Politika? állásfoglalás? vagy "KAMPÁNYSZINHÁZ"? Mindenesetre elszomorított, hogy a Víg ezúttal is lesüllyedt a napi politizálás színtjére. Ez nem a deklarált mûvészi igényesség! Nemzeti operánk slágerdalát igy kiforgatva hallani szinte fájdalmas és sértõ volt. Majdnem felálltam! Nagyon csodálkozom azon, hogy ezt a szerepet nem adta vissza Börcsök Enikõ, akit amúgy én kedveltem mindíg. Most viszont csalódást okozott nekem ezzel a gúnydallal.Mint ahogyan az egész produkció.

Nem említettem: annak idején olvastam a könyvet eredetiben és nagyon tetszett.

SPOILER Abból kiderül Gloria miért és hogyan jutott el oda hogy meg akarjon halni, és az olvasó meg tudja érteni õt, együtt tud vele érezni, látván lelkileg mennyire szenved, és nem ítéli el a srácot sem aki meghúzza a ravaszt, hanem õt is megérti. Ez az ami az Eszenyi rendezésbõl nagyon hiányzott. Az tényleg dráma lett volna és katarzis, nem pedig vásári komédia, ami szép-színes-szagos-zenés-vizuális-táncos, de attól még sajnos vásári.

Hát.. tudjátok mit? Mondjon mindenki amit akar.. én már sokszor láttam, de alig várom, hogy október legyen!
Lehet fikázni.. A tények magukért beszélnek. Folyamatosan telt házzal megy a darab.. Remek elõadás, Remek színészekkel!

November 16-ra, este 19:00 órára van két db eladó jegyem. 3200 ft/darab.
Érdeklõdni: 06304084989

Annak is tetszeni fog, aki csak egy táncos-zenés showra kíváncsi, és annak is tetszeni fog, aki magára a történetre kíváncsi. Színészek tökéletes játéka és a élethû szituációk miatt úgy érzi magát az ember, mintha tényleg itt és most történne Magyarországon! Ne féljen senki attól, hogy csak táncot fog látni, sokkal több annál!

Nagy csalódás, leszámítva azt, hogy a színészek mindent megtesznek, le a kalappal. Viszont az erõltetett, közhelyes aktualizálás miatt minden a visszájára fordul: a drámainak szánt jelenetek röhejesek, a humoros részek pedig fájnak.
(És még valami: pont Eszenyi Enikõ kritizálja a valóságshow-k világát? Na ne már... ez szerintem ízléstelen.)

Hurrá, hurrá, hurrá! értsd: Fúj fúj Pfújjj!

Igazán telitalálat a regény, a film, és a humán elõadás.
A magyarított verzió pedig egy géniusz mûvészi alkotása: igényes építkezés az eredeti alapokra.
Giccs az, amikor a szerzõ rosszhiszemûsége találkozik a fogyasztó alacsony nívójával (Hamvas).

Az eredet
A világgazdasági válság idején - tehát manapság - játszódó mû a kiszolgáltatottság ellen megy. 1935-ben írta egy – most már kijelenthetjük látnok –, aki megérezte – sajnos igaza lett -, hogy a pénzéhség és az exibicionizmus mily mennyiségû ocsmányságot zúdít a világra. Hurrá hurrá hurrá! A filmben a háromszoros hurrá elõtti mondatok ellentétet képeznek. A szöveg a hurrá érthetõ, de jelentése más. Értsd ezt úgy, hogy a hurrázás rejtett szimbulum és jelentése: elbuksz, gyenge vagy, kihasznállak, eltaposlak, manipulállak. Ezek a negatív szavakkal tellik meg minden hurrá! Hazug a velejéig.

A film
A filmet majd szóról szóra, jelenetrõl jelenetre vették át. Minden mondanivalót áthoztak, amit csak lehetett. A magyarítás szinte adva van.

