Március 3-án került fel az HBO Max kínálatába Kate Winslet fergetegesen bizarr új szériája, A rezsim, amelyben a Titanic 48 éves sztárja egészen elképesztő alakítást nyújt egy képzeletbeli közép-európai ország megalomán diktátoraként. A hatrészes minisorozat első epizódja már streamelhető, és már ez a bő háromnegyed óra is hatásosan bemutatja, 

mennyire félelmetes, ugyanakkor röhejes is tud lenni, ha egy demokratikusan megválasztott vezető a fülébe duruzsoló kormánytagok és politikai agytrösztök hatására totál eltávolodik a valóságtól, és mániákusan ragaszkodni kezd a hatalmához.

A történet in medias res mutatja be Elena Vernham kancellár dolgos mindennapjait, ahogy a nép nevében igyekszik a tőle telhető legjobb módon vezetni hőn szeretett nemzetét – csakhogy ez az út a miniszterek beszámolója szerint jelenleg egyenesen a szakadékba vezet. A kancellárasszony közelebbről meg nem nevezett országa Európa szívében fekszik, és régóta a Nyugat és a Kelet között ingadozik, ám miközben az államfő hangzatos nemzeti szólamokat zeng, a nemzet önállóságát hangoztatva, lényegében bármilyen nagyhatalommal hajlandó kokettálni a színfalak mögött a kobaltbányák üzemeltetésével kapcsolatban, ha így befolyhat egy kis pénz az államkasszába.

Ismerős ez valahonnan, nem? A rezsim érdekessége, hogy bár sosem nevez meg konkrét országot, lépten-nyomon ráismerhet a néző egy-egy jelenetben az egykori kommunista blokk valamelyik tagállamára, vagy épp a '90-es évek rendszerváltásai után frissen létrejött újkori demokráciákra. Csak néhány ordító hasonlóság a sok közül:

• Elena Vernham kancellárasszony egy ugyanolyan ízléstelenül giccses luxuspalotában lakik, miközben a népe iszonyú szegénységben él, mint a romániai forradalom alatt kivégzett Ceaușescu házaspár (a filmbéli kancellári rezidenciában játszódó jeleneteket egyébként Bécsben, a schönbrunni barokk palotában vették fel).
• Vernham kancellárasszony nem a legélesebb kés a fiókban, de él-hal a divatos ruhákért és a fényűző bankettekért – sőt szívesen pattan fel akár még a színpadra is sanzonokat énekelni (hamisan persze) a tiszteletére rendezett fogadáson. Ugyanakkor hiába diplomás orvos, konteóhívőket megszégyenítően paranoid hipochonderként minden sarokban mérgező spórákat lát, ezért az államkincstár terhére teljes renoválást rendel el a palotájában – ám ha épp a kobaltbányák ügyében kell parolázni az Egyesült Államok képviselőjével, máris nem gond neki a bacilusfertővel felérő kézfogás. Ezekhez hasonló megalomániáról számoltak be az Elena Ceauşescu környezetében lévők is: a román diktátor felesége félanalfabétaként lett akadémikus, valamint a Tudományos és Technológiai Tanács elnöke, aki ezen a poszton még akkor is a pazarlóan működő és környezetszennyező vegyipari kombinátok fejlesztését szorgalmazta, amikor Románia gazdasága már összeomlott.
• Vernham kancellárasszony egy katonát vesz maga mellé testőrnek és tanácsadónak, aki főnöknek szólítja, és folyamatosan vizsgálja a levegőt egy ketyerével a mérgező spórák miatt – lásd Putyin Oroszországát, ahol az állami vezetőnek minimum KGB-s múltja van, Putyint főnöknek szólítják a testőrei, és nemcsak előkóstolják a felszolgált ételeket, de még az elnöki fürdőszoba fertőzésveszélyességét is folyamatosan monitorozzák.

Se vége, se hossza tehát a sok-sok való életből vett párhuzamnak ebben a sorozatban. És akkor még meg sem említettük azt, amikor az előzetesekben is felvillantott jelenetben Vernham kancellárasszonynak hasonló „fonottkalács-frizurája” van, mint a korrupcióba keveredett volt ukrán miniszterelnöknek, Julija Timosenkónak.

Az biztos, hogy Kate Winslet látványosan lubickol az egyszerre vaskezű diktátor és szánni valóan szerencsétlen politikusasszony szerepében.

A színésznő lehengerlő alakításának köszönhetően Vernham kancellárral kapcsolatban a néző egyszerűen nem tud semleges maradni. Egyszer gyűlöljük őt, mert egy szívtelen féreg, máskor meg szinte már megsajnáljuk. Hiszen amikor lefoszlik róla „a közép-európai Vaslady” máza, akkor kiderül, hogy a kancellár is csak egy ember, aki hiába lakik egy mesés palotában és dönt milliók sorsáról, olyan hétköznapi gondol gyötrik, mint hogy nem tud elég időt tölteni a gyerekével, kezd elszürkülni a párkapcsolata, és terrorizálta őt a rettegve szeretett apja.

Ráadásul a kancellárt körülvevő karrierista slepp tele van törtető miniszterekkel és képmutató tanácsadókkal, akik legszívesebben egymást is megfojtanák egy kanál vízben. Így aztán ilyen hétpróbás öltönyös-kosztümös gazemberek között a politikai lózungjait talán még komolyan is vevő, elmagányosodott kancellár egy kihasznált, szerencsétlen figurának tűnik, akit marionettbábuként rángatnak a saját emberei.

De hasonlóan összetett figura a kancellár legfőbb bizalmasának megtett Zubak tizedes is, akit Matthias Schoenaerts játszik egészen zseniálisan. A neves belga színész még egy kamu szláv akcentust is megtanult a sorozat kedvéért – így az általa alakított borotvált fejű, kipattintott izmú, tetovált katonáról tényleg elhiszi a néző, hogy a délszláv háború veteránjaként lett először a bányászsztrájk véres kezű leverője, majd az elnyomó rezsim második embere.

De vajon Zubak egy Raszputyin-szerű, manipulatív konspirátor, aki szeret a hatalmasságokhoz dörgölőzni, vagy csak egy elállatiasodott verőlegény, akire vasalt ruhát adtak, és bekerült a legfelsőbb körökbe, mert épp jókor volt jó helyen?

Ennek eldöntését most még egyelőre a kedves PORT.hu-olvasókra bíznánk. Mint ahogy azt is, jó választás volt-e Hugh Grantnek adni annak az Edward Kiplingernek a szerepét, aki a kancellárasszony előtt volt a nevenincs kelet-európai ország marxista vezetője, és akinek a szavazófülkékben való legyőzését azóta is forradalmi tettnek, sőt, a rezsim igazodási pontjának tekinti a jelenlegi vezetés...

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki nem riad vissza a szatirikus kikacsintásoktól és aktuálpolitikai áthallásoktól, vagy kíváncsi arra, milyen lenne, ha Elena Ceauşescu beköltözne a Buckingham-palotába.