Két szerencsétlen hülye nem csak két profi fejvadász arc elől menekül, de helyi bunkókat is magukra haragítják. Szerencsére a Megváltó is pont arrafelé csövezik.
Kinek ajánljuk? Akik szeretik a belga humort és életérzést!
Még 2008 körül egy külföldi fesztiválon láttam a belga Bouli Lanners első rendezését, az Eldoradót, ami valamiért különösen megfogott. Egy road movie volt, amiben egy öregedő pasas az őt meglopó drogos fiatal srácnak próbált segíteni, noha nem biztos, hogy az megérdemelt bármiféle segítséget. A színész-rendező új munkájában, a rémes magyar című Jézus, mobil, fejvadászokban is valami hasonlóról mesél, csak itt van már némi krimi is és megjelenik Jézus is. A jelek szerint a belgáknál mostanában valami Isten-komplexus alakult ki – lásd a 2015-ös Legújabb testamentumot.
Két morcos képű, már őszülő hajú ötvenes pasast látunk. Olyan rocker fazonok, nem beszélnek sokat, de látszik, megértik egymást, bár a fiatalabbnak tűnő nem tudja, miért oly bús mostanában a társa. De nincs idő tanakodni, megbízást kapnak – úgy ugyanis valami gengszternél vállalnak be rendszeres munkákat -, egy drága mobiltelefont kell megtalálniuk. Ehhez mindössze egy jeladót kapnak, aminek a segítségével el kellene jutniuk a tolvajokhoz. Akiknél a telefon van, piti bűnözők, véletlenül jutottak a készülékhez és nem tudják, mi is van valójában a birtokukban, ahogy egy jó darabig mi sem. A két viharvert pasas lassan a tettesek nyomára akad, akire közben a helyi rosszarcúak is vadászni kezdenek – és akiknél szerencsétlenebb bűnözőket aligha lehet elképzelni.
A szerencsétlen alatt pedig nem a viccesen ügyetlenkedőt kell érteni, hanem a nyomorultat. A srác és a lány talán még szellemi fogyatékos is, a fiú azt hiszi, jön a világvége, a csaj nem emlékszik rá, mennyi idős lehet az örökbe adott gyereke, akit meg akarnak keresni. Picik, együtt sincsenek ötven kilósak, irritálóan buták, de sajnálnivalók, még akkor is, ha a lopott mobilon kívül egy stukker is van náluk. A két fejvadász – így áll a szinopszisban, de nem igazán azok, fegyverük sincsen – közben egy időre különválik és ki-ki a saját kalandjait éli meg a kopár vidéki tájon. Az egyik új kapcsolatra lel, a másik önmagával kell, hogy megbékéljen.
Egyszerre van itt szó road movie-ról, krimiről és megváltástörténetről is – mert ugye van egy magát Jézusnak nevező csavargó, akinek ez a magyar címből nem derül ki -, és ha a filmnek nem lenne egy fanyar humora és nem lenne ez a két arc a főszerepben, akkor talán túl sok is lenne a mindenféle jelentéstöbbletből és elsütött szimbólumból. De tessék megnézni ezt a két arcot! Úgy menők, hogy nem akarnak menők lenni, lerobbantak, ott az arcukon az egész életük, amit el sem kell mesélniük, mert amúgy sem szívesen mondanak két mondatnál többet. A veterán színész Albert Dupontel – ő a bajszos-barkós – és a rendezést is bevállaló Bouli Lanners viszi a vállán a fimet, ahogy azt mondani szokás, a nézésük is egy külön történet.
A többi majdnem hogy felesleges sallang, minden szimbólummal és azzal a furcsa Jézus nevű pasassal, kivéve persze Max von Sydowt, aki temetkezési vállalkozóként jelenik meg és egy kis dalt is eldúdolt nekünk.
Értékelés: 6/10
