Ahogy egy tanult kollégám mondta vala:
"Hát mi a f**nak mennek oda?"-holott tényleg..:)
Maga a film nem rossz, de nem fogom évente újranézni
6-7 pont

Csatlakozom. Botrányosan gyenge rendezés, gyenge sztori. A táj szép, de ezért felesleges pénzt/idõt pazarolni a filmre.

Szomorú történet. Összességében tetszett.

Nem nagyon rajongok a hegymászásért, de gondoltam ha már annyira be volt sztárolva akkor letöltöm és megnézem. A látvány tényleg elég jó és van pár percnyi valóban érdekes/izgalmas rész a filmben. Amúgy dögunalmas és végletekig lerágott vontatott párbeszéd klissék... Például ezért sem bírom nézni a katasztrófa filmeket, mert dögunalmasak.... A hegymászók meg tényleg egy külön állatfaj a legcsekélyebb mértékben sem tudok azonosulni a gondolkodásukkal, szóval ez tényleg nem az én filmem... de ettõl még ez a film nem jó szerintem 4/10

Ez a történet szerintem egy sokkal jobb filmet is megérdemelt volna.
Szép volt a látvány, de a történetnek annyi rétege volt, amit vett vettek figyelembe. A filmnek nem az volt a célja, hogy ki tehet róla, ki a hibás, de azért az nem lehet dráma, ahol a konfliktusok nem kerülnek színre.
Akinek nincs köze a hegymászáshoz, az nem kerül közelebb, akinek meg van, szerintem fogja a fejét.

A parádés szereposztás ellenére maga a film nem hozza a vártat. A történet is érdekfeszítõ , de valahogy nem jön át amit vártam. Egyszer azért érdemes megnézni annak ,aki szerei a hegymászós történeteket.
7/10

Kilenc hónappal halála elõtt Bukrejev részletesen megálmodta az életét kioltó lavinát. Csupán a hegy neve hiányzott. Amikor barátnõje megpróbálta meggyõzni Anatolijt, hogy válasszon másik életcélt azért, hogy a végzetét, amiben Bukrejev meggyõzõdéssel hitt, elkerülje, Anatolij ezt válaszolta: “A hegyek az életem … a munkám. Túl késõ van ahhoz, hogy bármi másba kezdjek.” Az Annapurna alaptáborban található Bukrejev emlékhelye, melyen az alábbi idézet olvasható:

"A hegyek nem stadionok, melyeken teljesítményt mutatok be, a hegyek katedrálisok, melyeken a vallásom gyakorlom… Úgy megyek oda, mint ahogy az emberek imádkozni mennek. Büszke csúcsaikról visszatekintek a múltba, álmodom a jövõrõl és szokatlan intenzitással megélem a jelen pillanatot is… látásom kitisztul, visszanyerem erõmet. A hegyek között a létezést ünneplem. Minden úton újjászületek."

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Anatoli_Boukreev_Memorial_at_Annapurna_Base_Camp.jpg

nem értem miért kellett a filmben azt sajnáltatni, aki rossz döntést hozott.

ezt a részt megpendíthette volna film... két sírás között... vagy helyett:

Anatolij Nyikolajevics Bukrejev

orosz nemzetiségû kazah hegymászó, aki a világ tizennégy 8000 méter feletti hegycsúcsából hetet megmászott oxigénpalack nélkül. Tizennyolc sikeres csúcsmászást hajtott végre 8000 méter feletti csúcsokra 1989 és 1997 között.

Bukrejevet nemzetközi szakmai körökben elismert hegymászónak tekintették (ennek oka részben az volt, hogy 1993-ban megmászta a K2-t, majd 1995-ben a Csomolungmát az Északi Gerincen keresztül), de igazán ismertté mégis attól vált, amit az 1996-os halálos Mount Everest-expedíció tagjainak megmentéséért tett. Az eseményt számos könyv megörökítette, többek között Jon Krakauer nagy sikerû mûve, az Ég és jég, mely kritikusan szól Bukrejev szerepérõl, vagy a Hegyi õrület címû könyv, melyet maga Bukrejev írt.

