A 2004-es Bajos csajok hamar kultfilm lett, nem is a sztorija vagy Lindsay Lohan, hanem remekül eltalált, bájosan tökkelütött karakterei miatt.
Abban semmi újdonság nem volt, hogy egy gimiben játszódik egy tinivígjáték – hol játszódjon, az idősek otthonában? -, ahogy abban sem, hogy fiatal lányok cicaharcot vívnak egymással. A Bajos csajok (2004) inkább azzal tett le újat az asztalra, ahogy mindezt megközelítette, és akik csinálták. És itt nem elsősorban Mark Waters rendezőre gondolunk, hanem a népszerű komikára, Tina Fey-re, aki itt egy kisebb szerepen túl a film forgatókönyvírója, ötletgazdája és producere is volt. Ő vette meg ugyanis Rosalind Wiseman ironikus hangvételű, a tini lányok világáról szóló, elsősorban lányos anyukáknak szánt könyvének megfilmesítési jogait, és ő írt belőle egy vérmes vígjátékot, amely egy új lány kalandjairól szól, aki először csak jóban akar lenni mindenkivel – majd átveszi a hatalmat, és ő vitte a projektet a Paramount Pictures stúdióhoz.
Filmünk alaptézise, hogy az ekkor még oly népszerű Lindsay Lohan 16 éves kora ellenére még nem járt gimiben, mert zoológus szülei nevelték távol Afrikában, és most, visszatérve a „nagyvilágba” egyfajta antropológusként nézi, milyen is ez a környezet. Mert ami itt folyik, az valóságos pszichológiai hadviselés és intrikák sora, és mindezek élén Regina George (Rachel McAdams) áll, a legmenőbb és legrafináltabb csaj az iskolában. Ő a királynő, a lányok bálványa, szinte mindenki rá akar hasonlítani, az ő szavát lesi, két „segédjével” Gretchennel (Lacey Chabert) és a butuska Karennel (Amanda Seyfried) ők a suli teljhatalmú urai. Nem tanácsos az útjába kerülni, ám az új lány alig teszi be a lábát, máris a lehetséges riválisaként tartják számon, akit úgy akarnak semlegesíteni, hogy a saját oldalukra állítják. Csakhogy az új lány hamar a fejükre nő, akaratlanul is olyanná válik, mint Regina, és ő lesz a legnagyobb szarkeverő az egész suliban – pedig ugyebár egy rendes lányról beszélünk.
Vicces, hogy eredetileg Lohanre osztottál Regina szerepét, amit ő visszadobott, mert vigyázni akart az imidzsére – bizony, volt ilyen időszaka is -, pedig rosszul döntött. Bár ő volt itt a legnagyobb sztár, az ő karaktere és alakítása lett a leglaposabb, és a bajos csajok viszik el a filmet. És Fey karakterei azért működnek olyan jól, mert egy profi komikus alkotta meg őket, de ifjúsága valós alakjaira építve, sokszor még a neveket is megtartva. Regina például azért zseniális, mert akkor a leggonoszabb, amikor a legnyájasabbnak látszik, és azért, mert Rachel McAdams különben egy nagyon kedves csaj, aki eddig is, ezután is kedves figurákat játszott – és most nagyon nem az. Aztán ott van az első szerepét játszó Amanda Seyfried, aki egy annyira buta lányt játszik, hogy azt hiszi, a cickói meg tudják jósolni, mikor fog esni az eső – amikor már esik. És Seyfried nagyszerű komika, akárcsak Lacey Chabert vagy a másik manipulátort alakító Lizzy Caplan , de gyakorlatilag a legjelentéktelenebb mellékszereplő is nagyon szórakoztatóan lett megírva – nem véletlen, hogy iszonyú hamar kultfilm lett belőle, amiből még ma is gyakran idéznek.
A 2011-ben elkészült folytatásban viszont már nagyítóval kell keresni a hírességeket... Igazából csak a címet és alapsztorit tartották meg a készítők: az amerikai középiskolai élet úgy van benne beállítva, mint az árulások és intrikák Trónok harcát megszégyenítő világa. A film – mármint az első rész - musical feldolgozását 2018 márciusában mutatták be a Broadway-n.
