Egy korábban sosem látott gyorsasággal terjedő vírus tizedeli a Föld lakosságát. Gyógyír nincs rá, aki elkapja, egészen biztosan kórházba kerül. A fertőzéssel szemben egyedül azok a kisbabák védettek, akik nagyjából a betegséggel egy időben születtek meg – némelyikük szőrös arccal, mások bolyhos nyúllábbal, vagy épp malacorral... Azt, hogy melyik furcsa jelenség volt előbb, a még életben maradt tudósok sem tudják egészen pontosan. Eközben a híres Yellowstone Park égbe nyúló fái között egy szarvasagancsos kisfiú ismerkedik a természet vad törvényeivel, miközben a védett tanyájukat felépítő, kissé paranoiás édesapja mindent elkövet, hogy ne kelljen többé találkozniuk a bűnös nagyvárosi civilizációval, vagy azzal, ami mostanra megmaradt belőle.

Vajon tudatos lépés volt a Netflixtől és Robert Downey Jr.-tól, mint producertől (valamint a társproducer feleségétől, Susan Downey-tól) a világméretű koronavírus-járvány idejére időzíteni az új, kultgyanús szériájukat? Vagy csak mostanra ért be egy régóta dédelgetett sorozattervük gyümölcse?

Nem tudom, az viszont egészen biztos, hogy a streaming platformra június 4-én felkerült Sweet Tooth: Az agancsos fiú már a világvége eljöveteléhez vezető fenti alapszituációjával is kiemelkedik a mostanság igencsak divatos posztapokaliptikus filmek és sorozatok se vége, se hossza áradatából. Az pedig különösen érdekes döntés a Vasembert alakító sztár részéről, hogy megannyi Bosszúállók-mozifilmben való szereplés (és az azokkal járó milliós sztárgázsik zsebre vágása) után nem valamelyik Marvel-képregényt adaptálta tévére, hanem a legnagyobb konkurens DC Comics egyik kevésbé ismert címét, a 2009 és 2013 között futó Sweet Tooth-ot (amit egyébként direkt az a Vertigo nevezetű fiókkiadó jelentetett meg, amelyik kifejezetten a Superman- és Flash-füzetek kedélyes pofozkodásainál borongósabb és durvább történetekre szakosodott).

Természetesen a járvány kitörésekor felbukkanó, furcsa ember-állat hibridek közül való a címbéli főhősünk, az agancsos fiú is. Ő nem más, mint a barátságos Gus (Christian Convery), akinek a szaglása és a hallása párját ritkítja, a füle folyton izeg-mozog, világít a szeme a sötétben, szereti a hasát, de viharban, vagy ha puskadörrenést hall, ő is inkább futásnak ered, ahogy az igazi szarvasok teszik. Különlegessége miatt az apja ugyan korábban a széltől is óvta, ám amikor néhány veszélyesnek látszó idegen miatt mégis kénytelen elhagyni a biztonságos menedéket, kiderül, hogy az erdőn kívüli, kegyetlen világ nem egészen olyan, mint ahogyan azt otthon hallotta az éjszakába nyúló meseolvasások és beszélgetések során. Gus apja azonban mindvégig sejtette, hogy a fia túlságosan kíváncsi kölyök ahhoz, hogy ne akarja tudni, mi van a Yellostowne Park kerítésén túl. Ezért aztán jó pár rejtett jelet és elásott dolgot hátrahagyott neki arra az esetre, hogy ha esetleg ő már nem lesz, Gus pedig felnőttként meg akarja keresni a hozzá hasonló hibrideket, akkor legyen a fiú számára valami kézzelfogható valami nyom, amin elindulhat.

Gus szerencsére egy védőangyalt is talál maga mellé a hosszú felfedezőútra, egy nagydarab és mogorva vándor képében, aki a saját sötét múltja elől menekülve járja a vadont egy hatalmas puskával a vállán. Őt egyébként ugyanaz a Nonso Anozie, aki már a Trónok harcában a hasonlóan nagydarab, vad harcost, Xaro Xhoan Daxost alakította.

A furcsa páros egy olyan világban rója tehát a vadont, ahol a félig állat, félig ember gyerekekre állig felfegyverzett, militarista fickók vadásznak.

Egyes vélekedések szerint ugyanis maguk a hibridek voltak a járvány okozói, így őket elpusztítva, vagy rajtuk kísérletezve talán megállíthatják a kórt, vagy felfedezhetik az ellenszerét. Az újonnan megjelent, szőrös  élőlények szervezete ugyanis immúnis a fertőzésre – csakhogy pont azt nem igazán tudni még, hogy a hibridek a vírus eredendő okozói voltak-e, vagy ők a kórra adott radikális immunválasz az emberi evolúciótól.

Ez persze rögtön előrevetíti Gus és a melák harcos további sorsát is. Hiába találnak átmenetileg békés otthonra például egy, a hegyek közt egy faházban elrejtőző, kedves famíliánál, annak a hibridek után loholó vadászok miatt mindig egy feldúlt családi otthon és egy rakás hullahegy a vége, így a párosnak sehol sincsen sokáig túl sok maradása...

A nagy kataklizma utáni elvadult világban kóborló gyerek, aki talán a vírus gyógymódját rejti a szervezetében, és az őt kísérő, marcona fegyveres alak bevett toposz a posztapokaliptikus zsánerben. Nem véletlen, hogy pont ugyanennek a receptnek köszönhette egyebek között a sikerét a Sony 2013-as, Playstation-exkluzivitást élvező kultjátéka, a The Last of Us (amiből épp tévésorozat készül az HBO GO-ra, csupa Trónok harca-sztárral), és az X-Men filmektől elbúcsúzó Hugh Jackman jutalomjátéka, a 2017-es Logan - Farkas is. A témában korelnök Sweet Tooth képregénynek, és a belőle készült Netflix-szériának viszont semmi szégyenkezni valója nincs .

A sorozat képi világa egyszerűen lenyűgöző. Igazi felüdülés ennyi erdőt, hegyet, mezőt látni a zsánerre jellemző sivatagi táj, no meg a tüskés döfőhegyekkel feltuningolt kocsik után. A még csak 11 éves Christian Convery és a sorozatveterán Nonso Anozie nagyon jó párost alkotnak, mint a veszélyeztetett fajnak számító, furcsa fiú és a sötét múltú, gondterhelt harcos. Mindkét karakter szerethető figura a maga sajátos módján, így az első két rész megtekintése után a magam részéről egyáltalán nem lennék meglepve, ha pár év múlva már Az agancsos fiút is ugyanúgy a legjobb Mad Max-filmekre hajazó történetek között emlegetnénk majd. Addig is gyorsan ledarálom a maradék részeket!

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? A Bambi és a Mad Max-filmek rajongóinak, és persze mindenkinek, aki kíváncsi arra, mit tudott kihozni a Netflix és Robert Downey Jr. egy ilyen elsőre (sőt másodszorra is!) bizarr keverékből.