A legnevesebb szociálpszichológusok sem tudnak rá egyértelmű magyarázatot, hogy az internet népe milyen logika mentén kap fel bizonyos szerzeményeket és generál nekik többmilliárdos nézettséget. A megfejtésre mi sem vállalkoznánk, arra azonban sokkal inkább, hogy összegyűjtsük az utóbbi idők (szerintünk) legirritálóbb és legszerethetőbb mémslágereit.
Akiket rühellünk:
Crazy Frog: Axel F
A 2000-es évek közepén a kétéltűek társadalmát aligha érhette nagyobb inzultus annál, mint hogy egyes ízléstelen szoftverfejlesztők béka fedőnéven próbáltak eladni egy gyépés patkányvakondot. A bűnelkövető a Jamba nevezetű cég volt, mely lehetővé tette, hogy az Arany Szívlapát-díjas kis rohadék karattyolása mobiltelefonok százezrein csengőhangként funkcionálhasson. És mintha ez még önmagában nem lett volna elég, a Beverly Hills-i zsaru főcímzenéjét sem átallottak a célközönség ízléséhez butítani.
Gummy Bär: I’m The Gummy Bear
Korántsem Crazy Frog volt az egyetlen, akit a Jamba az intelligencia ellen vívott ádáz küzdelemben a csatasorba állított. A Gumimaci legalább ekkora szerepet játszott benne, hogy egyesek szellemi állomáskeresői két rádióadó közé álltak be. Ugyanakkor belőle is posztmodern popsztárt faragtak, aki ominózus slágerével – valamint annak magyar nyelvű mutációjával - tagadhatatlanul hozzájárult a Hihetetlen magazin előfizetőinek ugrásszerű növekedéséhez. A tébolyroller azonban itt nem állt meg, 2012-ben karácsonyi film is készült a pattogó levéltetű főszereplésével.
Psy: Gangnam Style
2012-ben Dél-Korea nyomasztó nemzetközi kényszerhelyzetbe került: Szöul úgy érezte, egyszerre kell reagálnia a frissen „kinevezett” Kim Dzsongun nukleáris fenyegetőzéseire valamint a Kis Grófo-jelenségre. Így aztán megalkotta kettejük kvázi-fúzióját, aki Gangnam Style című slágerével az imbecillizmus egyik leghíresebb zászlóvivőjévé avanzsált az interneten. A dal mintegy 4,8 milliárdos megtekintést ért el a videómegosztókon, ezzel együtt világszerte töredékére csökkent az akadémikusok száma.
Nyan Cat
A Génkezelt Cickánygorilla VS Mega Godzilla-kaliberű szörnyfilmek debütálása óta adott a kérdés: Japánban vajon milyen egzotikus adalékanyaggal turbózzák fel a wasabit? Merthogy Nyan Cat is a felkelő nap országának pszichiátriájáról szabadult el 2011-ben, küldetése pedig egyértelmű volt: a stabil idegrendszer és a világbéke csökevényeinek totális felszámolása. Azóta a szomszédháború jegyében született a szerzeményből 24 órás változat is, de távol álljon tőlünk, hogy a Társasházi Bosszúállókat taktikai tanácsokkal lássuk el! (Azért mielőtt elhagyjuk a lakást, győződjünk meg róla, hogy a YouTube-on kikapcsoltuk a „lejátszás automatikus szüneteltetése” opciót.)
És akiket szívelünk:
Mr. Trololo: Trololo
Bár nyájas mosolyú emberünk úgy festett, mint egy olasz hasbeszélő bábu, Eduárd Kíl valójában a matrjoska babák országából származott. 1976-ban azonban aligha sejtette, hogy jó 35 évvel később egy internet nevű imperialista vívmány jóvoltából világsztárrá avanzsál. Ehhez pedig elég volt előadnia a Boldog vagyok, végre hazatérek c. szovjet táncdal rejtjeles változatát, miután Brezsnyev vélhetőleg egy ürgebőrbe varrt békaember-perben tömlöcbe vettette a szerzemény szövegíróját. (Pedig az eredeti változatot még Koós János is elénekelhette a baráti államban.) Nélküle azonban a dal aligha futhatott volna be nemzetközi karriert, és a Mr. Trololo művésznév sem született volna meg, köszönjük, Leonyid!
Rick Astley: Never Gonna Give You Up
A Trololón és a Korda György-féle Reptéren kívül is volt már precedens a Stephen King-jelenségre, mikor is egy megszentelt slágertemetőbe hantolt dal váratlanul visszatért, és felkavaró dolgokat művelt. A rickrolling nevű trollkodási formula 2007-ben terjedt el, lényege pedig a következő volt: a tréfás kedvű feltöltők megtévesztő nevű linkeket helyeztek el honlapokra, a gyanútlan látogatók pedig – pl. egy letölthető film reményében – rájuk kattintottak. Csakhogy a kívánt tartalom helyett a Never Gonna Give You Up klipje indult el. Bár számunkra a mai napig nem világos, kiben keltett ez frusztráltságot, mi akár a ravatalozóban is szívesen bugiznánk rá, akár az összejövetel leginaktívabb tagjaként is.
Ivan Mládek: Jozin z Bazin
Legvégül egy klasszikus a 70-es évek Csehszlovákiájából, amikor még a nőknek is barkójuk volt, a valamirevaló férfiak pedig egyenesen úgy festettek, mint Onedin kapitány és a Farkasember szerelemgyereke. Nem volt ez másként Ivan Mládek táncdalénekes esetében sem, akinek 1977-es dala 2008-ban önálló életre kelt, és a videómegosztókon meghódította a világot - bár a sláger valódi szuggesztivitását a videóklip adta, legfőképp a művész úr ruházata és Higany Rezső vokalista táncmozdulatai okán. Továbbá nem titkoljuk: azóta is szürkemarhákat hajszolunk a Hortobágyon, hogy kolompjukba düdörögve mi is produkálhassuk a dalban hallható hanghatást. Az imádatra pedig a Metallica tette fel a koronát, amikor 2018-ban eljátszotta a számot prágai koncertjükön, ennél kúlabb dolog kevés van.
