Sok fölösleges és rossz feldolgozást, remake-et látunk, de maga az ötlet mégsem az ördögtől való. Az amerikaiak nem szívesen néznek külföldi, azaz feliratos filmeket, így jó néhányat inkább újraforgatnak maguknak. És némelyik nagyon jól sikerül.
Engedj be!
John Ajvide Lindquist magyarul is megjelent regénye alapján 2008-ban Tomas Alfredson (Suszter, szabó, baka, kém, Hóember) készített egy igen kiváló adaptációt. A különös, kiskamasz(nak látszó) vámpírlány és a magának való fiú sajátos szerelembe forduló kapcsolata már önmagában újszerű, és a történet díszletei sem szokványosak: örökké ködös, szürke, lepattant lakótelep, hó és latyak mindenütt, bevett skandináv hangulat/nyomasztás. Matt Reeves két évre rá forgatta le az amerikai változatot, Chloë Grace Moretz-cel a vámpírlány szerepében. És talán valamelyest gyengébb lett, mint az eredeti, de Rreeves-nek semmi oka nincs szégyenkezni miatta – bár a Cloverfield, a Majmok bolygója: Forradalom és a Majmok bolygója: Háború rendezőjétől ez már szinte természetes.
A tégla
A 2002-es Szigorúan piszkos ügyek nemcsak a filmet gyártó Hongkongban, hanem az egész világon óriási sikert aratott, utólag két folytatást is fialt. Martin Scorsese 2006-ban forgatta le a remake-jét A tégla címmel, Leonardo DiCaprióval, Matt Damonnal és Jack Nicholsonnal a főszerepben. Noha megoszlanak a vélemények, hogy melyik a jobb, sőt, hogy Scorsese életművében hol is áll a rangsorban, mindenesetre rajongótábora népes, és négy Oscar-díjat is nyert.
A kör
Az 1990-es évek végén Japán sorra gyártotta a jobbnál jobb horrorfilmeket, ezek legismertebb darabja volt Hideo Nakata Kör című filmje, amiből utóbb egész kis franchise kerekedett ki. Gore Verbinski remekül sikerült 2002-es amerikai remake-jében Naomi Watts menekült a gyilkos videokazetta elől, és a rajta lévő kisfilm láttán David Lynch rajongói megnyalhatták mind a tíz ujjukat.
True Lies – Két tűz között
Valahogy így kell feldolgozást készíteni. Claude Zidi (Szárnyát vagy combját?, Éretlenek, Asterix és Obelix) 1991-es vígjátékából James Cameron három évvel később egy nagyon vicces és látványos akcióőrületet forgatott. Arnold Schwarzenegger és Jamie Lee Curtis sziporkáznak a főszerepben, ahogy Bill Paxton viccesebb, mint valaha, és a film legjobb mondata is az övé.
Álmatlanság
Kevésbé ismert, mint az eddig említett filmek esetében, de Christopher Nolan Álmatlansága egy 1997-es, azonos című norvég film feldolgozása. Stellan Skarsgård helyett Al Pacinót gyötri az álmatlanság a 24 órás világosság miatt, de Nolan filmjének legnagyobb meglepetése, hogy a gyilkos szerepében Robin Williamst láthatjuk - és mondani sem kell, hogy zseniális, a kisujjával lejátssza az ezúttal szimplán csak "jó" alakítást nyújtó Pacinót.
Van, aki forrón szereti
Fanfare d'amour egy 1935-ös francia zenész vígjáték, amiben két munkanélküli zenész utolsó lehetőségként nőnek öltözve jelentkezik egy női zenekarba. A történet jól ismert, de valószínűleg kevesen látták a filmet. Nem úgy, mint az amerikai feldolgozást, ami örök sláger, az egyik legnagyobb filmklasszikus. Billy Wilder 1959-ben bemutatott komédiájában Tony Curtis és Jack Lemmon öltöznek nőnek, a harmadik főszereplő, a zenekar énekesnője pedig nem más, mint Marilyn Monroe.
