Hanna és Simon a negyvenes évei elején jár, életük majd' felét együtt töltötték, s bár kapcsolatuk már egyiküknek sem tartogat túl sok meglepetést, az elviselhetőnél azért pár fokkal jobbnak mondható. Az egysíkú alapállásról valamivel részletesebb képet kapunk az elvárhatónál, de így legalább nagyon várjuk, hogy végre történjen valami. A címnek és a filmet indító balettjelenetnek hála nem kell sokat törnünk a fejünket, hogy mire, pontosabban kire is várunk annyira: hát persze hogy a mindkét fél számára ellenállhatatlan férfi képében jelentkező harmadikra. Addig is néhány, valószínűleg sokkolónak szánt, alkalmasint szimplán gusztustalan jelenettel óvnak minket az elalvástól s az érdemi mondanivaló hiányának túl korai felfedezésétől. Majd végre megjön Adam, a cuki szöszke, aki előbb a nőre, majd a férfira veti ki hálóját, s ezzel kezdetét veszi a mérhetetlenül eredeti bonyodalom: mindenki kavar mindenkivel, de a többiek viszonylatairól senki sem sejt semmit. Hogy ebből a filmből - minden ellenkező próbálkozása ellenére - az égvilágon semmi őszinte, mély vagy épp megrázó dologról nem fogunk képet kapni, akkor válik teljesen egyértelművé, amikor a sztori egyetlen, ilyesmire egy kicsit is alkalmas részét (konkrétan azt, hogy a pár egyes felei hogyan egyeztetik össze titkos románcukat az egymás iránti érzéseikkel) egy rövidke montázzsal tudják le az alkotók. Az öncélú műfajváltásokkal eldarált sztori alapján a 3 lazán beleolvadhatna a másnapra felejthető (felejtendő) művek sorába, ha nem sütne minden egyes képkockáról, hogy Tom Tykwer szerint mindezt (s ki tudja, még mit, nem lennénk meglepve, ha a filmművészetet kamerástul, színészestül, vágásostul, mindenestül) ő találta fel. Amiből vagy azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Lé meg a Lola egykor tehetségesnek tűnő rendezőjében valami eltört, megszakadt, vagy csak simán elsötétült, vagy azt, hogy eme filmtervét még tizenéves korában, egy unalmasabb biológiaórán rittyenthette a pad alatt, s most úgy döntött, hogy - tán csak a szereplők korát megduplázva - egy az egyben megvalósítja. Mert egy kiskamaszon kívül más nem gondolhatja komolyan, hogy bármi újat, meglepőt vagy épp érdekeset mond azzal, hogy három ember körbeszereti egymást.
