Hősnőnk búbánatában elhunyt kedvese telefonjára ír szöveges üzeneteket- igen, SMS-t! -, és legnagyobb döbbenetére választ is kap rájuk. Persze van logikus magyarázat a dologra, de az senkit sem érdekel!
A szerelem oly erős, legalábbis a filmekben, hogy a két szerelmes lélek akár a síron túl, egy mások világból is képes kommunikálni egymással. Ez történt a ki tudja miért, de klasszikussá vált Ghostban Demi Moore és Patrick Swayze között, és ez esett meg Sandra Bullock és Keanu Reeves esetében is a Tóparti házban. Az előbbi esetében a szintén érthetetlen okból egy darabig rendkívül népszerű Whoopy Goldberg kellett, az utóbbihoz pedig egy varázslatos postaláda, a mostani történet mozgatórugója pedig az idők szavára hallgatva egy mobiltelefon, a csavar pedig az, hogy hősnőnk csak hiszi, hogy akivel meghitt üzeneteket vált, az elhunyt kedvese.
Clara fiatalon elhunyt szerelmét gyászolja. Hiába próbálja meg feldolgozni a hatalmas veszteséget, semmiben nem talál vigaszt. Barátnője tanácsára SMS-ben próbál meg elbúcsúzni az elhunyttól - nem sejti azonban, hogy annak telefonját már más használja. A szám új tulajdonosát, az érzékeny lelkű Markot nem hagyják nyugodni a felkavaró, szerelmes üzenetek, és válaszol rájuk, nem sejtve, hogy ezzel kinek a személyiségét veszi akaratlanul is magára. Mi pedig, ha akarunk, izgulhatunk, mikor derül ki az igazság, mert ki kell derülnie, és ha kiderül, mi fog történni a két, már tökéletesen egymásra hangolódott fiatal között.
Arra azért egyetlen épeszű néző sem fog fogadni, hogy ez a romcom, avagy romantische Komödie nem azzal ér véget, hogy a Hősnő és az általa gyakorlatilag kiválasztott férfi nem jönnek össze. A Szerelmes SMS nem annyira bonyolult film, ahogy a német vígjátékok úgy általában nem annyira összetett darabok – talán ezért is kerül olyan kevés belőlük a magyar mozikba. Apropó hősnő, ez több értelemben is a főszereplő, rendező és forgatókönyvíró Karoline Herfurth filmje, akinek filmográfiája meglehetősen „sokszínű”, A felolvasó és a Fák jú Tanár úr! mentén számos műfajt érintve. Nem állítanám, hogy Frau Herfurth első rendezése teljesen zökkenőmentes teljesítmény, ahogy azt sem, hogy Friedrich Mücke kifejezetten markáns férfi főszereplő lenne – nála sokkal izgalmasabb a legjobb barátnőt alakító Nora Tschirner.
Bár az alaptónus időnként kifejezetten sötét, a film végül átvált egy bizarr szappanoperába, amit még Mexikóban is megirigyelnének, a 105 perces játékidő pedig kissé hosszú mindehhez, pláne, hogy hőseink oly sokszor csak a billentyűket nyomják benne, de legalább énekelnek hozzá egy kicsit.
