A kilencvenes évek egyik legszerethetőbb amerikai vígjátéka erotikus húrokat penget - amit a cím is elárul - de valójában a barátságról szól, és annak különféle próbatételeiről.
Jó dolog a kollégium, annak, aki bírja. Mert, ha összezárnak egy rakás hormonoktól fűtött, energiától duzzadó fiatalt, annak rengeteg bulizás, sok csajozás, rengeteg piálás és még több közös élmény lesz az eredménye. Alapjáraton is ez a helyzet, de mi van, ha véletlen egy szobába kerül két srác és egy lány? Erről szól egy régi nagy kedvencünk, a méltatlanul elfeledett Édeshármas (1994) – pedig egy ilyen cím elég emlékezetes.
A fenti véletlen oka elég egyszerű, hősnőnket Alexnek (Lara Flynn Boyle) hívják, a számítógépes rendszer pedig fiúként könyvelte el, így osztották be két fiú, Stuart és Eddie mellé egy szobába. Eddie (Josh Charles) művelt és érzékeny, és pont ezért indul rá Alex, akit már egy több szótagú idegen kifejezés vagy pár francia szó is nagyon felizgat. Az életet habzsoló, nem túl okos, de folyton pörgő Stuart (Stephen Baldwin) hidegen hagyja a lányt, de a srácot, aki a legyet is elkapná röptében, pont ez izgatja, bár tudja, hogy Alex jóval felette áll intellektuálisan. És, hogy tovább bonyolítsuk a képletet, a saját érzéseivel is küszködő Eddie-nek pont Stuart jön be, ami persze képtelenség – lenne. Ha hármójuk között nem alakulna ki valamiféle különös barátság, amelyből megpróbálják kizárni a szexet. Nyilván nem sikerül, ahogy az az erősen spoileres címből is kiderül, de hogyan jön ez össze – és mi lesz utána?
Meglepő módon Andrew Fleming nem az erotikára koncentrál, bár nyilvánvalóan van az is – egy Lara Flynn Boyle film esetében ez elég alapvető elvárás -, hanem a három fiatal barátságára. Ami azért működik olyan jól, mert mindhárman teljesen mások, teljesen más vérmérséklettel, társadalmi háttérrel, érdeklődéssel. És különös módon a filmet leginkább Stephen Baldwin viszi az amúgy tajtparaszt, de valahogy mégis szimpi Stuartként. A legkisebb Baldwin tesónak jó időszaka volt ez, egy évre rá jött ki a Közönséges bűnözők (1995) – aztán persze mintha elvágták volna. Merthogy a színész „újraszületett” keresztényként, belépett a Republikánus Pártba, és több interjúban is elhatárolódott korábbi filmjeitől, különösen az Édeshármastól, mondván, sosem volt biszexuális, és még véletlenül sem venne részt egy édeshármasban. Valahogy még arról is elfeledkezett, hogy csak ELJÁTSZOTTA ezeket a karaktereket, ahogy azt a színészek szokták.
Nem mellesleg a filmet 1994. április 8-án mutatták be, azon a napon, amikor a világ megtudta, hogy Kurt Cobain halott. Lezárult egy korszak az X generáció számára.
