A C'mon C'mon - Az élet megy tovább egy agglegényről (Joaquin Phoenix) szól, akinek családi gondok miatt az unokaöccsére kell vigyáznia, ami roppant egyszerű, de annál megindítóbb történetté kerekedik.
Joaquin Phoenix generációjának egyik legizgalmasabb színésze, de az izgalmas talán nem is jó szó rá. Egyszerre furcsa, néha már-már bizarr, ugyanakkor lenyűgöző. Az ő vonzereje nem abból áll, hogy bármit el tud játszani, ahhoz nem elég képzett és nem elég széles az eszköztára, még akkor is, ha időről időre meg tud lepni minket, például Johnny Cash eljátszásával A nyughatatlanban (2005 ). Azért figyelemreméltó, mert rendkívüli mélységet tud adni játékának, elképesztően tud érzelmileg azonosulni az általa játszott karakterekkel. A Mike Mills rendezte C'mon C'mon - Az élet megy tovább-ban is pont ezt teszi, sőt, ez talán az eddigi legszemélyesebb filmje.
Egy rövid háttérinformáció, Phoenix és kedvese, a Mária Magdolna (2018) forgatása alatt megismert Rooney Mara közös gyermeke, a színész tragikusan fiatal elhunyt testvéré után Rivernek elnevezett kisfiú 2020 szeptemberében született meg. Hősünkre rászakadt az apaság, amire ezzel a szerepre készült rá. Ő Johnny, a főleg a munkájának élő agglegény, aki sokat utazik, tizenéves fiatalokkal kell interjúkat készítenie arról, hogyan képzelik el a jövőt. Azon most ne gondolkodjunk el, hogy a teljesen kötetlen beszélgetések a szociológia, a pszichológia vagy a közvélemény kutatás célját szolgálják, mert abból nem jövünk ki jól, de ezt csinálja Johnny egy válltáskában hordozható diktafonnal és egy méretes mikrofonnal. Aztán jön rég látott húga, Viv (Gaby Hoffmann), meg az ő problémája. Ő és a férje (Scoot McNairy) már nincsenek együtt, az érzelmileg labilis férfi a munkája miatt egy másik városba költözött, ahol eluralkodott rajta pszichés betegsége, és Viv kénytelen utána menni, hogy segíteni próbáljon. Ezért kéri meg Johnny-t, hogy pár napig vigyázzon a fiára, a 9 éves Jesse-re (Woody Norman), csakhogy a pár napból több hét lesz, a könnyűnek ígérkező bébiszittelésből pedig egy igazi érzelmi hullámvasút.
Bár Johnny és unokaöccse végigutazza fél Amerikát, és megesik, hogy adódik valami váratlan, egyik krízis megoldása sem tart tovább három percnél, mert nem erről szól ez a történet. Itt azt látjuk,
hogyan kezd el kötődni egymáshoz két ember, a kisfiú, akinek életében rengeteg a bizonytalanság, és a felnőtt férfi, akinek pont az a legnagyobb problémája, hogy nincs senkije, akivel a gondjairól, félelmeiről beszélhetne.
És Johnny-nak meg kell tanulnia azt is, milyen egy gyerekkel foglalkozni, beszélni, elviselni a szeszélyeit, makacsságát, és milyen az, amikor ugyanez a gyerek elképesztő mennyiségű szeretetet képes kiváltani belőle. Csak előbb meg kell szoknia a srácot, aki szereti például azt játszani, hogy egy árva, aki az árvaházból tévedt oda, és örökbe fogadható – ez egyébként a film zeneszerzője, Aaron Dessner kislányának a valódi „hobbija”
Erre persze nekünk is rá kell hangolódnunk, mert egy rendkívül intim alkotásról van szó, és itt nyilván előnyben vannak azok, akiknek már van gyerekük. Akik tudják, milyen az,
ha 10 másodpercig nem figyelsz oda, és az a kis szaros, akiért amúgy odaadnád az életed, eltűnik a szupermarketben, vagy, ha hulla fáradt vagy, és már tennéd le aludni, hogy végre dolgozhass egy kicsit, de pattog az az ördögfióka, mert voltál olyan hülye, hogy hagytad, hogy csokit egyen,
és hosszan folytathatnám. És bárki folytathatja majd, aki megnézi ezt a filmet, amire nagyon, nagyon erősen lehet érzelmileg rácsatlakozni – és a szülő-gyermek kapcsolat mellett ott van egy mellékszál a testvéri szeretetről. És persze ott van Joaquin Phoenix és Woody Norman.
A film zöme arról szól, hogyan dolgozik Phoenix gyerek „kollégája” alá, annak ellenére, hogy ő a film főszereplője. És ez nagyon is kifizetődő döntés mind a színész, mind a rendező, Mike Mills részéről. Utóbbinak meglepő módon minden munkája - Ujjfüggő, Kezdők, Huszadik századi nők – szülő-gyermek kapcsolat különböző réteget tárja fel, és Phoenix remek partner volt számára, azért is, mert rendkívül alázatosan játszik Woody Norman mellett. Aki egyébként nem kilenc, hanem csak 7 éves volt a forgatáskor, és hihetetlenül érett és okos kissrác, aki mellesleg angol, így nem csak a szerepet, de az amerikai akcentust is el kellett játszania.
Értékelés: 8 pont – plusz fél pont a film plakátjáért
