A fikciós filmek többségén nem érdemes számon kérni a hitelességet, elvégre a szórakoztatás a cél, ennek ellenére vannak olyan rendezők, akik ragaszkodnak a tényszerűség maximumához. A Reddit internetes fórumában azt vitatták meg a hozzászólók, hogy az ismertebb filmek közül melyekben ügyeltek a legjobban az apró részletekre.

A Zodiákus (2007)

A valós eseményeken alapuló thrillerekben és horrorokban a rendezők általában szabad kezet adnak a dramatizálásnak, a Zodiákus azonban nem ilyen.

Bár egyes részletekbe, mint a gyilkosra utaló nyomokba, bele lehet talán kötni, David Fincher küldetésének tekintette, hogy a Zodiákust – aki a mai napig szabadlábon van – a lehető legpontosabbá tegye. A rendező hónapokon át interjúkat készített a gyanúsítottak családtagjaival, nyugalmazott és jelenlegi nyomozókkal, sőt szemtanúkkal is. Fincher úgy érezte, hogy egy olyan film elkészítése, amelyben valakit posztumusz ítélnek el, megérdemli a kellő figyelmet és tiszteletet az érintett áldozatok és tanúk iránt.

Apollo 13 (1995)

Ron Howard klasszikusát a hiteles filmek etalonjaként szokták emlegetni, és nem véletlenül: a kilenc Oscar-díjra jelölt dokudráma alkotóinak az Apollo 13 valódi küldetésének legénysége súgott, és a NASA-tól is kaptak segítséget, a forgatókönyvet pedig Jim Lovell parancsnok könyve nyomán írták meg.

Nemcsak a történetmesélés volt pontos, a díszleteket is úgy modellezték, hogy 100%-os replikája legyen az eredetinek, a főszereplők (Tom Hanks, Kevin Bacon és Bill Paxton) pedig a gravitáció nullpontján vették fel egyes jeleneteiket.

A United 93-as (2006)

Paul Greengrass megrázó filmje a 2001. szeptember 11-én eltérített repülő tragédiáját mutatta be történelmileg pontosan, a repülési naplók, az utasok telefonbeszélgetései, a repülés felvételei és a 9/11 bizottság tagjaival és más személyekkel készített interjúk alapján. Ezek a repülési felvételek megerősítették, hogy a gépeltérítés után az utasok valóban úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik az ügyet, és harcoltak a gépeltérítők ellen. Ez volt az egyetlen repülőgép, amely nem érte el a gépeltérítők célját, ehelyett egy pennsylvaniai mezőre zuhant. Nem voltak túlélők.

A Sólyom végveszélyben (2001)

Ridley Scott rendezése az egyik Reddit-felhasználó szerint minden idők legjobb modern háborús filmje, ami lehet, hogy túlzás, de a hitelessége egyértelmű.

Bár a médiatudósítások még szemléletesebb képet festenek annál, mint amit A Sólyom végveszélyben elénk tár, a film meggyőzően mutatja be a katonák mindennapjait, kitérve a gyengeségeire és az és erősségeikre, és arra, hogy ez végül miként befolyásolja a küldetést. Például a csapat egy ponton elfelejti az éjjellátó készülékeket magával vinni. Pontos annak az ábrázolása is, hogy a fiatal katonák tapasztalatlansága mekkora problémát jelentett, de megmutatja azt is, hogy elitharcosok esetében kifizetődött a kőkemény kiképzés.

Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (2003)

Peter Weir napóleoni háborúk idején játszódó filmjében Russell Crowe játssza Jack Aubrey kapitányt, és bár a történet alapjául szolgáló regények fikciósak, a részletek, például a hajók, fegyverek és a különféle tárgyak rendkívül korhűek.

A forgatást hosszas kutatás előzte meg, több történészt és régészt is bevontak, hogy konzultáljanak a filmhez szükséges anyagokról és gyakorlatokról. A hálósapkák, órasapkák, cipők, kardok, sőt még a hajóbútorok is mind a kornak megfelelőek. Sőt, még a gyógyászati eljárások és a hajózási technika is stimmel. A részletekre fordított figyelem végül kifizetődött, hiszen a film több mint 211 millió dollárt termelt.

A nagy dobás (2015)

A 2007-2009 közötti gazdasági recessziót bemutató film több történetszálon keresztül mesél olyan figurákról, mint a Christian Bale által alakított Michael Burry fedezeti alapkezelő, Jared Vennett ügyvezető, valamint Charlie Geller és Jamie Shipley befektetők. A film őket követi, ahogyan megjósolják az Egyesült Államok ingatlanpiacának közelgő összeomlását.

Teszik mindezt hasonlóan ahhoz, ahogy a tényleges recesszió idején is történt. A válság előtti években többen valóban „fogadásokat kötöttek” a gazdaság bedőlésére. Bár eleinte figyelmen kívül hagyják őket, ezek az emberek rendkívül gazdagok lesznek, amikor bekövetkezik a katasztrófa. És sokan ezek után valóban bűntudatot éreztek, amiért az Egyesült Államokban oly sok család veszítette el mindenét.

 
A tengeralattjáró (1981)

Az egyik Reddit-felhasználó szerint a Das Boot minden idők legjobb háborús filmje, és ezzel sokan nem is mernének vitába szállni. Ez minden tengeralattjárós film alfája és omegája, a valós visszaemlékezésekre épülő, Lothar-Günther Buchheim regényéből készült elképesztően hiteles mese a portyára induló, majd több zsákmányt is ejtő U-boatról, amely aztán maga is üldözötté válik.

Itt minden olyan, mintha tényleg egy német tengeralattjáró belsejében lennénk szinte a teljes játékidőben, és

a néző maga is érzi a fém vibrálását, a zárt tér nyomasztó hangulatát, az áporodott, állott levegőt, a testek és a motorolaj szagát, és a mélységi bombák robbanását.

Via: Screenrant