A komédiákon jó esetben nevetünk, végül is arra találták ki őket. A szatíra emellett mondani is akar valamit arról a világról, amit bemutat, így működhet akkor is, ha nem adagolja percenként a poénokat. És az is elég gyakran előfordul, hogy az alkotók túllőnek a célon, olcsó, humortalan vicceket sütnek el, vagy csak az időzítésük rossz. A néző pedig ilyenkor röhögés helyett feszeng vagy a kezébe temeti az arcát. Nyolc hasonlóan kínos pillanatot gyűjtöttünk most össze.

Bill és Ted zseniális kalandja

Keanu Reeves és Alex Winter két vígjátéka jól öregedett, de még a tavaly bemutatott harmadik rész is egész vállalhatóra sikerült. A Bill és Ted zseniális kalandjában (ami nálunk Bill és Ted oltári kalandja néven is futott), viszont van egy epizód, ami ma elég kínosnak hat, de igazából már 1989-ben is kilógott a filmből. A páros éppen a 14. századi Angliában kalandozik, amikor Tedet megszúrja a kastély egyik őre, de kiderül, hogy valójában csak a páncélját találja el. A két barát megkönnyebbülten összeölelkezik, majd ugyanazzal a lendülettel el is tolják magukat egymástól, és közben kórusban mondják, hogy „fag”, ami a „köcsög” vagy a „buzi” angol megfelelője.

A jelenettel nem az a baj, hogy nem PC, hanem hogy semmiképp se passzol a karakterekhez. Se előtte, se utána nem mutatja a homofóbia jelét Bill és Ted, és nincs is problémájuk azzal, hogy kimutassák az egymás iránti szeretetüket.

Utólag a két színész is elhatárolódott ettől a jelenettől, és támogatták azt a felvetést is, hogy a film jövőbeni vetítései előtt egy felirat figyelmeztessen a homofób poénra.

Tizenhat szál gyertya

John Hughes első rendezése is igazi klasszikus, csak úgy mint a későbbi Nulladik óra vagy a Meglógtam a Ferrarival, illetve a csak íróként jegyzett Reszkessetek, betörők! A hiteles, életszagú tinikarakterek voltak a legnagyobb erősségei, a Tizenhat szál gyertya egyik figurája azonban minden, csak nem eredeti. A kínai cserediáknak már a neve (Long Duk Dong) is sztereotipikus, de a beszéde és a viselkedése is megtestesíti azokat az ázsiaiakkal szembeni előítéleteket, amiket Hollywood évtizedeken át közvetített. Azt se lehet igazán pozitívumnak felhozni, hogy szemben a régi amerikai filmekkel, itt legalább nem egy fehér színészt maszkíroztak ázsiainak, mert a kínai karakter szerepét a japán származású Gedde Watanabére osztották, mondván a nézőknek úgy is mindegy.

Long Duk Dong kínossága nem utólag tűnt fel, már a New York Times 1984-es kritikája is külön kiemelte.

Ace Ventura - Állati nyomozó

Jim Carrey egyik első nagy sikere kriminek sem utolsó, hiszen van benne egy olyan csavar, amit elsőre valószínűleg kevesen találtak ki, az, hogy (SPOILER) az eltűnt férfi, aki után Ace Ventura nyomoz, időközben nővé operáltatta magát. Amikor az állati nyomozó erre rájön, és az is eszébe jut, hogy csókolózott a nővel, kiöblíti a száját, és sírva roskad össze a zuhany alatt. Később, amikor a fináléban a rendőrök is megtudják az igazságot, ők is elkezdenek öklendezni.

A filmet a transz aktivisták ma már Hollywood transzfóbiájára hozzák fel első számú példaként. Tom Shadyac később azzal védekezett, hogy nem a transz emberekből akartak viccet csinálni, hanem abból, hogy Ace mennyire kétségbe tud esni attól a gondolattól, hogy megcsókolt egy ex-férfit.

Agyas és agyatlan

A 2016-os kémkomédiában Sacha Baron Cohen egy agyatlan futballhuligánt alakít, akinek történetesen egy brit titkosügynök a testvére. Úgy adódik, hogy a furcsa párosnak közösen kell menekülnie, és egy alkalommal konkrétan egy elefánt ánuszában (!) rejtőznek el. Már csak odabent jönnek rá, hogy egy nőstény állatban vannak, és közeledik feléjük egy felajzott hím elefánt, aki akcióba lép, aztán jön egy másik jószág, aztán még egy, és még egy. A testvérek arra jutnak, hogy nekik is be kell manuálisan segíteniük az aktusba, mert úgy hamarabb túl lesznek rajta...

