Hilary Swank – Beverly Hills 90210

Mielőtt az 1999-es A fiúk nem sírnak meghozta volna számára a nagy áttörést, a színésznő számos alkotásban feltűnt, például a Karate kölyök női verziójában, az 1994-es Az új karate kölyökben, de vendégszerepelt jó pár sorozatban is. Első fontosabb állandó tévés szerepét pedig kamaszkorunk kedvenc tiniszériájában, a Beverly Hills 90210-ben kapta, amelyben egy Carly Reynolds nevű karaktert játszott. Ahogy azonban arról 10 dolog, amit nem tudtál a Beverly Hills 90210 -ről című cikkünkben is beszámoltunk, a producerek érdekes módon nem voltak elégedettek a teljesítményével – s habár két teljes évadra szólt a szerződése, már 16 epizód után kirúgták. Sajnos illusztrációként csak ezt a rossz minőségű felvételt találtuk, ami egyébként pont Swank sorozatból való kiírásának a momentumát örökíti meg, és amelyen a sztár megdöbbentő módon már eléggé emlékeztet mostani önmagára.

Demi Moore – General Hospital

Ebben a cikkünkben már írtunk a színésznő egyik első filmjéről, a Parasite 3D című sci-fi/horrorról, méghozzá annak okán, hogy rettenetes, és Moore egy talkshow-ban még évtizedek után is kapásból megnevezte a legrosszabb filmjeként. Az 1982-es opus után azonban a még kezdő sztár a tévé világába is elkalandozott, és még ugyanabban az évben kapott is egy szerepet a még mindig futó amerikai szappanoperák közül a közel 15 ezer epizóddal Guinness-rekordernek számító General Hospitalben. Az 1963-ban indult kórházas sorozatban a színésznő 1982-től 1984-ig szerepelt: egy rámenős riporternőt játszott. Majd 1985-ben jött a Szent Elmo tüze, 1990-ben pedig a Ghost, és Demi Moore egy jó darabig maga mögött hagyta a televíziózást. A lenti részlet egyébként abból a GH-epizódból származik, amelyben a sztár debütált.

Sandra Bullock – Working Girl

Bullock 1987-ben egy Hangmen, majd 1989-ben egy Bionic Showdown: The Six Million Dollar Man and the Bionic Woman című rettenetben mutatkozott be, első fontosabb szerepét viszont egy tévésorozatban kapta: a Dolgozó lány című 1988-as Melanie Griffith-film alapján készült Working Girlben. A szerepet a színésznő beugróként játszotta el, eredetileg ugyanis Nancy McKeonnak szánták, de ami még érdekesebb, hogy

A közönség viszont sajnos nem díjazta, így a Working Girl csupán egy évadot ért meg 1990-ben. De Bullock nem szomorkodott sokat: rögtön belevetette magát a nagyjátékfilmek világába (Szerelmi bájital, Nyom nélkül, A pusztító), 1994-ben pedig a Féktelenüllel a nagy áttörés is eljött.

Halle Berry – Living Dolls

Hasonló sorsra jutott Halle Berry sorozata, az 1989-es Living Dolls is, aminek a Ki a főnök? című Tony Danza-sitcom spinoffjaként szintén csak egy évada volt. A széria egy modellügynökség berkeiben játszódott, így Berry is egy modellt formált meg benne (élete első szerepében egyébként) – ami nem eshetett a nehezére, tekintve, hogy korábban maga is modellkedett. A Living Dollsban egyébként szerepelt a fiatal Leah Remini is, aki csak jó pár évvel később tudott befutni a Férjek gyöngyével, de Berry már 1991-ben egyszerre kapott visszatérő szerepet egy Knots Landing című szappanoperában, Spike Lee Dzsungellázában és Az utolsó cserkészben. Majd jött a Bumeráng, és beindult a színésznő mozifilmes karrierje, szóval jó sokáig nem szerepelt a tévében.

Sean Penn – A farm, ahol élünk

A legtöbben valószínűleg úgy könyveltük el, hogy Sean Pennt először Amy Heckerling 1982-es tinifilmjében, a Változó világban láthattuk stoner szörfösként, olyan fiatal pályatársai oldalán, mint Judge Reinhold, Jennifer Jason Leigh vagy Phoebe Cates. A színész mozgóképes debütálására azonban valójában sokkal korábban került sor. Először A farm, ahol élünk című sorozat egyik 1974-es, majd 1975-ös epizódjában szerepelt – két olyan részben, amit édesapja, Leo Penn rendezett. Szerepe azonban alig volt több statisztálásnál: a figurájának neve sem volt (egyszerűen csak a kölyökként emlegették), az ifjú színészt magát pedig a stáblistán sem tüntették fel, így sajnos nem találtunk hozzá videós illusztrációt, csak ezt a képet (amelyen ő látható középen).