A Színmû
Több és ezért jobb mint az eredeti. Az alapra csodát épített rá a Vígszínház elõadása és a rendezõ.
Mire vagy képes pénzért? Mennyire korrupt a lelked? Mennyiért adod el magad? Mit érsz?
Ez az alapvetés. A válasz sejthetõ: a kvalitástalan, a tömeg, nagyon messzire megy, ha valamilyen mézesmadzagon elhúznak elõtte bármit amit jónak vél. Ha a mézesmadzagra pénz van ragasztva, sõt sok pénz, akkor majd mindenre képes. A motiváció mindegy, a háttér lényegtelen, mert alapvetõen ostoba és mohó.
A darab aktualizált változata valóságsó paródia. A Való Világ – a tiéd!... a cím eleve skandallum – és az Éden Hotel – ez a cím is skandalum! – paródiája, abszurdba ágyazott kritikája. Minden apró eszközzel, minden szimbólummal, minden metaforával "megfújja a vészharangot" a rendezõ – aki mûvészi véleményt formált. Aktuálisan a Való Világ és az Éden Hotel giccses világát tárja elénk meglepõ õszinteséggel. Úgy igaz – pontosabban hamis - ahogy van.

Kényelmetlen, hogy ebben a darabban nézõ vagyok. A nézõtér a színpad része. A nézõ az elõadás része – tetszik nem tetszik. Azt mindenesetre elérte a rendezés, hogy olyan székbe ültetett, amely nem arról szól, hogy élvezd az elõadást. Ha már ittvagy' tudjad kedves nézõ: felelõsséggel tartozol. A színház etiketje szerint tehát nincs menekvés része vagy a játéknak.
A színpadon az ideiglenesség, igénytelenség, szükség és a mûanyagszagú mocskos fertõ szimbóluma: megannyi szegecselt wc (toitoi). Az a klotyó és annak összes metaforája szinte megállás nélkül jelenvan.
Kezdõdik az elõadás a nézõtér világos megjelenik az arrogáns menedzser: a pácban benne vagyunk! Én is a közönség részévé váltam, és lettem annak a közönsége, amibõl egy kocka nem sok, annyit sem láttam (VV, ÉdenH). Feszengõs élmény…
A film fõszereplõjét Rocky-t a rendezõ szétszedte. Ma már ketten vannak és egymásra licitálva erõsítik saját aljasságukat. A fõnök és az õ csicskája, a menedzser és az õ szolgája, a diktátor és az õ szervilis hadserege. Külön személyek összeforrva, mindketten parazitái a másiknak. Nem léteznek egymás nélkül.

A menedzser – Tapesz
Számomra jelentõs hozzáadott értéket képvisel a "fõ média genya" szereplõválasztása, hiszen Tapesz, Eric Carmen kiváló magyar megszemélyesítõje. A "fõszipoly" kinézete nagyon hajaz nekem egy világhírû énekesre (George Michael), aki a saját neméhez vonzódik. Innentõl kezdve értem a Való Világ szinergiát. Bravó. Lehelet finom utalás. És nem sértõ, nem lehet sértõ: mivel igaz. A tények meg makacs dolgok. Azok akkor is úgy vannak, ha egyesek nem szeretnék, hogy úgy legyenek. Az meg már csak a spék, amikor Tapesz és a "hazalátogató filmguru" közösen "kiemelik" a fiatal fiút a versenyzõk közül és szerepet osztanak neki a "pajkos játékokban"… Hurrá Hurrá Hurrá! Lehet kérem sugárban hányni...

Rocky
Pindroch Csaba kifejezetten jól adja a másik média genyát. Chipolla alterego. A fasiszta lakcsizma, a piros csillogós kabát fokozza az úgynevezett show elemeket – parasztvakításnak is nevezik ezt a szakmában. A kommunikációja jól felépített: a küzdelemrõl beszél, miközben emberi vágóhídat mutat, erényrõl hazudik, miközben természetesen a mocskot magasztalja. Az igénytelenséget adja el magas fokon. Megtéveszt mindenkit: pénzért rosszhiszemûen vágja át azokat, akiket emelni kellene, nem lenyomni.

Fõhõsnõ
Hová lehet menekülni az élet elõl? Persze, hogy csak oda… Végig kell pedig csinálni, nem szabad menekülni.

