálódott. De ugyanakkor mégis tiszteletre méltó, hogy vállal ilyeneket is. Valószínûleg Februárban a közönség 90%-a már hozzáértõ lesz. Olyanok ülnek be, akik tudják mit akarnak nézni. És lehet csak havi egy elõadás lesz, de ez így van rendjén.

Jah és még valami. "Az hogy egy méreggel, ami megalvasztja a bátyám testében a vért és ezaltál keserves kínok közt meghal az nem gusztustalan? Az nem visszataszító esemény? Vagy az hogy lefekszem a férjem gyilkosával, aki e mellett a testvére." De, az lett volna, ha át tudom éllni, de nem éllllllltem át sajnos. Nekem a színház értelem és érzelem együtt. Én próbáltam megérteni, Isten látja lelkem, de az én ingerszegény környezetben nevelkedett agyamnak Zsótér eszköztára hatástalannak bizonyult. Nézd ez el nekem.

Megbocsáss, én egy szóval sem mondtam, hogy hozzáértõ vagy színházi ember lennék, de tudtommal a port.hu nem is a színikritikusok fóruma, hanem egyszerû felhasználóké, akik véleményt formálnak. A véleményéhez mindenkinek joga van, neked is, nekem is, ahogy ahhoz is jogom van, hogy valami ne tessék. Ez ellen nem tudsz mit tenni. A véleményemet azért írtam le, hogy akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, azok ne nézzék meg ezt, mert nem fog nekik tetszeni. A hozzáértõk mint te, élvezik, ez rendben van, de aki nem ennyire magasröptû gondolkodású, ha hadd maradjon a paraszti élvezeteknél. Ne magyarázd el, hogy miért kellene zseniálisnak találnom, mert nem kell mindenkinek mindent érteni, ne akarj disznók közé gyöngyöt szórni, akinek nem való a paraszt belébe azt sorsára hagyd. Ennyi. A "rókával dugatja meg az anyját"-ról meg csak annyit, hogy nem mindenki jut ezen túl, én igen, de sokan felálltak. És sajnos az ilyen hozzánemértõ bunkókból több van, ezért volt félház. Én pedig maradok Branagh-nál vagy a "litván" Hamletnél (már ha valaki ismeri).

Van valami, ami lehet hogy egyéni véleményem, vagy a kritikusok számára evidens és azért nem írják soha, de talán jobban sikerül megértetni a Zsótéri rendezést. Ha megnézzük Zsótér rendezéseit észre lehet venni, hogy legnagyobb része Brecht. Elég komoly színvonalú Brecht renezések. A Brechti színhá pedig eléggé ismeretlen magyarországon: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bertolt_Brecht az itt látható táblázat bemutatja mi a külömbség Brecht és a klasszikus színház között. Az elsõ cél az, hogy "ne élld át". Vagyis ne azzal az érzelmi átéléssel nézd a darabot, mint általában, hanem értelmezd. És igyekszik ezért kicsit oldani a feszültséget (például humorral). Ez a zsenialitása Zsótérnak. Hasonló rendezés szerintem a Ledarálnak eltûntem (Bodó Viktor) és a Zsótér rendezések legnagyobb része. Így lesz például csodálatos Bakó Márta monológja. Õ (ahogy Felephánt is írja) nem a Brechti színjátszást képviseli így lesz igazán átütõ erejû és kiemelkedõ - szerintem soha ez a monológ nem volt még ilyen erõs. Remek a "szavald a beszédet" monológ is. Mely Shakespeare véleménye a színjátszásról és amit a nézõk sokszor unalmasnak találnak és nem is nagyon értenek, vagy értelmeznek. Ahogy Horváth Csaba behívja a színészeket, mintha valami szünet lenne végre felhívja a figyelmet a monológ értelmére. Egészen egyedi és csodálatos megoldás. Hallottam embereket, akik azon akadtak ki, hogy a fülébe köp Horváth Csaba Földeáki Nórának. Könyörgöm! Mindenki felháborodik, hogy ez mennyire visszataszító és gusztustalan. Az hogy egy méreggel, ami megalvasztja a bátyám testében a vért és ezaltál keserves kínok közt meghal az nem gusztustalan? Az nem visszataszító esemény? Vagy az hogy lefekszem a férjem gyilkosával, aki e mellett a testvére. "Megdugja egy porcelán rókával az anyját". Jussunk már túl ezen. Visszataszító tettek visszataszító ábrázolása, nem egy beteg ember agymenése. Ez a rendezés nem öncélú és nem valami modern szar, hanem egy színháztörténeti esemény. És az nem baj, ha ezt valaki nem érti. Az a baj, ha úgy véleményezi mintha baromira értene hozzá és meg sem próbálja megérteni.

