Diego Luna továbbra is hiteltelen Felix Gallardo szerepében, de szerencsére nem tudta elrontani a Narcos: Mexico második évadát.
Ne kerteljünk: a Narcos első két évada igen magasra tette a lécet. José Padilha rendező a Robotzsaru remake-jének hollywoodi buktája után visszatért ahhoz, amihez a legjobban ért. Az Elit halálosztók két részével bemutatta a brazil alvilág mocskát és a mindent behálózó korrupciót, és a Narcos esetében is ezt tette, csak épp a másik oldalról, egy országgal odébb. Persze az elsöprő sikerhez korábbi filmjeinek főszereplője, Wagner Moura is kellett, aki elképesztő alakítást nyújtott Pablo Escobar szerepében.
Ahogy a maffia, a dél-amerikai drogkartellek kegyetlen és titokzatos világa is örök sláger a szórakoztatóiparban, afféle egzotikum, és a Narcos maradéktalanul megadta a népnek, amit kívánt, Escobar már-már mitikus alakja, abszurd gazdagsága (emlékezzünk a bankjegykötegekkel begyújtós jelenetre) tökéletes volt ehhez.
Miután a sorozat Escobar megölésével és a Cali kartell szétzúzásával végzett Kolumbiával, és Pedro Pascal karaktere is kivonult a történetből, a Mexico alcímet kapott spinoff folytatta a kokainkereskedelem krónikáját. Ugrunk vissza néhány évet, Escobar még él, és agyatlan mennyiségben gyártja a kokaint, ám csak Mexikón keresztül szállíthatják át az anyagot az Egyesült Államokba. Itt lépett a képbe az egykori rendőr, Felix Gallardo, aki a hatékonyság jegyében egyesítette a plazakat, azaz azokat a területeket, amelyek addig külön-külön csempészték a drogot.
A Narcos: Mexico legnagyobb gyengesége az elhibázott színészválasztás: a valóságban baltával nyesett arcú Gallardo szerepét Diego Luna kapta, aki bármennyire is igyekszik, bánatos kutya tekintetével egyszerűen képtelen aljas, kegyetlen gazembernek látszani (pedig ő rendeli el a sorozat legbrutálisabb és legmegrázóbb gyilkosságait). Ráadásul valamiért gondosan nyírt körszakállat kapott, ami érthetetlen egy olyan sorozatnál, ami ugyan ha szükséges, változtat a megtörtént eseményeken, személyeket vonnak össze egyetlen karakterré, de ha Escobarnál meg tudták tenni, Gallardo is lehetett volna hitelesebb.
A Mexico első évadát a Kiki Cameranát, a tragikus sorsú DEA-ügynököt alakító Michael Pena vitte el a hátán – végre nem a vicces sidekickét, hanem komoly szerepet kapott. A második évadban Scott McNairy vette át a helyét mint a kollégája halála miatt bosszúra éhes Walt Breslin ügynök, és szerencsére ő is remekül helytáll.
Luna Gallardója továbbra is tökéletes kudarc, tulajdonképpen egy idegesítő, szánalmas figura, nulla karizmával, de a történet és az érdekes mellékkarakterek szerencsére ellensúlyozzák a színész töketlenkedését. Breslin szála mellett tanúi lehetünk El Chapo első szárnypróbálgatásainak, az amerikai drogháború színfalai mögött zajló gazdasági machinációknak, és annak a megdöbbentő folyamatnak, ahogy Gallardo pénzével és hatalmával szó szerint eldönti Mexikó kormányának sorsát.
Nem nagy spoiler, hogy az évad végére Gallardo elbukik, és a börtönben előadott jóslatával előrevetíti a következő évadot, ami gyaníthatóan az eddigieknél is véresebb lesz.