A "versenyzõk" - a korrumpáltak hada
Mennyit érsz? Mit miért teszel meg? Van az a pénz? Van hát! A létezésében korrupt emberfiát a másik létezésében korrupt sajátítja ki. Szépséges. A viszonyrendszerük hasonló: semmi se szent.
A hírnévvel és pénzzel kecsegtetõ táncverseny embertelen, kíméletlen és negatív.
A versenyzõk kis színesei: a magánszámok, amelyek csak növelik kiszolgáltatottságukat remekbe szabottak. A magánszámok a kiugrási lehetõségek az arctalan tömegbõl: mit tudsz? mutasd! A kedvencem, amikor Nagy "popeye" Tibor (Hegedûs D Géza) elõadja mutatványát. Õ ezt tudja. Ezzel a kis performanszszal gondolkodik azon, hogy kiugrik: az attrakció, hogy egy hatalmas lufit fúj és belemászik, amely szép lassan leereszt és közben énekel (másképpen ugyanez: fölfúj egy kotont majd megtölti magával, és a magánszámával - Alekosz)... Dermesztõ. A jelenet abszurditása nem fokozható: egyik szem sír a másik nagyon nevet. Aki érti, az egész rettenetes üzenetet elborzadva tapsolja meg…
A ripacskodások remekül sikerültek (temetkezési vállalkozó világító ruhája annyira kínos, hogy zseniális).

A betétdalok
Jó hangulatot és a versenyt dalokkal tördelik meg. A magas nívón és igénnyel készült, szerzett régi és újabb dalok olyan kontrasztosakká teszik az elõadást, hogy kénytelenek vagyunk visszatekinteni, és megállapítani, hogy valahogy régen jobb volt, az igény akkor magasabb mércére volt hangolva. Presser és SP, Dusán és Flour Tomi, Tankcsapda és Kelemen Kabátban… Igénytelenség egymás hegyén hátán. A jamaikai trombitás ártalmatlan kedves hangulata pornóba oltva…
A "hazám hazám" elõadója pedig aktuálisan Elek… Értem én ;) ! Hurrá Hurrá Hurrá!

VJ
A háttérben a színpadkép részeként videókat vetítenek. A videók dermesztõek. Fehér bábúszerû testek lassan mozognak futószallagon… Vágóhíd. Ez kell akkor ezt kapjátok. Az aktuális szereplõk a jelenetekhez kapcsolódóan mint légy az üvegnek úgy ütköznek, levágódnak: fejjel a falnak. Ami az Õ helyzetükben elkerülhetetlen.

Szumma
Nagyon sûrû drámává fokozta a darabot a rendezõ; élménnyé gyúrta; szellemiségében egy olyan tükör, amit nézegetni nem jó, összetörni nem lehet. Innentõl tragédia…

Szerintem ez az elõadás felháborítóan rossz volt, pedig a darab nem az.A mély pont az volt, amikor Hegyi Barbara és Hegedûs D. Géza belemászott egy lufiba és nyílt színi tapsot kaptak érte, elég olcsó dolog ez..Azt hiszem ezzel a jelenettel sikerül magukat a mikroszkóp színpad színvonalára lesüllyeszteni.A nézõk nagyon élvezték és tapsikoltak ahogy az tõlük kitelt, de nekem nem sikerült megállapítanom hogy miért is ? Amikor ez egy dráma persze attól még egyáltalán nem kell azt kizárni hogy vicces is lehet sõt...De hát szerintem ez nem volt az. Betettek Quimby, Kaukázus, Vad fruttik számokat hátha ettõl feléled a nézõtér mert hallanak valami ismerõs dalt természetesen bejött a fiatalabbik réteg fülig érõ szájjal énekelte és nagyon örült annak, hogy ez milyen modern.Színházban ilyen zene...meg a vetítés aminek aztán semmi értelme nem volt tán a színészek meg rendezõ hiányosságait akarták azzal pótolni.Engem nagyon frusztrált az elõadás és ideges lettem fel akartam állni többször és kimenni a színpadra egy mikrofonnal a kezemben és elbeszélgetnék arról, hogy a nézõk, hogy nyelik be ezt az ízléstelenséget ha meg még tetszik is nekik akkor egyre elszomorítóbb ez az ország és lakosai!!!!!!

