Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Goethe!

Spoiler
yoheelav 2015 jan. 03. - 00:45:43 Előzmény suuperbus
(11/11)
pont ez tetszett nekem is benne. kit érdekel, hogy nem pontosan így történtek a dolgok, amikor szinte tökéletes korrajz. egy élmény volt nézni ezt a filmet. csodálatos volt látni a sturm und drangot "élõben". na és persze elõvettem az ifjú werthert azonnal. már megérte.
Válasz
10/10
suuperbus 2014 dec. 31. - 08:40:13 10/10 Előzmény Vinogradov
(10/11)
Én nagyon megörültem a filmnek és a késõi idõpont ellenére (éjjel vetítették) végig nagyon élveztem. Nagyon jó film!
Természetesen vannak történeti elemek benne, ahol eltérnek a valóságtól, de a korhangulat, az író környezete, a gondolkodásmód,a szerelmi történet lényege minden nagyon átjön. A romantikában/preromantikában például a középkori romok szerepe, misztikuma ez a filmben is megjelenik, vagy a természet szépsége szintén és még sorolhatnám. Egyébként pl. Thomas Mann Lotte Weimarban címû klasszikusában is manipulálta az író a valós történetet, ez a mûvészi szabadság része, fontos kelléke. A filmnek sem kell mindenben követnie a valós eseményeket, így érdekesebb is.
Válasz
offtopic
Vinogradov 2013 márc. 03. - 23:57:45
(9/11)
Bõröndbe helyett börtönbe :D haha
Válasz
offtopic
Vinogradov 2013 márc. 03. - 23:56:29 Előzmény Edmond Dantes
(8/11)
- Charlotte, Goethe és Kestner hármasa között sokkal intenzívebb kapcsolat volt - Kestner mindent feljegyzett a naplójába, amely nagyon izgalmas olvasmány - ehhez képest errõl a filmben semmi nem derül ki.
- Kestner írja az említett naplóba: "hogyan lehetséges, hogy a szerelem még a leghatározottabb és egyébként önálló emberbõl is ilyen fura szerzetet képes csinálni. Többnyire sajnáltam, és belsõ harcokat kellett megvívnom önmagammal, mivel egyrészt úgy gondoltam, hogy nem vagyok képes Lottchent olyan boldoggá tenni, mint õ, másrészt, nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy elveszítem Lottét. Végül az utóbbi érzés gyõzedelmeskedett bennem." - Kestner tehát nem volt egy olyan sunyi gazember, mint amilyennek a film ábrázolja (középszerû annál inkább, de ez már más kérdés).
- Kestner és Goethe sosem párbajoztak, Goethe nem került bõröndbe - sõt, amikor már úgy tûnt, neki áll a zászló, váratlanul õ maga hagyta el Werzlart. De, hogy Richard Friedenthalt, Goethe egyik legjelentõsebb monográfusát idézzem: "Goethe abban a pillanatban old kereket, amikor érzi, hogy Kestner esetleg szerényen visszalépne, és szabaddá tenné elõtte a pályát! Ez az, amit õ semmiképp sem akar. Õ csak Lotte képét akarja megõrizni. Meg is õrzi, sõt árnykép formájában fel is akasztja szobája falára, alighogy hazaér Frankfurtba. Megkezdõdik a Lotte-kultusz, amelybõl majd regény születik, de addig még sok idõre és érlelõ élményre van szükség."
- Goethe sosem volt börtönben, önszántából hagyta el Wetzlart, pontosan tudjuk, hogy Charlotte és Goethe sosem feküdtek le egymással, hogy Goethe kezdettõl fogva tudott Kestnerrõl és Kestner kezdettõl fogva tudott Goethe-rõl, mint vetélytársról, s, egyébként, szintén a wikipédiából idéznék: "Charlotte 1773-ban férjhez ment Kestnerhez és Hannoverbe költöztek. A Kestner-házaspár és Goethe továbbra is leveleztek, és amikor 1774 õszén (KÉT ÉVVEL AZ ESEMÉNYEK UTÁN! - V.) a Werther megjelent, az író küldött nekik egy példányt. A szereplõk az íróhoz fûzõdõ barátságuk elárulásaként fogadták a regényt és a jó kapcsolat Goethe többrendbeli magyarázkodása ellenére sem állt helyre. Charlotte utóbb nem vette zokon, hogy Werther Lottéjaként ismerik fel, Kestner azonban semmi esetre sem akart a regénybeli Albert lenni." (Na, akkor ki jelentette meg saját költségén a regényt és mikor? És hol vagyunk még a lelkesen ünneplõ tömegtõl és a konflis tetején dedikáló író képétõl!)



