Van, amikor kidobják a szereplők az ablakon a logikát.
A hollywoodi filmekben szükség van arra, hogy a szereplők bajba kerüljenek, vagy mérsékelten észszerű döntést hozzanak, különben nincs konfliktus, és nincs cselekmény. Most olyan példákat mutatunk, amikor
a szereplők tényleg nagy, komoly következményekkel járó butaságot csinálnak.
(Az előzmény itt és itt olvasható.)
Vörös posztó az X-Men - Az elsőkben
"Erik, te magad mondtad, hogy mi vagyunk a jobbak. Itt az idő, hogy bebizonyítsuk."
A buta döntés: Charles Xavier az egész filmet azzal tölti, hogy megpróbálja elnyomni újdonsült barátja, a Kelet-Európából menekült, Auschwitzot túlélt Erik Lehnsherr szélsőséges hajlamait. Mégis, amikor Magneto fel akar robbantani egy csomó amerikai és orosz csatahajót, jó ötletnek tartja, hogy pont ezzel a mondattal próbálja őt lehűteni: "Ők csak parancsot teljesítettek."
Ha okosabb lett volna: Ha nem lenget vörös posztót a bikának, akkor egy árnyaltabb, finomabb érvelés amellett, hogy ne üzenjen hadat az emberiségnek, talán megnyugtatta volna Eriket, és végül megakadályozhatta volna, hogy Magneto a sötét oldalra álljon.
Kerülőút A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetségében
"Ez egy olyan teher, amelyet soha nem kellett volna viselnie."
A buta döntés: Gandalf jó szándékához és bölcsességéhez nem fér kétség, de akkor sem világos, hogy miért kellett a gyűrű eljuttatását a Végzet-katlanba ennyire megbonyolítani. Ha az agg varázsló kicsit észszerűbben gondolkodik, rengeteg ember halálát spórolja meg.
Ha okosabb lett volna: Gandalf szólhatott volna a sasoknak, aztán elrepül velük Mordorba, bedobja a gyűrűt a vulkánba, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Igaz, a sztoriból akkor nem lett volna regény és film.
Lehet persze, hogy Gandalf attól félt, hogy a sasok felhúzzák a gyűrűt, és átállnak a sötét oldalra, de mi nézők akkor is jól jártunk volna, mert
ki ne akarna óriási gonosz sasokat látni egy filmben?!
Felesleges provokáció a Vasember 3.-ban
"Nem félek tőled."
A buta döntés: Egy Mandarin nevű fegyvermániás terrorista robbantások sorozatát hajtja végre. Tony Stark biztonsági főnöke, Happy Hogan súlyosan megsérül az egyik ilyen támadásban, és kómába esik. Mit lép erre Tony? Megfenyegeti Mandarint a tévében, úgy, hogy közben felfedi az otthoni címét. Nem annyira meglepő módon az említett terrorista ezután felrobbantja Tony Stark házát.
Ha okosabb lett volna: Vagy nem kellett volna felvállalni a nyílt harcot, vagy ha mindenáron ragaszkodott volna hozzá, talán jó ötlet lett volna valami semleges terepet javasolni - például egy játszóteret, a helyi parkot éjfél után vagy a sivatag közepét.
Öntökönszúrás a Batman: Kezdődikben
"Te voltál a legjobb tanítványom."
A buta döntés: Ra's Al Ghul porig akarja égetni Gothamet - már megint. Ez egy főgonosztól végül is nem olyan meglepő, de vajon miért dönt úgy, hogy azoknak az embereknek a bosszúra éhes fiát teszi meg utódjává, akiket legutóbb meggyilkolt?
Ha okosabb lett volna: Valójában inkább az arrogancia, mint az ostobaság lett Ra's Al Ghul bukása, vagyis nyilván tudta, hogy a tűzzel játszik, de azt hitte, képes lesz irányítani Bruce Wayne-t.
De ettől még dönthetett volna úgy, hogy nem ajánlja fel Mr. Wayne-nek, hogy csatlakozzon az Árnyak Ligájához. Vagy nem mondja el neki, hogy ő ölte meg a szüleit. Vagy
kiképezhette volna direkt rosszul.
Túlbonyolítás a Harry Potter és a tűz serlegében
"Megmutatom az enyémet, ha te is megmutatod a tiédet."