Nagyszerû elõadás kitûnõ fiatal színészekkel. Végig jól szórakoztunk!
Ajánlom mindnekinek.

nagyszerû az elõadás,mindenki és minden a helyén van!Kitûnõ zenék,profi szintû tánc,briliáns színészi játék,meg kell nézni!:)

Pár hónappal ezelõtt láttam a filmet, akkor konstatáltam, hogy 43 éve készült, mégis hihetetlen, mennyire aktuális. Aztán mikor hallottam, hogy bemutatja a Vígszínház, akkor azt mondtam, a választás telitalálat. De mikor meghallottam, hogy magyar verziót készítenek, magyar dalokkal, eléggé fanyalogtam. Egész addig, míg el nem kezdõdött az elõadás. Elsõ percétõl az utolsóig zseniális, remek munkát végzett a dramaturg, a zeneszerzõ, zseniálisak a színészek, zseniális a rendezés. A West Side Story óta nem láttam a Vígszínházban ennyire jó elõadást. De az utóbbi idõkben más színházakban is nagyon ritkán.

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A LOVAKAT LELÖVIK, UGYE? Eszenyi Enikõ Vígszínház
Elsõ Évadnyitó-ján Eszenyi Enikõ változást, új hangot, friss szellemet ígért. Elõször a Pesti Színház-ban kezdett repedezni a jég, - Tom Jones, Punk rock, Billy világa -, a Víg-ben csak a padláson bujkált a Kalocsa, a kulisszák mögött meg a new Period. Az egyfélidõs Romeó és Júlia után, most azonban a nagyszínpadon is megszületett az egyaránt közönségbarát és szakmai sikerdarab!
A marathoni verseny magától értetõdõen kínálja a táncbetéteket, a félelmetesen vijjogó szirénák hangjaira begördülõ TOITOI- és ágy-sorok jelzik a tízperces pihenõket. A monológok és egymás közti párbeszédek, a tömegjelenetektõl sötét snittekkel elválasztva, reflektorfények fókuszában élesednek ki. Kovács Krisztina példás kreativitással formálja feszessé a giccses bestseller fordulatait, dialógusai keményen maiak, a Csopakra telepített sztori meglepõen rímel küzdelmes mindennapjainkra.
Az utóbbi évtizedek legjobb hazai slágerei, Dinyés Dániel hangszerelésében felülírják a hollywoodi listát, a verseny tétjét emeli, hogy énekprodukciókkal is elérhetõ a siker: közönségdíj, szponzor, országos média-nyilvánosság. Minden párnak van szólószáma, egymásra licitálnak a káprázatos elõadók.
Hegyi Barbara és a vén tengeri medve, Hegedûs D.Géza léggömböt fújva, léggömbbe bújva járja strandpapucsos csacsacsáját, Réti Adrienn és a svung-király Nagy Dániel Viktor rock' n rolljába beleremeg a karzat. A színiegyetem csillagai amúgy derekasan helytállnak, az utóbbi úrfi mellett Rétfalvi Tamás és a Hekler Melinda-Ágoston Péter ikerpár is vibráló fénypontja a tüzes forgatagnak. Nem maradnak le a szeniorok sem, Kerekes József és Igó Éva az utolsó lélegzetig vonszolja egymást az áhított gyõzelem felé, Börcsök Enikõ
és Mészáros Máté a "Hazám, hazám" elkoptatott frázisaiból alkot ironikus performanszot.

