A tetovált lány

A svédek nem vacakoltak Stieg Larsson méltán bestsellerré vált Millenium-regényeinek megfilmesítésével: a 2005 és 2007 között megjelent, a szerző korai, tragikomikus halála miatt a trilógiaként csonkán maradt sorozat mindhárom filmjét 2009-ben mutatták be, néhány hónapos különbségekkel. Lisbeth Salandert, az antiszociális, aspergeres, gót hackert a hollywoodi karriert építő Noomi Rapace (Prometheus, Sherlock Holmes 2. - Árnyjáték), Mikael Blomkvistet az azóta elhunyt Michael Nyqvist alakította. Annak rendje s módja szerint Hollywood is lecsapott a regényre, és az első kötet filmváltozatát 2011 decemberében mutatták be.

David Fincher tisztességesen adaptálta A tetovált lányt - hű maradt Larsson szövegéhez, csupán ott változtatott, ahol a szűkebb mozgásterű filmes dramaturgia megkívánta és olyannyira nem amerikanizálta a sztorit, hogy Svédországban forgatták. Daniel Craig meglepően jó volt az oknyomozó újságíró szerepében és Rooney Mara is remekül játszotta a kívülről kőkemény és cinikus, ám valójában rendkívül sérülékeny Lisbethet. Csakhogy a 90 millió dolláros költségvetéshez képest mindössze 232 milliós bevételt hozott, ez pedig a bukással egyenértékű.

Idén azonban újra elővették a regénysorozatot, és Fede Alvarez (Gonosz halott remake, Vaksötét) rendezésében jön az új film, méghozzá a negyedik regény alapján. Ez egyrészt jó választás, mert a második és a harmadik könyv szervesen folytatja a mintegy bevezető jellegű, whodunit jellegű krimit és a későbbiekben egy nagyszabású bosszú-, majd kémtörténetté kerekíti ki. Larsson halála után David Lagercrantz új fejezetet nyitva folytatta a sorozatot, így az Ami nem öl meg egyfajta rebootként is értelmezhető. Az adaptációban Lisbeth szerepét a The Crown Erzsébet királynője, Claire Foy veszi át, és mi tagadás, az első benyomások alapján nem fest valami meggyőzően.

Hellboy

Guillermo del Toro a saját szája íze szerint formálta át Mike Mignola legendás Pokolfajzatát, és így abban a szerencsében részesülhettünk, hogy ugyanannak az univerzumnak két, valamelyest eltérő, csodálatos változatát ismerhettük meg. A mexikói zseni két filmjének óriási szíve van, és míg az elsőn látszik a stúdió felőli nyomás és kontroll, szerencsére nem tudták annyira megcsonkítani, hogy ne legyen fantasztikusan jó. A Pokolfajzat a képregények ponyvákból előbújt nácijait és a lovecrafti kozmikus iszonyatot sorakoztatta fel hőseinkkel szemben, a Hellboy 2. - Az Aranyhadsereg a mítoszokból merítve kerekített egy pompás felnőttmesét - és úgy búcsúztunk el a szereplőktől, hogy egyértelmű volt a folytatás. Csakhogy a két film bevételei nem győzték meg a gyártó stúdiót, hogy érdemes lenne lezárni a nagy ívű történetet, pedig del Toro grandiózus befejezése hatalmas költségvetést követelt.

A produkció halálát ismerjük: a címszereplő Ron Perlman nem adta fel, még akkor sem, amikor del Toro lemondott arról, hogy valaha is elkészíthesse a filmet. Egy sikeres twitteres szavazás és megosztáshullám után sikerült elérni, hogy hármasban összeüljenek Mignolával, hátha közösen sikerülne kitalálniuk valamit. Nem sikerült. Soha nem tudhatjuk meg, mi lett volna a trilógia utolsó darabja, de vígasztalódhatunk a jövőre érkező reboottal, amit Neil Marshall (A barlang, Végítélet, Trónok harca) rendez, a címszereplőt pedig a Stranger Things sheriffje, David Harbour alakítja.

