Az egy most forgó film kedvéért Dean CGI-mását megalkotó cég több mint négyszáz további híresség „feltámasztásának” jogait is megszerezte. A CGI-színjátszás lenne a filmezés jövője?
Ahogy arról mi is beszámoltunk, a múlt héten nagy port kavart, hogy kiderült: egy Finding Jack című háborús dráma egyik főszerepét az 1955-ben, 24 éves korában autóbalesetben elhunyt színészlegendára, James Deanre osztották. A néhai sztárt CGI formájában fogják megjeleníteni, és egy másik színész fogja szinkronizálni.
A dolog technikai részét egy Worldwide XR nevű cég fogja megoldani, amelynek a vezérigazgatója, Travis Cloyd elárulta, hogy a „James Dean 2.0” mellett számos további halott híresség van még a tarsolyukban (a színészek mellett sportolók, történelmi figurák és zenészek), akiket akár mozifilmek, akár VR projektek kedvéért fel tudnak támasztani, hiszen ars poeticájuk szerint „az influenszerek jönnek-mennek, de a legendák sosem halnak meg”.
A Worldwide XR-nál vannak a jogok mások mellett olyan hollywoodi ikonok képmásának felhasználására, mint Bette Davis, Christopher Reeve, Ingrid Bergman, Burt Reynolds, James Stewart, Lana Turner vagy Rock Hudson. Cloyd tisztában van vele, hogy terveik meglehetősen megosztóak, de úgy véli, a képmanipuláció és a deep fake korában ez egyszerűen elkerülhetetlen.
Olyan hírességek, mint Chris Evans vagy Elijah Wood, már a múlt héten kiírták a véleményüket az ügyről a Twitterre. Most az IndieWire egy körkérdésben több neves filmes szaklap kritikusát is megkérdezte a dologról. Általános vélemény, hogy az olyan filmekkel, mint a Gemini Man vagy Az ír, 2019 a nagy áttörés éve a CGI számára. S habár egyesek úgy gondolják, Az írben technikailag nagyon jól volt megcsinálva a megfiatalított Robert De Niro, ugyanúgy meg lehetett volna oldani a dolgot úgy, hogy a figurát több fiatalabb színész formálja meg a különböző életszakaszokban.
I’m sure he’d be thrilled
— Chris Evans (@ChrisEvans) 2019. november 6.
This is awful.
Maybe we can get a computer to paint us a new Picasso. Or write a couple new John Lennon tunes.
The complete lack of understanding here is shameful. https://t.co/hkwXyTR4pu
Egy másik vélemény szerint a CGI ugyanolyan fejlődési lépcső a film történetében, mint annak idején a hangosfilm vagy a motion capture volt, ami mind lehetőséget adott a fejlődésre – ám ez a fejlődés csak akkor biztosított, ha kreatív filmesek kezébe adják a technikát, nem pedig pénzhajhász stúdiók használják arra, hogy még több bevételt szerezzenek (szélsőséges esetben akár úgy, hogy minden szerepben CGI-színészt alkalmaznak, hogy megspórolják a sztárok gázsiját).
Egy másik lap, a Collider cikke pedig rávilágít arra is, hogy – visszatérve a CGI finomabb használatától arra a témára, hogy halott sztárokat hoznak vissza a vászonra a segítségével – miért is olyan erkölcstelen ez az egész nemcsak a többi, még élő színész, hanem az érintett, már nem élő legenda számára is: ő ugyanis nem dönthet arról, hogy elvállalja-e azt a szerepet, amit így a beleegyezése nélkül kell „eljátszania”, és ez egészen extrém kizsákmányolás.