Kedves Skynet. Némileg te is hozzátehetted volna, amit az elõzõ hozzászóló és akkor a kijelentésed vélemény lett volna. Ez azért fontos, mert szerint józan ember akkor beszél valamirõl ennyire egyértelmûen, ha nagyon ért a témához. Irónikus, támadó és lenézõ vagy úgy, hogy valószínûúleg semmit nem értesz a színházhoz. Vagy legalább is nagyon keveset. Ha megnézem az eddigi hozzászólásaidat: Gyilkos varjak, Kaptár, Köd, A falka, Paraziták, Y akták látjuk, hogy érdekelnek a scifik és valószínûleg sokat láttál. Talán ebben a témában, a színházzal ellentétben tudsz tartalmas véleményt:"Szerintem az elsõ rész elég jó volt, a második pedig kifejezetten pocsék. A harmadik megint jóra sikeredett, fõként a zombi madarak tetszettek :)". Ez a Hamlet, nem azoknak készült, akik kiváncsiak egy klasszikus Hamletre(amivel egyébként semmi bajom), hanem azoknak, akik olyan oldalait keresik ennek az elõadásnak, amit még nem sikerült felfedezniük. Egyébként a Zsótéri statikus színház egyértelmûen nem rendelkezik a hollywoodi filmek vagy akár az operettszínház cselekmésáradatával és nem önt el minket az adrenalin. De ugyanakkor, ha sikerül megértenünk a képeket, a módszert és hogy mi a célja, akkor rengeteg igazi értéket kapunk, az eddig már ismert mûvektõl is.

Ezt én is olvastam már. Mondom, hogy én vagyok kicsi ehhez, hogy nem láttam ezeket benne, vagy épp az ellenkezõjét láttam. De kösz, hogy beidézted, bár a webcím is elég lett volna. Esetleg valami saját vélemény?

Horváth Balázs nem játszik a darabban.

