A sztároknak is ki kell csengetniük valamiből a rezsit, így ha jön egy jól fizető külföldi meló, akkor sokan elfogadják, még akkor is, ha az semmiféle művészi kihívást nem tartogat számukra.
Vinnie Jones - Magic Boys (2012)
Történt egyszer, hogy a rendezésbe is belekóstoló Koltai Róbert nagyon sok pénzhez jutott, pontosabban nagyon sok pénzből csinálhatott filmet, ő pedig kapott az alkalmon, és forgatott egy kicsit Guy Ritchie-s krimivígjátékot – ha minden igaz, angol koprodukcióban. És ki jut az ember eszébe Guy Ritchie-ről? Hát persze, hogy Vinnie Jones , az angol labdarúgás történetének legnagyobb parasztjából lett meglepően szórakoztató epizodista színész,
aki szép karriert csinált fenyegető aurájú rosszfiúk eljátszásával.
Koltai Róbert sem várt tőle mást, így lett ő Jack Varga, a kegyetlen maffiavezér, akinek a két balfácán szegedi melós – Pindroch Csaba és Szabó Győző – adósa lesz. A srácok amúgy magyar Magic Mike-ként chippendale-eznek, de persze bénán, amit humorforrásnak szántak. A Magic Boys szépen meg is bukott, de Vinnie ezt cseppet sem bánta, mert ő mindent bevállal, ha megfizetik, akárcsak Michael Madsen, aki szintén feltűnik a filmben egy kisebb szerepben.
Ben Foster - Medieval (2022)
Néha a csehekben is felbuzog az epikus ambíció. Ez történt Petr Jákl rendezővel is, aki elkészíthette minden idők legdrágább cseh filmjét, természetesen a történelmi időkbe nyúlva vissza. Jákl nemcsak sok pénzt kapott ahhoz, hogy megénekelje a legendás huszita hadvezér, Jan Žižka életét, hanem egy sor olyan ismert hollywoodi sztárt is, mint Michael Caine, Ben Foster, Sophie Lowe, Til Schweiger, Matthew Goode és William Moseley. Žižkát a nagyszerű karakterszínész, Ben Foster játszotta el. Hiába azonban a helyi viszonylatban rengeteg pénz és a sok nagy név, a Medieval csak véres vagdalkozás lett egy kitalált lányrablós történetszállal, pedig a zseniális stratéga Žižka életéből ennél sokkal többet lehetett volna kihozni.
Ő ugyanis azon hadvezérek „elit klubjába” tartozott, akik sosem vesztettek csatát,
pedig a későbbieket már teljesen vakon vezette. Így aztán Fosternek sincs sok eljátszanivalója, és elég világosan látszik rajta, hogy a munkát csakis a pénzért vállalta el.
Liam Neeson - Króm hadművelet (2016)
A címbéli Króm hadművelet az 1950-es incshoni partraszállás fedőneve volt, amely megfordította a koreai háború menetét – addig a kommunista északi erők álltak nyerésre, utána a nacionalista déliek és a segítségükre siető amerikaiak. A dél-koreai, meglehetősen melldöngető produkcióhoz a hadműveletet megtervező Douglas MacArthur tábornagy szerepére megnyerték Liam Neesont – igaz, csak biodíszletnek. Bár MacArthur jellegzetes csutkapipás, napszemüveges alakja sokat szerepel a promóciós anyagokban, a történet valójában egy dél-koreai diverzáns egységről szó, akik az életüket kockáztatva készítik elő a partraszállást. Nem Neeson volt az első, akit „megvettek” erre a történetre: Sir Laurence Olivier a minden idők legrosszabb háborús filmjének tartott, 1981-es Inchonban alakította a tábornagyot: a filmet Sun Myung Moon tiszteletes és az ő ellentmondásos Egyesítő Egyháza finanszírozta, és olyan is lett.
Matt Damon - A Nagy Fal (2016)
A 2010-es évek közepére furcsa szimbiózis alakult ki Hollywood és a kínai filmipar között: már nem a kínai sztárok próbáltak nagyot dobni Amerikában, hanem amerikai kollégáik érkeztek Kínába, hogy nagy költségvetésű produkciókhoz adják a nevüket. Ezzel mindenki jól járt, hiszen ez azt is garantálta, hogy az adott film a hatalmas helyi piac mellett nemzetközi szinten is eladható legyen, és a megrendelő némi burkolt propagandaüzenetet is csempészhetett a késztermékbe. A valóban elképesztően látványos A Nagy Falhoz Matt Damont nyerték meg – mellé pedig Willem Dafoe-t és Pedro Pascalt –, aki angol zsoldosként a puskapor titkát szeretné megszerezni, ám hőssé válik. A Nagy Falat ugyanis szörnyek támadják meg, és ha áttörik, mindent elpusztítanak. Az egyén pedig kevésbé fontos, mint a közösség, amit kötelessége megvédenie, tanítja hősünknek Tian Jing és Andy Lau! Damon állítólag nem a pénz miatt vállalta a munkát, hanem azért, hogy együtt dolgozhasson Yimou Zhang rendezővel, de ki tudja...