A jó hosszú jelenet valószínűleg még a keményvonalas Cohen-rajongókat is meglephette, de nem az vele a fő probléma, hogy gusztustalan, hanem, hogy kiszámítható, önismétlő és feleslegesen elnyújtott.

A suttyók visszavágnak

Nálunk kevésbé, a tengerentúlon azonban kultikusnak számít Jeff Kanew komédiája, amelyben a „nerdök”, vagyis a szemüveges, lúdtalpas, izomszegény és gátlásos mama kedvencei egyetemisták saját testvériségét alapítanak. A fináléhoz közeledve a Robert Carradine által alakított Lewis úgy tud lefeküdni titkos szerelmével, Bettyvel, hogy egy Darth Vader maszkot húz a saját fejére, és a lány barátjának adja ki magát. A film kontextusában ez vagány lépésnek számít, amiért Lewisnak jár a haverok elismerése, de mai fogalmaink szerint az aktus kimeríti a nemi erőszak fogalmát.
A bemutató 35. évfordulójának alkalmából megjelent visszaemlékezésben az alkotók elmondták, hogy anno nem láttak semmi rosszat a jelenetben, de ma már másképp oldanák meg.

Férj és férj

A film, amiben a hetero férfiakat alakító Adam Sandler és Kevin James anyagi okokból egy párnak adják ki magukat, meglepő módon nem a meleg poénok miatt okozta a legnagyobb felzúdulást, hanem Rob Schneider karakterével. A színész egy kanadai-japán papot alakít, ő adja össze a két főhőst, és teszi mindezt sárgára sminkelve, sztereotip akcentussal.

Tény, hogy Schneider negyedrészt filippínó, de ez még aligha jelent szabadkártyát ahhoz, hogy japán karakterként ripacskodjon.

Movie 43: Botrányfilm

A tucatnyinál is több sztárt összecsődítő szkeccsfilm alkotói sportot űztek abból, hogy minél meghökkentőbb és botrányosabb poénokkal álljanak elő, csak az nem jutott eszükbe, hogy emellett nem ártana viccesnek is lenni. Meg is lett a végeredmény:

Arany Málna a legrosszabb film és forgatókönyv kategóriájában.

A negatív csúcspontot egyből a nyitójelenet hozza el, amelyben Hugh Jackman és Kate Winslet karaktereinek vakrandijába pillanthatunk bele. A férfi már az elején felfedi, hogy az álla alatt lóg a heréje, és onnantól kezdve ez lesz az egyedüli poénforrás, mert mi más is lehetne ennél viccesebb? A szkeccsből ítélve: gyakorlatilag bármi.

Holmes és Watson

Sherlock Holmes kivételes intellektusú figura, de Will Ferrell paródiaverziójára ez persze nem igaz, ami önmagában még nem probléma. A humortalanság már annál inkább, aminek rögtön az elején megágyaz egy olcsó politikai kiszólás. Ferrell nyomozója egy „Make England Great Again” feliratú kalapban jelenik meg a vásznon, ami egyértelmű utalás Donald Trump kampányszlogenjére. Eleve nem okos egy ilyen gyorsan elévülő utalást beleírni a sztoriba, de ebben a konkrét esetben már a film ötletének megszületésekor tele volt hasonló poénokkal a net és a különféle showműsorok. Ettől az egy kínos viccelődéstől még lehetne szórakoztató a Holmes és Watson, de sajnos a többi poén is pont ugyanilyen színvonalú.

Nagyfater elszabadul

Robert De Nirónak nagyon kell a pénzt, ezért vénségére mindent elvállal válogatás nélkül. Dan Mazer 2016-os filmjében például egy kanos nagyapát alakít, aki többek közt homofób is, a film során végig változatos gúnynevekkel illeti a nyíltan meleg Bradley-t.

Az alkotók persze hivatkozhatnak rá, hogy ki vannak téve az irónia idézőjelei,

és ezekkel a poénokkal inkább a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki a karakter, de a néző végeredményben mégiscsak a közönséges buzizáson nevet.

Via: Looper

A PORT.hu zenés műsorának vendégét legtöbben onnan ismerhetik, hogy szinte állandóan síkideg, csak ő nem alakul át tomboló zöld szörnyeteggé, mint Bruce Banner. Turai Barna sokat köszönhet ennek az oldalának, emiatt kaphatnak nagyobb teret komolyabb projektjei is.