A Mission: Impossible-franchise 7. részének híre valószínűleg ahhoz is eljutott, aki az elmúlt éveket egy lakatlan szigeten töltötte. Tom Cruise filmjei esetében az már a normál ügymenet része, hogy a stúdió a PR-kampányt a sztár istenkísértő kaszkadőrmutatványairól szóló beszámolókra húzza fel, de a COVID miatti csúszások erre még rátettek egy lapáttal. Úgy tűnt, Godot előbb fog megérkezni a színpadra, mint a Mission: Impossible – Leszámolás a mozikba, így volt bőven miről tudósítani – a munkálatok annyira elnyúltak, hogy a forgatás kezdetén 57 éves Cruise a bemutató idején már betöltötte a 61-et.

Ritkán tesz jót egy ekkora fáziskésés egy akciófilmnek, pár év alatt a trükkök elavulhatnak és a történet is veszíthet a frissességéből (a termékelhelyezésekről nem is beszélve), de nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy Christopher McQuarrie rendező és kollégái utólag még pezsgőt is bontottak, áldva a kivételes szerencséjüket. Ha ugyanis a film az eredeti terveknek megfelelően 2021 novemberében kerül mozikba, akkor a nézők egy jelentős része fanyalogva távozik a vetítésről, a valóságtól túlságosan elrugaszkodott, sci-fibe illő alaphelyzetet kárhoztatva. 2023 nyarán azonban már egészen más kicsengése van egy olyan történetnek, amelyben egy elszabadult mesterséges szuperintelligencia miatt fokozódik a nemzetközi helyzet. Pár éve még sokkal részletesebben kellett volna elmagyarázni a közönségnek, hogy pontosan milyen módon tud zavart kelteni egy önállósodó MI, mostanra viszont a sci-fi regények helyett bulvárlapokban, tévéműsorokban, podcastekben vitatják meg ezeket a szcenáriókat az igazi és az önjelölt szakértők.

Elméletben tehát izgalmas és újszerű az alapötlet, legalábbis a franchise történetében, hiszen ezt a főgonoszt nem lehet csak úgy lokalizálni, és bilincsbe verni vagy lelőni, ott van mindenütt, mindent lát és hall, nem a pénz motiválja, és nem is úgy gondolkodik, mint egy gyarló ember. A gyakorlatban viszont pont az történik, mint az akciófilmek és a kémthrillerek többségében, beleértve a legújabb Halálos iramban-, Transformers-, és Indiana Jones-filmet: hőseink egy rejtélyes bigyót, azaz egy MacGuffint üldöznek 164 percen át, és persze most sem csak két frakció áll egymással szemben. A rejtélyes kulcsot több titkosszolgálat mellett egy Ethan Hunt múltjából előbukkanó titokzatos figura is meg akarja szerezni (Esai Morales), de egy mestertolvaj (Hayley Atvell) is belép a játszmába. Olyan óriási csavarok, mint az Utóhatásban, most nincsenek, az extra feszültséget ezúttal az adja, hogy se az IMF brigádja, se a többiek nem tudják, pontosan mit is nyit a kulcs.

Ha az AI-szálat zárójelbe tesszük, akkor valójában semmi újszerű nincs a cselekményben, de egyrészt ez még csak az első felvonás, nem zárható ki, hogy a folytatásban átértékelődnek az elsőre közhelyesnek ható elemek, amikor kiderül, miben is sántikál a gonosz gép. Másrészt a promóciós anyagok ezúttal tényleg nem hazudnak:

Cruise motoros halálugrása valóban lenyűgöző, de az csak a koktélcseresznye az emeletes tortán. Addigra túl vagyunk már egy tökéletesen koreografált kergetőzésen az Abu Dhabi-i reptéren, egy zseniális és vicces (!) római autós üldözésen, egy látványos közelharcon a velencei sikátorokban, és kapunk még egy olyan vonatos szekvenciát is, ami

méltán fog bevonulni az akciófilmtörténelembe.

A Leszámolás ezzel együtt sem próbál rálicitálni az Utóhatás nehezen überelhető akcióorgiájára – lehet, hogy arra majd a második rész vállalkozik –, cserébe építi tovább a franchise mitológiáját, előásva egy szereplőt az 1996-os eredetiből (Henry Czerny 27 év után játssza el újra ugyanazt a karaktert), és beiktatva egy új csapattagot – Hayley Atwellhez tökéletesen passzol a kémvilágban idegenként mozgó figura, ahogy Pom Klementieffhez is a könyörtelen bérnindzsa szerepe. Noha Cruise és McQuarrie előzetesen azt ígérték, hogy Hunt segítői is megkapják a maguk karakterívét, Ving Rhames Lutherje és Simon Pegg Benjije egyelőre a háttérben maradnak, egyedül Rebecca Ferguson Ilsájának jutott egy nagy, drámai pillanat. Hunt karakterét a múltjából előbukkanó ismerős hívatott tovább árnyalni, de talán ez a legkevésbé meggyőző aspektusa a történetnek.

Huntot mindig is úgy pozicionálták, mint James Bond lobbanékonyabb, gyarlóbb és emberarcúbb verzióját, aki nem magányosan, hanem egy csapat részeként küzd a jó ügy érdekében, és az érzelmeit is bátrabban kimutatja. Ez a Hunt még ott van valahol a karakterben, de már nem őt látjuk a vásznon, hanem Tom Cruise-t. A Leszámolás ebből a szempontból pont azt folytatja, amit a Top Gun: Maverick elkezdett. Az utóbbiban az egykori sztárpilótát drónokra akarják lecserélni, de a legendás akcióhős bebizonyítja, hogy korai lenne még temetni, mert amit tud, az pótolhatatlan. A Leszámolásban az algoritmus nyugdíjazná a szuperkémet, ő azonban nem hajlandó a régi módszerein változtatni, és átadni az irányítást a gépeknek.

Amellett, hogy az év eddigi legszórakoztatóbb blockbustere, a Mission: Impossible – Leszámolás ezt a tételt hivatott elsősorban illusztrálni, és a küldetését tökéletesen be is tölti.

Egy bombasztikus Tom Cruise-show-t ígértek nekünk, és meg is kaptuk.