Hátsó ablak (1954)

Alfred Hitchcock örökbecsű klasszikusa mesterkurzus a feszültségfokozásban. A  fényképész L. B. Jefferies (James Stewart) törött lába miatt ágyhoz van kötve. A férfi egyetlen szórakozása a szomszédok életének megfigyelése. A fényképész különös figyelmet fordít a Thornwald házaspárra: Lars Thornwald házaló ügynök, aki munkája mellett beteg feleségét is ápolja. Egy nap a nő eltűnik. Jefferies arra gyanakszik, hogy a férj gyilkolta meg az asszonyt. Magánnyomozásába bevonja gyönyörű barátnőjét (Grace Kelly), detektív barátját és az ápolónőjét, ám ő maga mindvégig kénytelen a lakásában maradni, így egyszerre az eseménysorozat elindítója és tehetetlen szemlélője. Sokan lopták később az ötletet.

Tizenkét dühös ember (1957)

Sidney Lumet filmjében nem saját otthonukba, hanem egy levegőtlen bírósági szobába szorulnak be hőseink, és addig nem jöhetnek ki, amíg egyhangú döntést nem hoztak egy látszólag teljesen egyértelmű ügyben. A tizenkét esküdtnek látszólag sima gyilkossági ügyben kell ítéletet hoznia, de a vádlott bűnösségét annyi tökéletesen egybevágó tény bizonyítja, hogy az egyik esküdtben (Henry Fonda) felmerül a gyanú: a dolog túlságosan is egyszerű, és nem ártana alaposabban átbeszélni a tárgyalóteremben hallottakat. És lassan nem is egy gyilkossági ügyről szól ez a feszült és izgalmas, eredetileg tévéjátéknak szánt darab, hanem a bennünk lévő előítéletekről, félelmekről, szerepeinkről, vagy éppen rejtegetni kívánt gyöngeségeinkről, egyszóval az Emberről.

Az öldöklő angyal (1962)

Luis Bunuel drámájában az az egyszerű trükk, hogy sem a néző, sem a szereplő nem tudja, miért nem tud egy illusztris társaság egy nagyon egyszerű dolgot megtenni: átlépni a küszöbön. A Nobile házaspár egy operaelőadás után vacsorát ad a barátainak Gondviselés utcai házukban, ahonnan azonban a komornyik kivételével a teljes személyzet eltávozott. A vacsora utáni zenélés, beszélgetés közben egyre többen elálmosodnak, és bár hazamenetelről beszélnek, ott helyben elalszanak. Reggel döbbenten vitatják a történteket, ám az egyébként nyitott szalon küszöbét senki nem tudja átlépni. E megmagyarázhatatlan korlátozottság miatt a társaság egyre kétségbeesettebb és hisztérikusabb lesz. És innentől kezdve egy karanténfilmről beszélünk, csakhogy nem szerencsétlen menekültekkel, hanem dúsgazdag polgárokkal, akik megszokták, hogy nekik mindent szabad.

Pánikszoba (2002)

A 2002-es Pánikszoba sztorija nagyon egyszerű, olyannyira, hogy az ember nem is gondolná, hogy izgalmas filmet lehet belőle forgatni. Jodie Foster és a lánya, a nagyon fiatal Kristen Stewart beköltöznek egy bazinagy házba, amiben ki van alakítva egy szuperbiztonságos pánikszoba, betörés vagy világvége esetére. Természetesen be is törnek, már első este, Fosterék be is menekülnek a szobába, ahova biztosan nem tudnak bejutni a betörők – köztük Jared Leto és Forest Whitaker. Az izgalmak csak itt kezdődnek, mert a bűnözők, akik meglepően jól ismerik a házat, ugyan nem tudnak bejutni, de hőseink sem tudnak kijutni, és megkezdődik egy nagyon feszült, gyakorlatilag végig egy-két szobában játszódó macska-egér játék remek alakításokkal, és hasonló thrillerektől némileg szokatlan elemekkel.

Azonosság (2003)

Agatha Christie 1939-es regényét, a Tíz kicsi négert, amit később a korai politikai korrektség jegyében Tíz kicsi indián, illetve És végül nem maradt senki címen adtak ki újra, nálunk pedig először az erősen szpojleres A láthatatlan hóhér címen jelent meg, irtózatosan sokan dolgozták fel. Persze mindenki megpróbált egy kicsit hozzátenni az írónő legnépszerűbb „whodunit-jához”, és James Mangold rendező meglepően jó fordulattal állt elő. Itt tíz titokzatos idegent kényszerít egy elhagyatott motelba az ítéletidő, és hamar rádöbbennek, hogy egy sorozatgyilkos célpontjaivá váltak. Ahhoz, hogy túléljék az éjszakát, rá kell találniuk a titokra, ami összeköti őket, és amihez csak egy kulcsot kapnak. Mármint igazi kulcsot! Amit a gyilkos az újabb és újabb hullák mellett hagy…

