Már bánják, hogy pocséknak tartották Shellyey Duvallt a Ragyogásban, viszont Kubrick filmjét ugyanúgy utálják, mint negyven éve.
Az Oscar árnyékában, de annak mintájára átadott Arany Málna az elmúlt esztendő legrosszabb filmeket, filmes teljesítményeket "díjazza". Az elsimerést nyilván nem szokták átvenni, az érintettek igyekeznek nem tudomást venni róla, és csak keveseknek olyan önkritikus humorérzéke, mint Halle Berry-nek, nem hogy tisztességgel elment a díjátadóra, hanem még köszönőbeszédet is mondott.
Az Arany Málna általában szellemesen hívja fel a figyelmet a túlértékelt színészekre és produkciókra, a hollywoodi gépezet lelketlenségére, de előfordul, hogy olykor elhamarkodottan, indulatból ítél a döntőbizottság. John J.B. Wilson és Maureen Murphy, a díj társalapítói a Vulture magazinnak adott interjúban vallottak arról, hogy nagyon megbánták egy négy évtizeddel korábbi döntésüket.
Utálták Stanley Kubrick Ragyogását, és a mai napig tartják a véleményüket, ám a forgatás körülményei fényében sajnálják, hogy annak idején jelölték Shelley Duvallt mint legrosszabb színésznőt. Wilson így írt erről a 2020-as Razzie Throwback című visszaemlékezésben:
Shelley Duvall rikácsoló, egyhangú, túlzóan hisztérikus alakítása Nicholson feleségeként a tíz legrosszabb színésznő jelölésünk között volt. Végül Brooke Shields Kék lagúna-beli alakításával szemben veszített. Duvall védelmében később megtudtuk, hogy Kubrick nyilvánvalóan az őrület szélére sodorta őt a bántalmazó viselkedésével. Gyanítjuk, hogy a férfi bántalmazta őt, hogy alakításával végig csak ott gubbasszon, és utólag visszagondolva, kizárólag a rendezőt szeretnénk hibáztatni. Robert Altman minden bizonnyal jobb alakítást is ki tudott volna hozni ebből az egykor nagyon ígéretes színészből.
Köztudott, különösen Kubrick lánya, Vivian, a Ragyogásról készült Making the Shining című dokumentumfilmje óta, hogy a rendező gonosz pszichikai játszmákkal és azzal, hogy utasítására a stábbal teljesen kiközösíttette, az idegösszeomlásig alázta a színésznőt, aki a mai napig viseli annak nyomait.
Hajlandóak vagyunk azt mondani, hogy "Igen, talán nem kellett volna jelölni." Mindenki követ el hibákat. Ilyen az emberi lét.
– ismerte el Murphy az interjúban.
A Ragyogás annak idején szép kritikákat söpört be, de az Arany Málna döntőbizottságát mindez nem érdekelte. Keserű meglepetésként érte őket, hogy Kubrick teljesen kiherélte Stephen King máig egyik legjobbnak tartott regényét.
"A szavazó tagság a legelső évben nagyrészt olyan emberekből állt, akikkel Maureen és én együtt dolgoztunk egy trailerek gyártó cégnél" – mondta Wilson. – "Néhányunk, akik olvastuk Stephen King regényét, a premier estéjén elmentünk megnézni a Ragyogást a Chinese Theatre-ben, és hidegen hagyott minket, hogy Kubrick mit csinált a regényből. A regény vizuálisan sokkal lenyűgözőbb, sokkal félelmetesebb, sokkal meggyőzőbb volt..." Hozzátette, hogy a drasztikus változások mind Kubricktól származnak, így Duvall jelölésével szemben nincs lelkifurdalása, hogy gyalázatosnak minősítették a filmet. Murphy tökéletesen egyetért ezzel.
Pontosan. Szerintem a fickót túlértékelik. Egyetlen jó filmet csinált, és nagyjából ennyi.
Véleményükkel nincsenek egyedül, maga King sem volt elragadtatva az adaptációtól. Kubrick soha nem vette fel vele a kapcsolatot, hiszen nem érdekelte őt mit és hogyan gondolt a szerző.
King a filmet végül "egy csillogó új Cadillac kabrióhoz hasonlította... amiben nincs motor".
A Vulture-interjú során Murphy azt is megjegyezte, hogy létezik Razzie Megváltó Díj.
Nem szeretünk pikkelni az emberekre. Szeretjük arra felhívni őket, hogy "Hé, gondoljatok bele, mit csináltok. Gondoljátok át a döntéseiteket. Ez a lényeg." Néha a színészek csak beleszoknak egy rutinba; talán van egy kasszájuk, amit meg kell tölteniük. Történnek ilyenek, és ez az egész csak arról szól, hogy rájuk szóljunk.
