Sárga zsebkendő (2008)

A Sárga zsebkendő című független filmdráma ugyanabban az évben jött ki, amikor a színésznő – akit korábban olyan alkotásokban láthattunk, mint a Pánikszoba, az Áramlat vagy az Út a vadonba – egy csapásra világsztár lett az Alkonyat első részével. Az indiai származású Udayan Prasad rendezése egy 1977-es japán film remake-je, de igazi eredete még távolabbra vezethető vissza, hiszen a címbeli sárga zsebkendőről szóló városi legendát – amit inkább nem ismertetünk, mert lelőné a poént – már 1971-ben lejegyezte egy amerikai író/újságíró.

Kristen Stewart a Katrina hurrikán által sújtott Louisianába helyezett road movie-ban egy koravén kamaszlányt játszik, aki nem várt útitársakra lel egy különc fiú (a Stewarthoz hasonlóan szintén megejtően fiatal Eddie Redmayne) és egy volt elítélt, Brett (William Hurt) személyében. Miközben egyre több minden derül ki a férfi múltjáról és sötét titkáról, a két fiatal lassan szerelembe esik egymással, és szerelmük erejével mutatnak utat Brettnek a jövője felé. Még az előzetesből is kitűnik, milyen finom eszközökkel, szinte csak rezdülésekkel operál Stewart a filmben, de már fiatalon kitűnő tehetségére talán ez a jelenet a legjobb példa.

The Runaways – A rocker csajok (2010)

Az olasz születésű videóklip-rendező, Floria Sigismondi Cherie Currie könyvén alapuló bemutatkozó nagyjátékfilmje azt meséli el, hogyan írt rocktörténelmet a hetvenes évek közepén a The Runaways nevű csajbanda, Joan Jett (Stewart) és Currie (Dakota Fanning) vezetésével – és eközben azt sem titkolja el, hogy erre ráment a barátságuk és részben az életük is. A rocker csajok az ígéretes kezdés ellenére (az első jelenetben menstruációs vért látunk az aszfaltra cseppenni, majd azt figyelhetjük, ahogy Jett férfi ruhát vásárol magának) sajnos nem lett olyan jó, mint amennyire lehetett volna, de ez mit sem von le a főszereplők játékának az értékéből.

A film legemlékezetesebb jelenetében Stewartot és Fanninget láthatjuk egy leszbikus csókban összeolvadni, miközben a kép vörösre vált, a háttérben pedig felcsendül a Stoogestól az I Wanna Be Your Dog – mindezt egy szuperplánokban és szubjektív kamerával előadott ágyjelenet követi, ami ugyan inkább rendezői és vágói bravúr, de a két sztár karizmája nélkül mit sem érne az egész (emiatt lett olyan cool a The Runaways hivatalos videóklipjeként leforgatott Cherry Bomb is). A rocker csajok másik csúcsjelenete pedig egy szintén Stewarthoz kötődő, vizuálisan erős képsor, amelyben Joan Jett dühöng a stúdióban, hideg kéken fényképezve.

Hófehér és a vadász (2012)

Két évvel későbbi filmjében a sztár egy Jettnél nem kevésbé kemény karaktert formál meg, hiszen a jól ismert Grimm-mese akciófantasyként újragondolt verziójában Hófehérke, azaz Hófehér (kicsinyítő képző nélkül!) nem az a megmentésre váró, törékeny és naiv szépség, mint az eredetiben, hanem egy elszánt harcos, aki nemcsak saját magáért, hanem egész népe nevében felveszi a harcot az elnyomó zsarnokkal. Habár a közmegegyezés szerint a Hófehér és a vadászban a gonosz királynőt, Ravennát alakító Charlize Theron játéka emelkedik ki, Stewart is nagyon odateszi magát, és igazán meggyőző az igazi feminista ikonként működő nőalak szerepében.