Disturbia (2007)

Íme, az egyik Hátsó ablak másolat a sok közül, de ez nem sikerült rosszul. Apja halálát követően a tini Kale ( az ekkor még hatalmas ígéretnek számító Shia LaBeouf) mogorvává, zaklatottá válik, és miután összetűzésbe keveredik egyik tanárával, a bíróság házi őrizetre ítéli. Amikor elhatalmasodik rajta az unalom, elkezdi meglesni szomszédjait, köztük a csinos lányt, aki most költözött melléjük, no meg azt a gyanús urat (David Morse), aki Kale szerint nem lehet más, mint az országszerte keresett sorozatgyilkos. Vajon mindez valóság, vagy csak a négy fal közé szorított zaklatott, hiperaktív képzelete játszik Kale-lel? A lényeget persze mi is tudjuk, csak azt nem, hogy érünk a történet végére.

Itt a vége (2013)

Meglepő módon itt mindenki önmagát, vagyis önmaga seggfej verzióját játssza a saját nevén. Seth Rogen például Seth Rogent alakítja, aki James Francóhoz megy szilveszterezni, ahol ott van minden cimborájuk, köztük a kicsit paranoiás Jay Baruchel, a nagyszájú Jonah Hill és a mindig sültparaszt Danny McBride. És aztán beüt a világvége, de szó szerint, és az egyre jobban fogyatkozó társaság ott ragad Franco egyébként menő, de rosszul felszerelt villájában, és lassan, de biztosan mindenki egyre hülyébb lesz – még Emma Watson is a Harry Potter-filmekből! A filmnek Rogen nem csak az egyik főszereplője, de forgatókönyvírója, rendezője és producere is egyben, persze állandó alkotótársával, Evan Goldberggel közösen. És ha van igazán elszállt vígjáték, akkor ez az, mert itt tényleg mindent szabad, miután az összezárt haverok egymás agyára mennek.

Aljas nyolcas (2015)

Az Aljas nyolcas főhősei sokat próbált fejvadászok, a törvény emberei és elvetemült bűnözők, akik az amerikai polgárháborút követő időszakban találkoznak egymással Wyoming erdős vidékén. Egy kemény hóvihar elől menekülve kénytelenek egy helyen meghúzni magukat egy fogadóban, a kényszerű összezártság eredménye pedig ármány és intrika. Vajon túlélik-e a vihart az egymás megtévesztésével és átverésével boldogulni próbáló hét(nyolc)próbás gazemberek? Quentin Tarantino a legtöbb durva dumát most is Samuel L. Jacksonra bízta, aki keményebb, mint valaha, de most Kurt Russell is ringbe száll, és a szűk térben sem a sértések, sem a golyók nem tévesztenek célt.

Cloverfield Lane 10 (2016)

Egy fiatal lány (Mary Elizabeth Winstead) egy földalatti bunkerben tér magához egy autóbaleset után. Egy nagydarab férfi (John Goodman) üdvözli, és elmondja neki, hogy megmentette az életét, amikor lehozta ide, és igazán nincs mit, de a kinti világ pedig javarészt elpusztult. A radiátorhoz is csak azért bilincselte, hogy ne csináljon ostobaságot, és ne izguljon, mert évekre elég készletet halmozott fel. És hősnőnk nem tudja, mert nem is tudhatja, hogy a pasas igazat mond-e – és ebben nem tud neki segíteni a másik túlélő, egy törött karú srác sem -, ahogy azt sem tudja, mi vár rá idelent. Mi már sejtjük, hogy nem sok jó, de a film pont abban fantasztikus, hogy egyszerre thriller, horror és kalauz együttéléshez, ahol ugyanolyan fontos egy szökési terv, mint az, hogy éppen mit nézzenek a tévében vagy milyen kirakóst játszanak legközelebb.

Foglyok (2019)

1951-ben Budapesten egy átlagos család élete a feje tetejére áll, amikor hajnalban a hatalom képviselői toppannak be hozzájuk – ám kitelepítés vagy börtönbe hurcolás helyett minden magyarázat nélkül beköltöznek, a saját lakásukban ejtve foglyul a családot. És mindenki mást, aki csak az ajtóhoz merészkedik. Telnek a napok, a polgári lakásnak egyre több ideiglenes lakója lesz, akik csak találgatni tudnak, miért kell ott lenniük, az egyre abszurdabb összezártság, a titkok és a félelem pedig lassan kikezdik a lakás foglyainak idegeit. Egy hihetetlen, de igaz történet az Oscar-díjas Deák Kristóf rendezésében, remek arcokkal idézve meg az 50-es évek egyszerre paranoiás és bizarr életérzését.