Goldie Hawn – Rowan & Martin’s Laugh-In

A bájos komika egy évvel az 1969-es A kaktusz virága előtt kapott szerepet ebben a humorműsorban, ami

a hatvanas-hetvenes évek Saturday Night Live-jaként működött.

Hawn állandó szereplő volt benne, és gyorsan a közönség nagy kedvence lett – részben minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy szerepe szerint gyakran kellett egy szál bikiniben (és testfestésben) mutatkoznia). A Rowan & Martin’s Laugh-In 1970-es epizódjait követően egyébként a színésznő egyáltalán nem vállalt tévés szerepeket (egyedül a Phineas és Ferb című animációs sorozat egyik 2013-as részében szinkronizált).

James Dean – General Electric Theater

Az 1955-ben mindössze 24 éves korában autóbalesetben elhunyt mozilegendáról szinte mindenki tudja, hogy tragikusan rövid élete és pályája során csak három nagyjátékfilmben szerepelt: az Édentől keletre, a Haragban a világgal és az Óriás címűekben. Kevesebben tudják, hogy ezek előtt a sztár egy sor tévés produkcióban játszott: ezek közül az egyik az a General Electric Theater című antológiasorozat volt (a címet a szponzorcég után kapta), amelynek két 1954-es epizódjában is feltűnt – az egyikben (The Dark, Dark Hours) ráadásul a későbbi amerikai elnök, Ronald Reagan oldalán (ő volt egyúttal a széria házigazdája is). A félórás tévéjátékban Dean egy gengsztert játszott, aki sakkban tart egy orvost (Reagan) és feleségét, hogy rákényszerítse a férfit, hogy operáljon ki egy golyót meglőtt cimborájából.

Leonardo DiCaprio – Growing Pains

10 sztár, aki ócska horrorban kezdte a karrierjét című cikkünkben már írtunk DiCaprio első nagyjátékfilmjéről, a Rémecskék 3. című borzalomról, amelyben 16 évesen alakított egy 12 év körüli kisfiút. De a sztár még ennél is korábban kezdte a pályát, méghozzá a tévében: élete első szerepét ötéves korában játszotta egy ismeretterjesztő gyerekműsor, a Romper Room (Hancúrszoba) egyik epizódjában.

Ezt követően az ifjú színész több szériában is vendégszerepelt (Az új Lassie, Roseanne), mire a Rémecskék 3. évében, 1991-ben eljutott odáig, hogy két sitcomban is állandó szereplő lett: a Vásott szülők eredetijéül szolgáló Parenthoodban, illetve a Growing Painsben. Az alábbi részlet – amelyben egy tanárral kekeckedik – utóbbi alkotásból származik. Majd 1993-ban jött az Ez a fiúk sorsa és a Gilbert Grape, és sztárunk (egyetlen tavalyi cameót leszámítva a Grant tábornok című dokusorozatban) azóta sem vállalt több tévés szereplést.

Jodie Foster – The Courtship of Eddie’s Father

Miután 1965-ben háromévesen szerepelt egy naptejreklámban, Jodie Foster lett a legfoglalkoztatottabb tévés gyerekszínész: néhány év leforgása alatt több mint ötven megjelenése volt. Játszott például a The Doris Day Show-ban, a The Andy Griffith Show spinoffjában (Mayberry R.F.D.), a Bonanza és a Gunsmoke című westernszériákban vagy a Kung Fuban. Egyik első rendszeres szerepe 1969 és 1971 között a The Courtship of Eddie’s Father című sitcomban volt, ami egy kisfiát egyedül nevelő özvegyemberről szól. A kis Jodie Foster pedig a gyerek egyik iskolatársát játszotta, akinek csattanóra épülő belépőjét az alábbi jelenetben láthatjuk.

Ben Affleck – Wanted: The Perfect Guy

Jodie Fosterhez hasonlóan Ben Affleck is szerepelt reklámban (egy Burger King-hirdetésben), csak nem háromévesen, hanem jóval később. Addigra már túl volt első tévés megjelenésén egy ABC Afterschool Specials című tévéműsorban, amely dramatizált oktatósorozat volt fiataloknak, és minden epizódjában más-más tanulságos történetet mesélt el. A 14 éves Affleck az egyik 1986-os részben, a Wanted: The Perfect Guy címűben szerepelt, és egy olyan fiút játszott, aki

felad egy társkereső hirdetést az anyukája nevében,

mert úgy látja, hogy magányos. A színész később céltalan tengés-lengésnek aposztrofálta a tévés szerepeit, de még jó darabig nem tudott elszakadni tőlük (1991-ben például a Dallasból ismert Patrick Duffy fiát játszotta egy tévéfilmes Danielle Steel-adaptációban, az Apuban – itt már jobban emlékeztet saját magára). S ahogy arról ebben a cikkünkben már beszámoltunk, mozifilmes karrierje sem indult simán.

(via purple clover.)

A James Deant ábrázoló nyitókép forrása: Michael Ochs Archives / Getty Images.