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál ---------- ----------------------------------------- Hamlet------- Zsótér Sándor------------- József Attila Színház------------------------ Nekrosius-nál rock-énekes játszotta, de mozgásmûvész talán még soha: a címszerepben Horváth Csaba egyedisége más szemszögbõl láttatja a drámát. A mikron-pontosságú rendezõi értelmezés minden szónak, hangsúlynak metszõen találó megszólalást ad, a szokottnál kevesebb "játék" pedig, általában elsikkadó gondolatok kiemelését teszi lehetõvé. Például azt, amit még egyetlen rendezés sem állított a középpontba, /ez sem/, hogy a dán királyfi tulajdonképpen a trónörökös is, a gaztett tehát karrierjét teszi tönkre... Dikció mellett akció: Horváth Csaba nagyjelenete, a híres monológ helyett az Oféliát kolostorba átkozó kitörés, amikor volt szerelmét kíméletlenül fel s alá vonszolja, ökdösi, rázza, miközben tagjai õrült vitus-táncot járnak. Színészeket instruáló szavait viszont egyetlen tág ívben deklamálja, mint egy vezetéshez szokott színházi ember, (remélhetõleg el is jutnak kérései az egész szakmához is, ahogy saját társulatához, mint látni fogjuk, már el is jutottak). Zsótér Sándor merészsége ismét igazolódott: a technikai virtuozitásnál többet ér a színpadi létezés generatív hitelessége. A nõi szerepek kiosztása jó elõre felszította a kedélyeket, - a rendezõi elképzelés ebben az esetben is gyõzött. Szabó Éva inkább sodródó báb a cselszövények forgatagában, ártatlan bûntárs, értetlen szolgalélek, aki csak egyszer mond ellent: "iszom!", abba egybõl bele is pusztul . Ofélia az elsõ szemvillanástól kezdve elementáris: szerelmes, megalázott, reménykedõ és nemesen belenyugvó, Vándor Éva õrülési jelenetében nyoma sincs az ismert gesztusoknak, õ még felszéllel sem bolond, megfontolt racionalitással osztja szét virág helyett szõrmepalástjait, fájdalmas zeneiségû mondatainak hatását tovább fokozza, a Tallér Zsófia minimál-effekusaival kísért, áttetszõ poézisû dal. Háttérbe szorult a Király, a koncepció nem biztosít lehetõséget az extrém képességû Krisztik Csabá-nak, Csórics Balázs legalább mutatósan emelkedik-süllyed a légtérben, angol követként pedig elmondhatja a stoppard-i végszót: "Rosenkrantz és Guildenstern halott". A húsz szerepet kilencen játsszák, de ebbõl hármójuknak jut tizenkettõ! Zsótér Sándor egyedülálló színészvezetése, félelmetes pedagógiája olyan rétegeket képes felszínre hozni, olyan rezonanciákat szólaltat meg, melyekrõl még a szerencsés alanyoknak sincs tudomása, - egy próbafolyamat Vele felér két színiakadémiával... Ömböli Pál talpraesett egyéniségét, pregnáns humorát eddig is nagyra értékeltük, de minden szokásos komikusi eszköz nélkül, céltudatos egyenességgel fogalmazott Polonius-a elragadó meglepetés! Direkt poentírozás nélkül fakaszt heves kacagást, kocsányos tölgybõl faragott figurája magától értetõdöen uralja a színpadot. Norvég tisztként fontos hadititkokat közöl, Osrick gúnyájában kecses táncléptekkel fûszerezi mondókáját. Az átváltozásokban meghatározó szerepet játszanak az ötletekben tobzódó Benedek Mari-nak, harmonizáló színeket soha nem párosító, disszonanciáik ellenére egységes egésszé formálódó jelmezei, - kedvencünk a mobil páncélzat, Guildenstern mellényének csíkozott, élénksárga háta, valamint Horatio tiritarka pulovere... Az izmosan markáns, konok sûrûségû Kádas József Laertese fürgén cikázó majdnem kamasz, bosszúvágyó indulatában is megõrzi nemességének eleganciáját, sírásója viszont a szokott részeg-klisék nélkül dülöngél kifelé, hogy villanásnyi idõ múltán délceg világfiként térjen vissza. Földeáki Nóri fordított shakespeari nemcserével abszolválja a III/III-as besúgó álbarát Rosenkrantz és kontrasztként Hamlet legközelebbi fegyvertársának szerepét, - piros csuklyában, maszk nélkül elváltoztatott arccal és hanggal brilliroz, mint Elsõ Sírásó. A debreceni Tavasz ébredésében a Nagy Brehm négyoldalas szócikkét mondta el a gólyamadárról, a tudós szöveggel mindvégig lázas izgalomban tartva hallgatóságát, nem melodikus hanghordozás az övé, töretlen áradása, mint lézersugár üti át a falat, talán még a Holdról visszaverõdve sem veszítene koherens energiájából. Minden replikája ül, mutáló hangszíne magában is elég lenne a folyamatos derültséghez, hogy aztán a fináléban, újra Horatioként, férfias megrendüléssel kommentálja a tragikus véget. Ne felejtsük el, hogy az utóbbi két ifjú mûvész a Fortedanse tagja, így félig-meddig, vagy tán egészen Horváth Csaba hamleti köpönyegébõl bújtak elõ... Aranymetszésben, az est csúcspontján hallhatjuk a Színészkirály Pyrrhus-monológját, a hajdani, veretes deklamáció méltósága köszönt vissza a lenyûgözõ Bakó Márta jelenetében. Fenségesen hömpölyög, lassúdad fokozódik, töretlen ívben éri el zenitjét, mennyei szárnyalás, - szavak roppant katedrálisa, amelyben a legkisebb névelõnek is roppant súlya van. Egy lassan feledésbe merülõ színészgeneráció utolsó mohikánja, feledhetetlen erõvel testesíti meg azt a múltat, melynek gránitalapjára lehetne a színházi jövõt építeni. Szó, szó, szó: de micsoda átélés izzítja föl, milyen sziklaszilárd belsõ biztonságra épít, - az az elõadás ezt a mércét állítja mind a színészek, mind a közönség elé és az összképet nézve: magasan teljesíti a szintet.

Uh, az utolsó két mondatod ütött!:D Bár én diplomatikusan próbáltam kifejteni és finomítani a véleményem - merthogy biztos bennem van a hiba, nekem már anno a Kék Madár Zsótér verziója sem tetszett, de ez a Hamlet azt is überelte (vagy unterelte:) - de egyet kell értenem veled. Lehet, hogy csak én vagyok hozzá nem értõ meg prûd, és nem látom át a mély mondanivalót és szimbolikát ebben a feldolgozásban, de körülöttem is sok arcon láttam a szenvedést. És amikor a kerámia rókával dugta meg Hamlet az anyját, Gertrúdot, azért többen felálltak és kimentek. Ha nem a sok közepén ültünk volna, lehet, hogy mi sem kínoztuk volna magunkat tovább. Lehet, hogy ezért nincs szünet? Mert félnek, hogy a második felvonásra nem maradnának valami sokan? :)