A gigantikus színjáték motorja Duda Éva koreográfiája. Minden szám stílusa a más, a társastáncból kiinduló formák, a musical-színpadok látványosságai, a kortárs kontakt-elemek mellett merész forgások és bravúros emelések is helyt kapnak, ráadásul legtöbbször az összes szereplõ egyformán teljesíti a professzionális kívánalmakat.
A manipulátor konferanszié ellentmondásos figuráját Pindroch Csaba állítja elénk, társai, Csõre Gábor és Borbiczki Ferenc kifejezõen ellenszenvesek. Az emelt szinten emelt szintû zenekar élén fantasztikusan énekel Szõcs Artúr, zseniálisan ötvözve a lakodalmas bájgunár és a diszkósztár szirupos vonásait.
Az operai nagyságrendû stábot Eszenyi Enikõ koncepciózus eréllyel fogja össze, érzékenyen arányosítva a tánc, az ének, a színjáték elemeit. A teljes színpad pezsegve forr, minden szereplõ következetesen éli végig karakterét. Az összehangolás, az egységesítés nem veszélyezteti az egyéniségek identitását, pazar a látványosság, elragadó az atmoszféra. A nagy egészben élesen különülnek el a minidrámák, minden egyes versenyzõrõl találó jellemrajzot kapunk.
Majsai-Nyilas Tünde kilenchónapos pocakkal is akrobatikusan táncol, Molnár Áron hevesen vehemens, Herczeg Adrienn blues-osan kemény orgánummal tarol. Járó Zsuzsa, Telekes Péter-rel az oldalán, a Jamakai trombitással éppen úgy elbûvöl, mint az asszonyi csábítás fondorlatos trükkjeivel. Péter Kata, túllépve általában depresszív szerepkörét, viharos energiákkal táncol földön-egen, Józan László, elvakultan is ruganyos frissességgel ugrik, forog, spárgába nyújt és energikusan játssza be a színpadot. Lengyel Tamás a
föntrõl jött ember, a rózsadombi luxusból véletlenül csöppen a showbusiness posványába, amilyen könnyen idomul a helyzethez, olyan természetes lendülettel mozog és énekel. - Szélsõséges természet, megszenvedte a magáét, vad és fullánkos, nem kímél senkit, de magát sem: izzó felkiáltójel a pokoli örvényben. Bata Éva, messze túl egyéniségének karizmatikus keménységén, érett eszköztárának sokszínûségével realizálja extrém figurá-
ját. Hangjában balladai tragikum, táncában robbanó elevenség, gesztusaiban önpusztító szenvedély. Váratlan kitörései mellett az élesnyelvû riposztok, a rábeszélõ empátia elemei képezik a hitelesítõ kontrasztot, alakítása a személyiség teljességének megmutatásával hitelesíti a végkifejletet, színpadi jelenlétének szuggesztivitása még ebbõl a fantasztikus közegbõl is kiemelkedik.
Eszenyi Enikõ, a szédületes együttes és Duda Éva nagyszerû produkciója a nagy idõk Képzelt riport-jához hasonló, a közönség minden rétegét, korra és ízlésre való tekintet nélkül lenyûgözõ, többszázas sikerszériát ígér.

Jobb lett volna, ha meghagyják az eredeti 30-as évek témáját! Nagyobb lett volna az áthallás!
Nem volt felépítve az idõ elteltével a fásultság. A második felében is ugyan olyan intenzitással táncoltak.
A vége meg össze volt csapva.

Ez egy olyan darab volt, amin a színészek is szenvedtek. Szerintem alig várták a végét.
Azoknak, akik egy mondatban kíváncsiak a lényegre, ez egy olyan mai magyar valóságra írt adaptáció, ahol amolyan 2 órás nonstop fásymulató alapon kacsint össze nézõ és mûvész, miközben a titkos adaptátor megmutatja nekünk, milyen anyagias is a mai magyarország, amihez minden színész táncol, énekel, miközben a lelkek úgy vetítõn röpködnek elfele, mígnem a testek is elfele röpködnek valamiért. Hát ennyi.
Azon kívül, hogy ilyen rohadt mélyre süllyedtünk, nincs sok mondanivalója. De miért kell ehhez két órán át kínozni a színészeket???

Kedves Vígszínház! Ki fordította a darabot? Ezt az infot nem találtam a színlapon. elõre is köszönöm a választ.