Jól látszik a tendencia: már nehéz újat kitalálni ebben a műfajban, így leginkább a gagyi történetekkel és túlfűtött szexszel akarják kiszúrni az ember szemét.
Ha szerelmes filmet akar nézni az ember, akkor egyből a 90-es 2000-es, esetleg a 2010-es évek elején kezd el kutakodni, mert akkor még voltak kifejezetten jó és vicces alkotások a témában. Mondhatnánk a Szerelmünk lapjait, ami inkább a női közönségnek készült, de ott van az Őrült, dilis szerelem, ami a címe ellenére egy nagyon összetett történet, több üzenettel, aminek a tetejében még vicces is.
Az jól látszik, hogy régen a filmekben a férfiak rohantak a nők után, ők kezdeményeztek, manapság viszont ennek a fordítottja érhető tetten. Az említett Őrült, dilis szerelemben is Emma Stone karaktere dönt úgy, hogy letámadja a jó pasi Ryan Goslingot. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy ez a kép milyen hatással van a valóságra. Mennyire realisták ezek a filmek? Meg lehetne jeleníteni egyáltalán egy romantikus filmben azt, ahogy 20 borzasztó Tinder-randi után rátalál az igazira az ember? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennünk.
De az is kiderült, hogy az egyik Star Wars-film valójában egy tökéletes romantikus film, csak a fénykardozás meg a többi dolog elrontja. Ugyanitt döbbenetes felismerés, hogy A pláza ásza is tekinthető romantikus filmnek, mint gagyi vígjátéknak.
A fenti videóban szóba került még A randiguru, a Barátság extrákkal és a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt is, amikben az a közös, hogy a női közönség mellett erősen elkezdtek fókuszálni a férfi nézőkre. talán ezekkel próbálja ellensúlyozni az olyan soft pornóba hajló alkotásokat, mint A szürke ötven árnyalata vagy a 365 nap.