Tegnap (2009.12.11) volt pechünk megtekinteni a Zsótér Sándor féle Hamletet. Azt hiszem, több nézõtársunkkal együtt egyöntetûen odaítélhetjük neki a "minden idõk legpocsékabb Hamlet feldolgozása" díjat. Az elõadás során a nézõk több ízben felröhögtek, nyilvánvalóan kínjukban, hiszen a Hamlet TRAGÉDIA, nem vígjáték. A szereposztás, a színészí játék, és a rendezés egyaránt csapnivaló volt. Ha Shakespeare nem halt volna meg már nagyon régen, ebbe az elõadásba biztosan belehalt volna. Ez a Hamlet megszégyenítése. És a magyar színjátszásé. És a régi rendezõké. Egyáltalán, mi a jó fenének kell a Hamletet - vagy bármely más Shakespeare mûvet - modernizálni? Aki ezt a Hamletet látja elõször, azt fogja gondolni szegény Shakespearerõl, hogy értelmi fogyatékos volt. Javaslom, hogy sürgõsen vegyék le a mûsorról ezt az iszonyatot, és dolgozzák át úgy, hogy élvezhetõ legyen. Zsótér úr esetleg megnézhetné elõtte a Mel Gibson vagy a Kenneth Brannagh féle változatot, de leginkább a Lawerence Olivier félét, hogy lássa, hogyan kell a mûvet JÓL interpretálni. Véleményem szerint azért játszották a mûvet azok a színészek, akik, mert a többiek azt mondták, nem hajlandóak a nevüket adni egy ilyen szeméthez. A szerepekre olyan színészeket kellene (kellett volna) választani, akik birtokában vannak minden képességnek, hogy egy ilyen kaliberû mûvet elõadjanak. Utólag belegondolva, mindannyian jobban jártunk volna, ha otthon maradunk, és megnézzük bármelyik másik változatot. De még a "Csúszómászók Éjszakája" címû B-kategóriás zombi horror vágatlan, rendezõ változtával is jobban jártunk volna. Mert akkor azt kaptuk volna, amit várunk.

Elõre bocsátom, véleményem szubjektív, és nem sorolom magam az abszolút mûértõ gyakori színházjáró közönség közé. Szintén a péntek esti elõadásra volt jegyünk, és az elõttem szóló nagyrészt összefoglalta a véleményem. Habár a fiatalabb korosztályhoz tartozunk, én mégis a kicsit konzervatívabb (ön)megvalósítást szeretem az ilyen jellegû darabban. Számos fogás (lehet hogy csak számomra) túlságosan elvont volt, nem jött át, mit is szeretne vele a rendezõ. Kifejezetten túlzónak éreztem a darabban erõteljes szexuális felhanggal átitatott jeleneteket, számos helyen teljesen felesleges volt. Horváth Balázs és Vándor Éva teljesítménye volt az mely a langyos átlagból valamelyest kiemelte a darabot.

Ma este abban az élményben volt részem, hogy láthattam ezt a Hamletet. A darab majd' két és félórás, szünet nélkül! Ez még nem is lett volna önmagában baj, de megmondom õszintén, néha küzdöttem némi álmossággal. Sok Hamlet-feldolgozást láttam már, modernizáltat is, beteget is, de eddig messze ez tetszett a legkevésbé. Sem a rendezést, sem a szereposztást nem éreztem telitalálatnak, de legtöbbször még az élvezhetõ szintet sem ütötte meg számomra. Voltak jó pillanatok, de ezek tényleg csak pillanatok voltak. Krisztik Csaba játéka tetszett, de kicsit túl fiatal volt szerintem Claudiusnak, Vándor Éva meglátásom szerint nem igazán "Oféliás", Bakó Mártának külön kis fõhajtás, Horváth Csaba játéka viszont kifejezetten nem tetszett. A rendezésnél sok volt az oda nem illõ és öncélú elem. Véleményem szerint nem lett ez igazán átgondolva. Ez persze mind csak magánvélemény, de arra sarkall, hogy ne ajánljam ezt a darabot az ismerõseimnek.:(

Nem hiszem hogy három héttel a premier elõtt bármilyen darabról is képregényt raknának fel. Miért ne lennének kérdései? Ha egy rendezõnek nincsenek kérdései a Hamlettel kapcsolatban, akkor illene pályát változtatnia. Egyébként Zsótér már bebizonyította (szerintem), hogy senki nem érti és érzi annyira Brechtet, mint õ. És úgy gondolom Brecht után Shakespeare áll hozzá legközelebb.

Egyetlen ismert színész??? Horváth Csaba társulata... Krisztik Csabával az élen...többet kéne színházba járni, vagy nem írni ostobaságokat. Mellesleg ismertségbe mérni a színházat a színház halála. Én megnézem... ajánlom a megtekintését , mert akkor tudnánk róla beszélgetni (ne tántán vitázni)

Fishta

Egy újabb Hamlet! Semmi kép. Egyetlen ismert színész, Vándor Éva=Ophelia. Mi jöhet még? Ha Zsótérnak kérdései vannak, írjon magának egy drámát, hagyja Sh. darabját úgy, ahogy a bárd megírta. BÁR CSAK TÉVEDNÉK...