Mi vonzott titeket a leginkább abban, hogy a Jó srácokban szerepelhettek?

Jacob Tremblay: Nagyon szerettem volna ezt a szerepet, mert még sosem játszottam vígjátékban (Tremblay az Oscar-jelölt A szoba című dráma révén lett világhírű, de több horrorban és családi filmben is láthattuk – a szerk.), és ez valami olyan új dolog volt, amire sikerült nagyon ráizgulnom. És arra is gondoltam: “Kivel mással csináljak vígjátékot, mint Seth Rogen?” Ő volt ugyanis a film egyik producere.

Keith L. Williams: Én elsőre kicsit haboztam, de édesanyám rendkívüli módon támogatott és hamar meggondoltam magam, és igent mondtam.

Brady Noon: Nagyon hosszú folyamat volt a több körből álló szereplőválogatás, de a végén mind rendkívül hálásak voltunk ezért a lehetőségért, és a barátságért, amit a filmnek köszönhetünk.

Ha már szóba hoztátok a barátságot, ti játsszátok a Babzsák Fiúkat. Kik is ők?

B. N. Három srácról van szó, akik ezer éve ismerik egymást, és mivel a harmadikban mind kaptak egy-egy babzsákot, Babzsák Fiúknak nevezik magukat. Nagyon szoros a kapcsolatuk és mindent megtennének egymásért.

K. L. W. Ha tehetik, a nap minden egyes percét együtt töltik, de ez egy idő után egy picit túl soknak bizonyul számukra, és próbára teszi a barátságukat…

Hogyan alakult ki az a remek hangulat köztetek, ami az egész filmet áthatja?

B. N. Az egész egy pizsipartival kezdődött Jacobék házában a kanadai forgatás második napján – ekkor ismertük meg egymást úgy isten igazából.

K. L. W. Ekkor csiszolódtunk igazán össze!

J. T. Igen, a pizsiparti után már a legjobb barátok voltunk.

Hogyan írnátok le a karaktereket, akiket játszatok?

K. L. W. Az én karakterem nagyon jó szívű, kedves, udvarias srác, aki mindig helyesen akar cselekedni, és betart minden szabályt, amivel sokszor sodorja bajba a többieket. Lucast nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, ő csak azt szeretné, hogy a Babzsák Fiúk együtt maradjanak.

J. T. Max kezd gyorsan felnőni, és új dolgokat fedez fel – például a lányokat -, és most kell eldöntenie, hogy ki is ő és kikkel akar együtt lógni.

B. N. Én Thort játszom, aki olyan srác, aki még nem tudja, hová is tartozik, és azt próbálja meg eldönteni, mi is illik hozzá. Ő a társaság bajkeverője, de legbelül egy nagyon rendes kissrác.

Thor zeneszeretete segít végül megtalálnia a helyét a világban, igaz?

B. N. Igen, Merthogy a történet szerint Thor, hogy nehogy mások megszólják, kihúzza a nevét az iskolai darab jelentkezési listájáról, pedig mindene a zene, de a legvégén újra feliratkozik és megkapja a főszerepet. Ez volt a létező legjobb döntés a részéről, mert megmutatta neki, hogy egyszerűen el kell magát fogadnia annak, ami. Hiába adod magad ki valaki másnak, az sosem működik, mert a legvégén úgyis az leszek, aki vagy.

És milyen élmény volt leforgatni annak a musicalnek a jeleneteit, amiben a film szerint megkapod a főszerepet?

B. N. Nagyon jó móka volt! Egy hetem volt rá, hogy megtanuljam a dalt, amit eléneklek, segítségül pedig ott volt egy koreográfus és egy énektanár, és rendkívül büszke vagyok a végeredményre. Ugyanis az, amit ott hallotok, az az én igazi énekhangom!

A történet java része egyetlen egy nap alatt játszódik. Mi is történik ezalatt?

J. T. Az egész azzal kezdődik, hogy Max meghívást kap egy smacipartira, amire nagyon, nagyon szeretne elmenni, csakhogy azt sem tudja, hogyan kell csókolózni. Ezért kerül slamasztikába, és emiatt ugrik fejest a Babzsák Fiúkkal rendkívüli kalandok egész sorozatába.

És aztán eldurvulnak a dolgok, amikor megpróbáltok kilesni pár tinilányt, hogy megtudjátok, hogyan kell csókolózni, és ők lesznek az ősellenségeitek…

J. T. Igen, mert elkapják a Babzsák Fiúkat, és minden a feje tetejére áll…

És bár eleinte nagyon undokok veletek a lányok, bizonyos értelemben mégis egy fontos leckét tanítanak meg nektek, és nekik is fontos helyük van ebben a történetben.