1997-ben Bukrejev megkapta a David A. Sowles Memorial Award kitüntetést az Amerikai Hegymászó Szövetségtõl.[1] Három héttel a díj átadását követõen Anatolij Bukrejev lavina áldozata lett Nepálban, az Annapurnán

Bukrejev akkor szerzett igazi ismertséget, amikor 1996 májusában túravezetõként a Mountain Madness expedícióját vezette Scott Fischer társaként. Az expedíció egyike volt azoknak, melyek május 10-én próbáltak feljutni a Mount Everest csúcsára. Május 10-én, nem sokkal a csúcs elérését követõen szörnyû hóvihar csapott le a térségre, mely számos mászót arra kényszerített, hogy a csúcs közelében éjszakázzon, május 11-re pedig három expedíció 8 mászója veszítette életét. Bukrejev három, 8000 méter felett csapdába esett hegymászót mentett meg az éjszaka folyamán és a Mountain Madness-expedíció valamennyi ügyfele túlélte a megpróbáltatásokat.

Galen Rowell így írt Bukrejev mentõakciójáról a The Wall Street Journalban:

“A legcsodálatosabb mentõakciók egyike, melyet egyedül hajtott végre néhány órával azután, hogy oxigénpalack nélkül megmászta a Mount Everestet…”[11]

Azonban az író Jon Krakauer általánosságban kritizálta Bukrejevet az Ég és jég címû könyvében. Késõbb Bukrejevet számos média megkereste és közölte reakcióit, õ pedig megírta saját Everest történetét a Hegyi õrület címû könyvben, melyet Gary Weston DeWalttal készített. A köztük lévõ ellentét lényege az, hogy merõben másként látták saját szerepüket a sajnálatos események láncolatában - Krakauer nyíltan kritizálta Bukrejevet azért, mert otthagyta az ügyfeleket a hegyen, talán ezzel okozva halálukat, míg Bukrejev igyekezett ezt cáfolni és a nyilvánosság elé tárni a valós eseményeket.

A vita legfõbb oka[13] az, hogy Bukrejev úgy döntött, oxigénpalack nélkül mássza meg a hegyet, majd a sötétség és a vihar fenyegetésében az ügyfelek elõtt visszatért a táborba. Mindez úgy történt, hogy a katasztrófa napján az elsõk között érte el a csúcsot, ott maradt mintegy 1.5 órán át, hogy segítse a többiek feljutását, majd délután 5 óra felé, jóval saját csapatának tagjai elõtt leért a táborba. Saját visszaemlékezései szerint ezt megbeszélte az expedíciót vezetõ Scott Fischerrel, a leereszkedés oka pedig az volt, hogy forró teával várhassa a visszatérõket és baj esetén extra oxigénnel segíthesse ki õket a táborból.

Bukrejev támogatói kiemelik, hogy éppen azért volt képes mentõakciót végrehajtani és számos bajba jutott mászót levezetni a hegyrõl az éjszakai viharban, mert a csúcsmászás után hamar visszatért a táborba és volt elég ideje pihenni. Bukrejev kritikusai - köztük Krakauer - szerint azonban ha egyszerûen csak az ügyfelekkel maradt volna, akkor jobb esélyekkel le tudta volna vezetni õket a hegyrõl, azzal együtt, hogy Bukrejev ügyfelei mind megmenekültek, beleértve azt a hármat (Pittman, Fox, Madsen) is, akiket május 10-én mentett meg, miután kipihente fáradtságát és a hipoxiát. Az elhunyt hegymászók az Adventure Consultants-expedíció ügyfelei voltak, melynek vezetõje, Rob Hall maga is meghalt, amikor inkább úgy döntött, hogy segít egy ügyfelének a csúcs kései elérésében, minthogy visszamenjen és támogassa a többieket a biztonságos leereszkedésben.[15]

Az “Ég és jég” címû könyvben megfogalmazott kritikára Simone Moro az alábbiakat mondta Jon Krakauernek:

„Ön nem érti, hogy Anatolij milyen ember volt valójában. Ön amerikai, õ orosz volt. Ön új a nyolcezresek világában, õ a maga korának legjobbja volt. Ön egy átlagos hegymászó, õ nagyszerû sportoló volt és egy született túlélõ. Ön anyagi biztonságban él, õ éhezett… Azt hiszem, Ön olyan ember, aki egy orvosi könyv elolvasása után a világ legjobb sebészeit is kitanítja az orvoslás csínjáról-bínjáról… ha valóban véleményt akar mondani Anatolij 1996-os döntésérõl, emlékezzen erre: EGYETLEN ügyfele SEM halt meg.”

