A haldokló tinédzser története, aki kap még egy utolsó esélyt a boldogságra, immár önálló műfajnak számít, és ezt minden cinizmus nélkül mondom. A Séta a múltba (2002), Csillagainkban a hiba (2014), az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (2015) vagy a Két lépés távolság (2019) mind ilyen filmek, fontos, szívfacsaró alkotások, de mi van akkor, ha a főhős vagy főhősnő tini nem haldoklik valamilyen gyógyíthatatlan betegségben, ám az mégis kitörölhetetlen nyomot hagy az életében? Erre a kérdésre ad választ a filmiparban veteránnak számító, de rendezőként csak most bemutatkozó alkotó, Laura Chinn önéletrajzi elemekből építkező munkája, a Disney+-on bemutatott Suncoast.

A cím egy valós, bár más nevű hospice klinikát takar, ahol annak idején egy bizonyos Terri Schaivót „kezeltek”. Az Amerikában elképesztően nagy port felvert ügy alanya egy szívleállás során szenvedett visszafordíthatatlan agykárosodást, amitől vegetatív állapotba került. Majdnem egy évtizednyi sikertelen kezelés után a férje szerette volna elérni, hogy vessenek véget a szenvedéseinek, és kapcsolják le a gépekről – amit a női szülei további hét éven át akadályoztak meg, rengeteg különböző keresztény felekezet befolyását használva fel, akik az intézmény előtt tüntettek nap mint nap, ami így állandó rendőri felügyelet alatt állt. Ugyanezen a klinikán helyezik el hősnőnk, a tini Doris (Nico Parker) haldokló, már évek óta öntudatlan bátyját. Dorisnak hosszú ideje nincs saját élete, rendszerint az őt egyedül nevelő, vele egyre türelmetlenebb anyjának (Laura Linney) kell segítenie testvére ellátásában, vagy egyedül van otthon, most pedig, hogy a hospice közelében lehessenek, új iskolába kell járnia.

Doris számára mozdulatlan testvére egy elvont fogalom, egy test, amit ide-oda szállítani kell, nem csoda, hogy valamiféle kiutat keres ebből a helyzetből. Mivel anyja az éjszakákat a kórházban tölti egy matracon, hogy fia ne legyen egyedül, ő megengedi, hogy új barátai nála bulizzanak, így lesz népszerű a társaságban. Hogy bajba kerül emiatt? Hát persze, de szerencsére ott van neki a klinika előtt tüntetők egyike, a különc keresztény aktivista Paul (Woody Harrelson), hogy tanácsokat adjon az élethez. Hogy mindez sablonos és szájbarágós? Igen!

Régen az ilyen karaktereket afro-amerikai színészek játszották, de annyira elcsépelt lett a „magical negro” alakja, hogy ez ma már ciki lenne.

Viszont Woody Harrelsonnak adták a szerepet – és ő bizony nagyon jó. Valószínűleg mindenki másnál szirupos és közhelyes lenne a karakter, de ő úgy is el tudja adni, hogy nem feltétlenül akarja szimpatikussá tenni, amit képvisel. Merthogy egy olyan vita egyik extrémbe hajló oldala mellett áll ki, amiben messze nem kell egyetértenünk. Konkrétan gyilkosnak tartja a férjet, aki hosszú évek sikertelen kezelése után lekapcsolná a gépekről a feleségét. Merthogy a Terri Schaivo ügy mélyen átszövi a történetet, még úgy is, hogy a két szál valójában csupán egyetlen másodpercre találkozik.

Hollywood 10 legcoolabb nepo babyje

Ők azok, akik valamely (vagy mindkét) híres szülőjük miatt már beleszülettek a sztárságba – de mi most Maya Hawke 25. születésnapja kapcsán azokat gyűjtöttük össze, akik a DNS-ükkel nemcsak a hírnevet, de a tehetséget is örökölték.

Tovább

Ez persze nem Woody Harrelson filmje, hanem Nico Parkeré. Ő egyébként Thandiwe Newton kislánya, aki pár éve, 15 évesen debütált a Dumbó Tim Burton által jegyzett, élőszereplős verziójában, legutóbb pedig a The Last of Us-ban a Pedro Pascal által alakított főhős kamasz lányát formálta meg. Ő hasonló tehetség alkatra is, mint Zendaya, csak törékenyebb kiadás, és itt nincs könnyű dolga. Egy olyan karaktert kell életre keltenie, aki, ugyan első látásra roppant szimpatikus, de, ha érthető okokból is, folyamatosan önző, szinte végig rossz döntéseket hoz, hogy másoknak megfeleljen. A Doris alakját természetesen önmagáról mintázó Laura Chinn, aki a tinikoráról már készített íróként és producerként egy önéletrajzi ihletésű sorozatot Florida Girls címmel,

talán nem tudott eléggé eltávolodni saját emlékeitől,

így nem végzett tökéletes munkát, de a kevésbé jól megrajzolt főhőst így is elviszi a fiatal Nico Parker, aki 19 évesen is 14-nek néz ki. A film akkor a legjobb, amikor ő és Harrelson csak beszélgetnek – és szerencsére ilyen van bőven.

Érdekes egyébként, hogy nem ez Woody Harrelson első gyászfeldolgozó filmje, hiszen ott volt A harcmező hírnökei (2009), amiben egy olyan tisztet alakított, akinek az a dolga, hogy a csatában elesett katonák hozzátartozóit értesítse a tragikus hírről, és ha kell, vigaszt nyújtson.

Értékelés: 7/10