Christian Bale - The Flowers of War (2011)
Ami a már emlegetett Yimou Zhangot (A repülő tőrök klánja) illeti, nem A Nagy Fal volt az első olyan munkája, amire hollywoodi sztárt szerződtetett le, hanem a nankingi mészárlást sajátos szemszögből bemutató The Flowers of War. Christian Bale egy amerikai temetkezési vállalkozót alakít a filmben, akit a sors egy katedrálisba sodor, az akkori kínai fővárosba, Nankingba, amit a japánok elfoglalnak, valóságos erőszakorgiát rendezve. Hősünk az elhunyt püspök ruháját felvéve önfeláldozó módon próbálja megvédeni az ide menekült nőket – kisiskolásokat és egy közeli bordély dolgozóit. Ez utóbbi momentum okozhatott azért némi zavart a híresen prűd kínai kultúrpolitikában, ugyanis a The Flowers of Wart szépen a szőnyeg alá söpörték,
bár nem segített az sem, hogy Bale a forgatás alatt találkozott egy, a rendszert bíróló emberjogi aktivistával,
és ennek köszönhetően a hatóságok nem erőltették a külföldi szerepeltetést. A film egyébként nem lett kiemelkedő, de nagyon jól néz ki és nagyszerű csatajeleneteket tartalmaz.
Antonio Banderas - A valóság határán (2018)
Képzeljük el az Ocean’s Eleven-filmeket úgy, hogy a szereplőknek még szuperképességeik is vannak! Ez az orosz fantasztikus akciófilm alapötlete, de a többit részt nyilván számos amerikai heist filmből nyúlták le. A tét egy kaszinó kifosztása, hogy hősünk, Michael (Miloš Biković) kifizethesse az adósságait és megmentse társai életét, ám a nagy játszma során szembetalálja magát egy Gordon nevű titokzatos férfival (Antonio Banderas). Banderast a későbbiekben nemcsak azért kritizálták, mert a film csapnivaló lett, hanem azért is, mert a Krím-félsziget 2014-es megszállása után már nem volt túl elegáns elfogadni egy jól fizető orosz melót és Putyin Oroszországában dolgozni. Állítólag nem is érezte ott túl jól magát.
Franco Nero - Honfoglalás (1996)
A nagy évfordulókon sok mindenre jut pénz, ez történt 1996-ban is, a honfoglalás millecentenáriumán, amikor is Koltay Gábor jókora összeget kapott arra, hogy megörökítse Árpád vezér megérkezését a Kárpát-medencébe. És mi sem logikusabb, mint a magyarság őstörténetéről szóló eposz főszerepét egy olasz színészre bízni! Sőt, a nagyot álmodó Koltay más világsztárokat is akart még a produkcióba szerződtetni Franco Nerón kívül. Álmos vezér szerepére Anthony Quinnt szánták, Oleg kijevi fejedelmet pedig Omar Sharif játszotta volna a tervek szerint, sőt be szerették volna vonni Max von Sydow-t is. Végül ezek a tervek nem váltak valóra – a kész mű amerikai premierjét állítólag megtekintette Anthony Quinn, aki nyilván hálát adott a sorsnak, hogy nem jött össze a dolog. Merthogy a filmet rengeteg jogos kritika érte a vontatott történet, a gyengén kivitelezett „tömegjelenetek”, a túlzottan patetikus elemek és az üresen csengő párbeszédek, illetve a gyakori történelmi hibák miatt.
John Cusack - A sas és a sárkány (2015)
Tény és való, az egykori Selyemút valóban összekötötte Európát Kínával, és a régészek ma is olyan helyeken találnak kínai porcelántárgyakat, ahol senki sem gondolta, hogy felbukkanhattak, így a történetnek lehet valóságalapja. Merthogy a helyszín a Selyemút egyik határ menti állomása, ahol a békét fenntartani hivatott kínai tábornok (Jackie Chan) egy szép nap a John Cusack vezette római sereggel találja magát szembe. Ám ők a jó, dolgos rómaiak, akik itt is folytatnák az otthoni polgárháborút a szintén megérkező rossz, kegyetlen Adrien Brodyval és embereivel, kínai hősünknek pedig választania kell.
Vicces, hogy régen Jackie Chan próbálkozott Hollywoodban, most Hollywood ment hozzá,
a romantikus szerepekből kiöregedett John Cusack pedig nem az a válogatós fajta. Inkább a drámai színészként ismert Brody az, akin kicsit csodálkozunk, de ő legalább egy gonoszt játszhatott, ami mindig szórakoztató.
Thomas Kretschmann - Sztálingrád (2013)
Thomas Kretschmann abban a kivételes helyzetben van, hogy ugyanazt a csatát kétszer is végigharcolta. Játszott ugyanis az 1993-as német Sztálingrádban, és leszerződött Fedor Bondarchuk munkájára is, aki az ütközet 70. évfordulóra időzítette a saját verzióját. Kretschmann az utóbbiban egy olyan német tisztet alakít, aki kiábrándult a háborúból és a nácizmusból, de teszi a dolgát,
mert hivatásos katona, és mint ilyen, egy gyilkológép.
Ez ugyebár a „voltak jó németek is” sémához társul, de ettől még Bondarchuk filmje ugyanúgy a szovjet idők hőseposzait idézi, hiába dolgozott – Oroszországban elsőként! – IMAX formátumban. A csúcstechnológiának és jókora költségvetésnek hála egy rendkívül mutatós, ugyanakkor néha túlságosan is teátrális film született, ami az ún. Pavlov-házért vívott nagy csatán belüli miniütközetet mutatja meg. A házat 60 napon át védte egy maréknyi orosz katona, akiknek közben a szerelemre is jutott ideje.