Főleg az a jelenet üt nagyot, amelyben elmondja (sőt: szenvedélyesen elkiabálja) gyújtó hatású beszédét, és az egész királyság mellé áll a harcban. De a film egészében véve is nagyon jól működik: A Gyűrűk Urát és klasszikus történelmi eposzokat (például az El Cidet) idéző harcjelenetei, illetve a rengeteg erdőben játszódó dark fantasy képsorai is kifejezetten impresszívek. Ironikus módon viszont indirekt épp maga Stewart lett az, aki megakadályozta a Hófehér és a vadász kultfilmmé válását – azzal, hogy viszonyt kezdett Rupert Sanders rendezővel, nemcsak azt érték el, hogy feldúlták a direktor házasságát és a színésznő kapcsolatát Alkonyat-filmekbeli kollégájával, Robert Pattinsonnal, de azt is, hogy a film folytatásából kiírták Hófehér karakterét, és Chris Hemsworth vadászára alapozva vitték tovább a sztorit.

Egyes nők (2016)

A független filmesek között is függetlennek számító amerikai Kelly Reichardt neve nem ismeretlen a fesztiváljáró mozibolondok számára. Forgatott már kutyájával csövező kallódó fiatal lányról (Wendy és Lucy), sivatagban bolyongó telepesekről (Járatlan út) és túl messzire merészkedő környezetvédőkről is (Sötét húzások). S habár igazi múzsája a több filmjében főszerepet játszó Michelle Williams, 2016-ban Kristen Stewartot is felkérte egy fontos szerepre Egyes nők című, három önálló történetből álló szkeccsfilmjébe. Míg korábbi műveiben Reichardt mindennél erősebben bizonygatta, hogy a pokol a másik ember (illetve a „mindennél erősebben” talán túlzó kifejezés, mivel a minimalista rendezőnő leheletfinom eszközökkel dolgozik), addig az Egyes nőktől kezdődően már óvatosan elkezdte pedzegetni az egymásra találás lehetőségeit is.

Legújabb alkotása, a 2019-es First Cow mellett erre a legjobb példa az Egyes nőknek éppen a Stewarthoz fűződő része, amelyben azt láthatjuk, hogy egy esti iskolába járó farmerlány (Lily Gladstone) megmagyarázhatatlan (valójában a mélyén nagyon is megmagyarázható) módon elkezd kötődni fásult tanárához (őt játssza a sztár). Stewart – és persze Gladstone – játéka pedig jól példázza, hogy az Egyes nők a montanai táj kifejező ereje mellett leginkább az olyan

hihetetlenül természetes színjátszásra épít,

mint ami a sztárnak a mai napig a sajátja, és amit úgy is meg tudott őrizni, hogy folyamatosan egyszerre van jelen Hollywoodban és azon kívül. (A két színésznő legjobb közös jeleneteit egy YouTube-felhasználó ki is gyűjtötte, csak sajnos alázenélte egy búsongó melódiával, ezért inkább az előzetest választottuk illusztrációnak.)

Karácsonyi meglepi (2020)

Az elsősorban színészként ismert Clea DuVall tavaly év végi rendezése Stewart legutóbbi munkája, amelyben egy leszbikus páros egyik tagját játssza, a Szárnyas fejvadász 2049-ből és a Terminátor: Sötét végzetből ismert Mackenzie Davis oldalán. A karácsonyi romkomok és egy LMBTQ Apádra ütök keresztezéseként működő mozi alapszituációja az, hogy miközben Abby (Stewart) azt tervezi, hogy a szülők jelenlétében, karácsonykor kéri meg szerelme, Harper (Davis) kezét, addig a Harper szüleinek otthonába vezető úton kiderül, hogy a lány nemcsak arról nem mesélt még, hogy Abby a szerelme, de a családjának arról sincs fogalma, hogy meleg.

A családi otthonba érve emiatt számos fergeteges helyzetkomikum vár ránk, de emellett elég súlyos jelenetekben szembesülhetünk (Abbyvel együtt) azzal, hogy milyen durva személyiségtorzító hatása lehet, ha valaki mindennél jobban meg akar felelni a szüleinek. S habár elsőre úgy tűnhet, a Harpert játszó Davisnek jutott a hálásabb szerep, valójában Stewart az, aki

aki a végtelenségig elfogadó, és mindent megtenne a másikért.