Az Everesten történteket követõen, az Egyesült Államokba való visszatérése elõtt Bukrejev megmászta a 8516 m magas Lhocét, mely az Everest szomszédságában fekszik. Úgy döntött, hogy egyedül vág neki a hegynek, remélte, hogy a mászás során leülepednek benne az események és megérti, hogy valójában mi is történt az Everesten.
---

wiki

igen, a sportolót lehet tisztelni. palack nélkül teljesítmény. és nem sírni, ha elfogy a jólét. nincs minek elfogynia ugyanis.

azt írják, ma már kólaautomata is van az alaptáborban. hát 15-20 millióért elvárhatják ezt az odautazó postások.

látványos film... bár azokat a rossz, nehéz körülményeket nemigen sikerült reprodukálni. de amikor már jön a nagy szentimentalista rész, és nagyon sajnálni kell õket szomorú zenére, nekem valahogy nem megy ... és egészen idegesítõ a mûmájer bánkódtatás, miért sajnáljam azokat, akik önként olyan helyre mennek, ahol pl. nincs oxigén, nem tudom sajnálni. aki szándékosan vonat elé lép, azt elüti a vonat, mert ez nem egy tudományos expedíció, csupán kivagyiság, hogy még a vonat elé is léphetnek egyesek. így csak a kellemetlen érzés marad, a bosszúság, nem felszínes sajnálkozás.

jó lett volna ha a filmben az orvos elmondaná a pszichológiáját ezeknek a dolgoknak is

viszont Emily Watsonból asszony lett. Josh Brolin filmbeli felesége meg játssza egy darabig a házianyát a két gyerekkel az átlagházban, belülrõl persze, aztán kiderül a filmvégére hogy milliomosok. még a nagykövet se várakoztathatja meg a telefonban (ezt poénnak szánták? valahogy nem jön össze: alázat, elvtársak, alázat), bizonyára jobb dolga is lehetne társadalmi szempontból a követnek. biztos vmi texasi bushnak a rokonai.

a lányát meg miért kellett berakni a végére? mi köze az egészhez? irritáló film.

Hát, ez most nem jött át !
Izgalmas rendezõ, sztár hegyek, drámai sztori. Minden adva volt valami emlékezetes, izgalmas képsorokhoz. Sajnos nem sok lett belõle, csak szép képek.
Egyszerûen nem lehet izgulni a jó sok pénzért saját magukat hibernáló emberkékért. Nem tudjuk kit, mi motivált, de még csak az sincs meg, hogy ráfókuszálna akár egy emberre, a küzdelmére. Ehelyett ide-oda kapkod, nem adja át a történet lényegét, szinte unalmas.
6/10, jóindulattal, mert valami jót akartak és pár pillanatig érdekes a dolog, de összességében csalódás és felejtõs.

Szerintem gyenge volt. Nem tudnék okot, hogy miért nézzem meg újra... talán a környezet miatt, mert az ugye szép volt. Az igazi izgalom sajnos hiányzott, pedig én azt vártam volna egy modern "hegymászós" filmtõl... hiába.

Jó film volt nekem tetszett jól volt felépítve nem volt unalmas, végig lekötötte a figyelmet, pedig eredetileg nem akartam megnézni.Pozitív csalódás a film.Igaz történet alapján készült elég hiteles az egész, drámai és látványos.Szuper :)

Én is tegnap láttam a filmet és mivel nagyon szeretem a hegyeket a 3D miatt nálam 10/10-es! (természetesen nem csak a 3D miatt jó)Ritkán látni ennyire látványos filmet,mindenkinek ajánlom!

Én is tegnap láttam a filmet és mivel imádom a hegyeket a 3D miatt nálam 10/10.(természetesen nem csak a 3D miatt jó!)Ritkán látni ennyire látványos filmet,mindenkinek ajánlom!

Tegnap sikerült megnézni a filmet. Közepes..a filmet a hegy,hó,jég és az ember önmagával való vívódása 'menti meg'. Személy szerint azért nekem sokkal jobban tetszett a 97-es Halál a Himaláján címû film, mely ugyanezt a valós történetet dolgozza fel, Krakauer, az újságíró szemszögébõl. A hegymászó filmrajongóknak azért mindkettõ kötelezõ darab.

Aki az Everestrõl szeretne többet megtudni, szíves figyelmébe ajánlom a 'Mount Everest meghódítása' 1953-as Oscar díjra jelölt dokumentumfilmet. Eredeti felvételekkel Hillary és Hunt csapatáról...nagyon jó magyarázatokkal, a ma már 'rongyosra' használt alap és többi tábor helyének kijelölésérõl és kialakításáról.

ezt elkerülendõ ötlet: elõzetes tájékozódás a filmrõl