J. T. Igen, ez pontosan így van, és az ő fejlődéstörténetük is nagyon fontos szerepet kap.

Mit mondanátok el Molly Gordonról és Midori Francisról, akik a titeket üldöző Hannah-t és Lilyt alakítják?

K. L. W. Nagyon, nagyon kedvesek voltak hozzánk!

B. N. Így van, és mindketten remek színésznők, akikkel élvezet volt együtt dolgozni. Mollyval és Midorival a kezdetektől fogva pompásan megértettük egymást.

J. T. Mindketten nagyon menők és viccesek. Nagyon hamar jó barátok lettünk velük is.

Improvizálhattatok a forgatáson?

B. N. Azt mondanám, hogy a filmnek nagyjából 40%-a rögtönzésből áll. tudtuk, hogy a fontosabb, érzelmesebb részeknél maradnunk kell annál, ami a forgatókönyvben áll, de a viccesebb, könnyedebb részeknél rengeteg mozgásteret kaptunk, és bátorítottak is, hogy improvizáljunk.

J. T. Imádtam rögtönözni! Szerintem egy vígjátéknál ennek rendkívül fontos szerepe van. Amikor belebújsz egy karakter bőrébe, akkor tudnod kell, hogy az mit csinálna vagy mondana egy adott helyzetben, így aztán amikor improvizálsz, rengeteget tudsz ezzel hozzáadni a filmhez, amit ezáltal sokkal élvezetesebb nézni – és persze csinálni is.

K. L. W. És a két rendező maga is rögtönzött különböző mondatokat, hogy lássák, melyik működött jobban az adott szituációban.

Nehéz volt fapofával játszani?

B. N. Az biztos, hogy ez volt az egyik legnagyobb kihívás a forgatás alatt, mert annyi mindent találtam ellenállhatatlanul viccesnek. Azt hiszem, én rontottam el emiatt a legtöbb jelenetet.

J. T. Nekem biztosan nehezebb volt fapofával játszani, mint mondjuk sírni a forgatáson, de Keith igazi profi volt egész végig.

K. L. W. Igen, azt hiszem, elég jól ment nekem ez a fapofa dolog, de azért néha nekem is nehezemre esett, hogy ne röhögjem el magam.

Ha már szóba hoztatok a két rendezőt, milyen élmény volt Lee Eisenberggel és Gene Stupnitskyval együtt dolgozni?

B. N. Elképesztően dinamikus párost alkottak, akik végig képesek voltak egymást felpörgetni és kiegészíteni, hiszen olyan régóta dolgoznak együtt, és olyan régóta a legjobb barátok.

Elég furcsa lehetett nektek azokat a jeleneteket felvenni, ahol szexjátékokat használtok fegyverekként.

J. T. Azt sem tudtuk, azokat a dolgokat mire használják, de ha nagyon furdalta a dolog az oldalunkat, akkor otthon megkérdeztük a szüleinket. Ők pedig, ha úgy érezték, hogy azt nekünk még nem kell tudnunk, akkor inkább nem mondták el.

B. N. Azok a cuccok még ma is rejtélyesek számunkra…

Van egy nagyon izgalmas rész, amikor hármótoknak át kell kelniük egy autópályán, amin nagyon sűrű a forgalom, pedig úgy kellett játszanotok, hogy az autókat csak később, számítógéppel adták hozzá a jelenethez. Nehéz volt ezt eljátszani?

K. L. W. Én nagyon bírtam ezt a részt. Nagyon vicces volt, mert az úttestre mindenféle jeleket tettek, amik az autókat “képviselték”, amiket ki kellett kerülnünk futás közben.

És sok más akciójelenet is van, mint amikor biciklivel menekültök a titeket autóval üldöző lányok elől. Igaz, hogy a legtöbb jelenetet ti magatok vettétek fel, kaszkadőrök nélkül?

B. N. Igaz, ráadásul a saját bringáinkat használhattuk, ami nagyon jó érzés volt.

J. T. Én nagyon élveztem! És ott volt az a rész is, amikor az egyetemisták házába kell bemennem és egy paintball puskával kell mindenkit megsoroznom! Ott Neót utánoztam A mátrixból, azokat a lassított felvételeket akartam megcsinálni, amiket ő csinál a golyózáporban. Hát nem érezni, hogy abban a jelenetben egy miniatűr Keanu Reeves vagyok?

Azokat a filmeket, amiken a közönség olyan sokat nevet, nem mindig olyan szórakoztató megcsinálni, de érződik, hogy a Jó srácok forgatásán remekül éreztétek magatokat.

J. T. Igen, remekül éreztük magunkat.

B. N. Fantasztikus élmény volt!

Szöveg: UIP-Duna Film, fordítás: Vízer Balázs