Nos, az eddigiekbõl is következik, hogy az általad idézett wikipedia-címszó szerzõje egyszerûen kimásolta a film szinopszisát valahonnan, ami szerintem eléggé gáz. Fõleg, mert ennek nem sok köze van a valósághoz, ami korántsem volt ilyen szappanopera-jellegû, viszont egy lényegesen életszerûbb és természetesebb szerelem története volt, pontosabban egy érdekes szerelmi háromszögé.

Ez a mozi tehát így csupán egy kedves nyalánkság, az igazi történetbõl azonban lehetett volna valami tényleg különlegeset is készíteni. Majd talán valaki, legközelebb.

Ajánlanám a Goethe és Charlotte idõsebbkori találkozását bemutató Thomas Mann regényt, a "Lotte Weimarban"-t! Na, az nem szappanopera!
Válasz
Edmond Dantes 2013 márc. 03. - 16:31:28 Előzmény Vinogradov
(7/11)
Ennél azért értékesebb volt a film, nem csak "szappanopera" és ha egyebet nem ért el, mint hogy a nézõt utólag tájékozódásra, utánaolvasásra ösztökélte, már érdemes volt megcsinálni és megnézni. Viszonylag hûen követte a valós eseményeket a cselekmény. És bizony, a wikipédia szerint (ami nem szentírás, de mégis forrás): "E szerelem emléke a börtönben írt Az ifjú Werther szenvedései címû alkotása...valószínûleg a fiatalasszony adatta ki (!!) a neki ajándékozott kézirat alapján. Szülõvárosában valóságos diadalmenet várta..." stb. Lehet, hogy dedikált, lehet, hogy nem. De nem is számít.
Válasz
Vinogradov 2013 febr. 27. - 00:50:07
(6/11)
Aranyos kis film volt abból az "egynyári sláger" fajtából.

Sajnos az igazi Goethe-hez nem sok köze volt az Alexander Fehling alakította kótyonfitty sihedernek (Goethe ennél rendelvûbb volt, remekül összeegyeztette a poézist és a jogi fakultást, Frankfurtba hazatérve pedig folytatta a jogi tanulmányait, sõt, az emelkedést is a ranglétrán - mint ismeretes még államtanácsos is lett belõle!), ráadásul a történetet többször tarkították szappanopera-szerû és színvonalú fordulatok (ami elég bosszantó volt), és a humora sem volt valami... szóval nem volt az igazi... (persze ez német humor!)

Egyébként, a hiteltelenségek és anakronizmusok dacára (Goethe az õt sztárként ünneplõ tömegeknek a hintó tetején guggolva dedikálja - DEDIKÁLJA, 1774-ben! - a Werthert, amit Buff kisasszony saját költségén adatott ki (!), míg Goethe börtönben (!) volt) szerettem és élveztem ezt a filmet. Aranyosra, bájosra sikeredett (néhol nagyon jó effektekkel tarkították, ami szintén bejött!), de azért mérföldekre van egy igazi életrajzi filmtõl, meg Goethe-tõl is.

Mint mondtam, egyszernézõs nyalánkság.
Válasz
Edmond Dantes 2013 febr. 26. - 21:38:55
(5/11)
Én is inkább fölveszem. A Keats-filmmel nagyon megjártam. (Fényes csillag.) Nem mind költõ, ami fénylik :o) illetve lehet, hogy Keats nagy költõ volt, nekem csak egy név, de az említett film róla gyöngécske, nem kicsit, nagyon. Goethe! egyébként inkább amerikai, nem? Warner Bros produkció, sok német szereplõvel.
Válasz
anyuka50 2013 febr. 26. - 20:29:40
(4/11)
Én se láttam még, de szerintem a német filmek is jók.
Meg aztán, ha Goethérõl szól, akkor meg kell nézni! :)
Válasz
Surabaya 2013 febr. 26. - 20:00:11
(3/11)
én is pont így vagyok, lehet, felveszem, abból baj nem lehet :)
Válasz
Flóra_kisasszony 2013 febr. 26. - 19:56:23
(2/11)
Egy kicsit óvatos vagyok, bátrabb lennék ha mondjuk angol dráma lenne, mert a német filmeket általában megbánom. Szóval nekem is jól jönne egy biztató szó, hogy érdemes!
Válasz
10/10
pogibohoc 2013 febr. 26. - 19:45:42 10/10
(1/11)
Valaki látta?
Érdemes megnézni?

Köszönöm!
Válasz