John Carter

Elég vegyes, többnyire negatív ennek a pompás kalandfilmnek a megítélése, pedig jóval több szeretetet érdemel. A bemutatót megelőző híresztelések és főleg a Disney elbénázott reklámkampánya hatására szinte mindenki eleve pocséknak ítélte meg a filmet, így már gyakorlatilag azelőtt óriásit bukott, hogy egyáltalán vetíteni kezdték volna. Pedig, noha a történet olykor-olykor leül, a Wall-E-t és a Nemo nyomábant jegyző Andrew Stanton egy káprázatos, egyedi látványvilágú, különös hangulatú planetary romance kalandfilmet készített (ami a vásznon ritka, mint a fehér holló), óriási szívvel és őszinte rajongással.

Annak idején sokan - nyilván - méltatlankodtak, hogy disneysítették Edgar Rice Burroughs kőkemény sztoriját, humort csempésztek bele és tulajdonképpen családi mozit csináltak a regényből, de változnak az idők, hiszen az eredeti szövegben - ahogy a Tarzan-könyvekben is - John Carter, az abszolút faszagyerek, aki a Mars, azaz helyi nevén Barsoom más gravitációjának köszönhetően hihetetlenül erős, megmenti a folyton kiszolgáltatott nőt, legyőzi a bennszülötteket, sőt, egész ősi kultúrákat irt ki az utolsó emberig, no és persze mindenki meztelenül mászkál, csupán ékszereket és fegyvereket viselnek. Az adaptáció remekül modernizálta a mai értékeknek megfelelően a sztorit, és remekül visszaadta a könyvek utánozhatatlan hangulatát. De a közösségi média jó előre kicsinálta a méregdrága filmet, így hiába vezették fel a trilógiát, soha nem láthatjuk a folytatásokat.

A nemzet aranya

Amikor Dan Brown Da Vinci-kódja megjelent, hirtelen divatba jöttek a szabadkőművesek és egyéb titkos társaságok, és a kultúrtörténeti nyomozgatás, jelesül, hogy csomó épület, festmény, szobor és más történelmi emlékek kódokat rejtenek, amelyek mind egy óriási titokhoz vezetnek. Ennek jegyében készült A nemzet aranya is, amiben az akkor mág nagyjából komolyan vehető Nicholas Cage afféle modern Indiana Jones-ként hajszolta az USA alapítóinak felhalmozott mesés kincseit. A családi kalandfilm elég jól sikerült, és még a gonosztevőt játszó Sean Bean sem halt meg, hanem egyszerűen letartóztatták!

A remek bevételt tekintve nyilvánvalóan jöhetett a folytatás, és ugyan a Titkok könyve alcímű kaland az előzmény fényében már nem volt olyan érdekes, hiszen nagyjából ugyanazt a sztorit mesélte el, csak pepitában, a közönség továbbra is lelkesedett Benjamin Franklin Gates-ért. A harmadik rész is zöld utat kapott, és ugyan időről-időre felröppen a hír, hogy igen, készül, és valószínűleg Dél-Amerikában játszódik, de semmi konkrétumot nem hallani. 11 év telt el az utolsó rész óta, és a közönség gyorsan felejt, a manapság igen erős nosztalgia sem áll mögötte, Cage pedig ZS-kategóriás bohóccá vált. Hiába mondta még két évvel ezelőtt is, hogy apránként, de haladnak az előkészületekkel, A nemzet aranya 3. valószínűleg soha nem valósul meg.

Tron

Elképesztő látványvilág, zseniális zene, soványka történet és egy béna CGI-Jeff Bridges - ez volt a kultikus Tron 2010-es folytatása, egyben ügyesen megoldott remake-je. Mégis, minden hibája ellenére, a sok tucatsztori és vacak látványvilágú blockbuster (no meg franchise) között üdítő volt a film különlegessége, és óriási potenciál rejlett a számítógépeken belüli fantasztikus világban. Talán mondani sem kell, hogy az óriási költségvetéshez képest szerény bevétel okozta a bukást, és ugyan egy darabig még emlegették a folytatást, már eléggé esélytelennek tűnik, hogy ismét megcsodálhassuk a Rács világát.