A buta döntés: Barty Kupor olyan kétségbeesetten próbálja bebizonyítani, hogy ő Voldemort legjobb halálfalója, hogy bájitalokkal trükközik, és manipulál egy halálos varázslóversenyt, csak azért, hogy Harryt eljuttassa egy bizonyos temetőbe.
Ha okosabb lett volna: Miért nem rabolta el egyszerűen Harryt, hogy aztán egy zsupszkulccsal oda teleportálja Roxfortból, ahová akarja?
Bill Murray eltaktikázza magát a Zombielandben
„Sosem voltam valami jó tréfamester.”
A buta döntés: Egy évvel ezelőtt a kergemarhakór őrült zombikórrá mutálódott. A lakosság nagy része immár agyatlan, húsevő élőhalott, míg az életben maradtak kétségbeesetten próbálnak túlélni. Bill Murray is azok közé tartozik, akinek ügyesen trükközve, bár kissé hihetetlen módon, sikerült túlélnie (eddig) a zombiapokalipszist úgy, hogy eljátszotta az élőhalottat. És aztán valamiért úgy gondolja, hogy jó móka megijeszteni egy embert, akinek csőre töltött fegyvere van, az ujja pedig a ravaszon.
Ha okosabb lett volna: Akkor nem csinál ilyen hülyeséget, mert egy gyerek is tudja, soha nem szabad felbosszantani azt, akinek van egy bazi nagy fegyvere.
Drága numera Az utolsó skót királyban
"Kurvára el vagyok átkozva!"
A buta döntés: Bárkivel előfordulhat, hogy egy erőszakos, paranoiás, pszichopata diktátornak kell dolgoznia… Dr. Garrigannel ez mondjuk szó szerint történik meg, amikor a hírhedt Idi Amin személyes orvosa lesz. Ettől függetlenül simám megúszhatná a kalandot, csak annyit kellene tennie, hogy ne ejtse teherbe a diktátor feleségét.
Ha okosabb lett volna: Garrigan elég sok fájdalmat és kínzást elkerülhetett volna, ha tud parancsolni az ösztöneinek. Vagy eleve nem kellett volna egy gyilkos despota zsoldjába állnia.
Karanténbaki A nyolcadik utas: a Halálban
"Ó, halottnak érzem magam."
A buta döntés: Az érthető, hogy Kane-t a Nostromo fedélzetére szállították, miután összefutott egy savas vérű idegennel, de vajon miért nem tartotta őt egy kicsit tovább karanténban az elvileg magasan képzett, technikai és tudományos értelemben kiművelt legénység?
Ha okosabbak lettek volna: Csak pár órán múlt, hogy a kis szörny nem zárt ajtók mögött robban ki Kane testéből, és akkor kordában tudták volna tartani. Ezt persze nem tudhatták előre, de akkor is érthetetlen az a sietség, amivel visszaengedték a férfit a többiek közé.
Szülői gondatlanság a Superman visszatérben
A buta döntés: Lois Lane, a rettenthetetlen újságíró úgy dönt, hogy utánajár egy olyan áramszünetről szóló történetnek, amelyről kideríti, hogy Lex Luthor kísérleteihez van köze. A kopasz gonosz jól túszul is ejti.
Ha okosabb lett volna: Talán jó ötlet lett volna, ha Lois elmondja valakinek, hogy hová megy, hogy ha bajba kerül, tudjanak segíteni rajta. Plusz az ötéves fiát magával vinni az útra valószínűleg szintén nem volt a legfelelősségteljesebb szülői magatartás.
Struccpolitika a Looperben
"Ez engem nem érint."
A buta döntés: Miután nem sikerült megölnie jövőbeli énjét, az ifjú Joe figyelmen kívül hagyja öreg Joe figyelmeztetését, hogy minél előbb hagyja el a várost, és ehelyett hazamegy az értékeiért, és közben majdnem megölik a rá váró maffiózók.
Ha okosabb lett volna: Zöldfülű Joe tudhatta volna, hogy érdemes idős Joe-ra hallgatni, mert 1. a korral bölcsesség is jár, 2. öregebb verziója már szó szerint átélte egyszer ezeket az eseményeket.
Van, aki csak naiv, más meggondolatlanul cselekszik, de az is előfordul, hogy az arrogancia okozza a szereplő vesztét.
Még több ostobaság
via: Gamesradar