Koltai Róbert mint rendező éppen olyan, mint a figura, akit ebben az új filmjében játszik. Ágrólszakadt, ügyetlen, amatőr, lúzer, akiről – bár nyilván csak a végén szeretné – már az elején kiderül, hogy azért ő mozgatja a szálakat, s ilyenformán egy vitathatatlan életművész.
Van egy toldozott-foldozott forgatókönyve, amibe jól láthatóan épp csak az nem írt bele valami nagyon vicceset, nagyon testhezállót vagy nagyon izgalmasat, akinél nem volt töltőtoll, de eredetileg tán az övé lehetett. Ellenben nincsen neki túl sok pénze, s az is mind elment arra, hogy megnyerje magának Michael Madsent és Vinnie Jonest, mert ha ő egyszer gengsztert akar a vásznára, az nyilván nem lehet akárki. Szalajtották szegényt valahonnan hátsó Európából – hogy a filmben albán, nos, az, ha akarom egy gyönyörű metafora –, s hozta magával a pereputtyát otthonról (itt a honi vidám fiúk szekció újra teljes vértezetben: Szabó Győző, Pindroch Csaba és Hujber Ferenc – kifelejtettem valakit?). S ezzel a batyuval hetykén nekivágni egy filmnek, hát… nem kis bátorságra vall. Nem vall vagy hamis vallomást tesz: mert az igazi bátorság nyilván az lett volna, ha Vinnie Jones és Michael Madsen adják a chipendale-fiúkat, a direktor pedig a dörzsölt londoni gengsztert, a vidám fiúk meg maradnak a Valami Amerikában. Persze akkor biztos nem jött volna pénz a Szerecsendió Zrt.-től, s nem kell a szereplőknek hosszan lottózniuk a filmben, s reklámszövegeket bemondani arról, hogy immár online is lehet lottózni. Ám ez is csak a csomag része, hogy látszódjunk minél szerencsétlenebbnek, annál jobb. Annál nagyobb lesz a döbbenet a végén, amikor kiderül, hogy honnan fúj a passzát szél.
És kiderül, piszkosul kiderül – mint mondtuk, már az elején, s utólag nem is esküdnénk meg, hogy nem Osztap Koltai, a nagy kombinátor akarta így. A művész, immár az élet előtag nélkül, pőrén.
Arról van szó ugyanis, hogy a Magic Boys, ha rosszul nézzük, akkor egy átabotában összedobott fércmű, logikátlan, szerencsétlen, még füvet szívni sem tudnak benne rendesen, nemhogy hidegre tenni úgy igazán valakit. Az egész így olyan, mint egy kicsit elkapkodott középiskolás videó a szalagavatóra, egy olyan osztálytól, amelyikben két gyereknek is filmszínész az apja. Ha ilyennek láttuk, mi nézők rontottunk el valamit. Nem vettük észre, hogy Koltai máshová rakta le a kamerát, mint ahová a mezei filmekben szokás. S ha a kamera máshonnan nézi, mi sem nagyon tehetünk mást. S úgy már megkapjuk, ha nem is mindjárt Cassavetes Szeretetáradatát, vagy hogy ne essünk ki a műfajból, a Glóriáját, de majdnem ezeket.
Egy virtigli gengszteres, szerelmes filmet, amiben lőnek, de a végén lánykérés van, amiben Michael Madsen és Vinnie Jones a gengszter, s van benne egy öreg, ágrólszakadt fószer Kelet-Európából, aki elintézi a dolgokat. Ha jól nézzük, Koltai filmje igazi, talpig becsületes álommozi, amit lehetetlen nem szeretni… Koltai, mint a legnagyobbak, a maga módján mindig ugyanazt rendezi, a nagy bömbent szeretet, a meseszép álmok és a nagy egotripek filmjeit. Valami ilyesmiért találták fel a mozit. Kicsit Chaplin, kicsit Fellini, de teljesen magyar.
