Van az úgy, hogy egy filmesnek igazán eredeti dolog nem jut az eszébe. Fölösleges kétségbeesni emiatt. A mozitörténet kimeríthetetlen olyan alkotásokban, amelyeket átszabva-kifordítva-széttrancsírozva meg lehet idézni a vásznon. Ezernyi minta követhető. Hatásos mesék. Drámai szituációk. Mulatságos helyzetek. Felejthetetlen mozdulatok. A tiszteletteljes motívumkölcsönzéstől a gunyoros karikírozáson át a szemérmetlen lekoppintásig rendkívül széles a skála, amelyen cikázva a "hozott anyagból" dolgozó iparosok kitombolhatják magukat. A másolásnak és a kopírozásnak mindig akad lelkes közönsége.
Rosszabb bizonyítványt állíthatunk a Hüvelyk Panna animációs stábjának (rendező: Don Bluth és Gary Goldman; magyarok is szép számmal akadnak a közreműködők között a listát kilométer hosszú főcímen közlik befejező bosszantásként a vetítőteremben maradókkal). Hans Christian Andersen örökzöld meséjét kissé modernizálták rendben. A riasztóan jellegtelen szereplők minduntalan dalra fakadnak tegyük fel, ez az igények változásának jele. De hogy a történésekből áradjon az érdektelenség, s folyton unalom telepedjék az alig több mint egyórás izzadmányra, az már túlzás. Rendkívül hevenyészett a képi miliő megtervezése, karakter nélküli a vizuális stílus, ragacsosan édeskés a hangvétel. Ennyi igénytelenség számára nem lenne szabad polgárjogot biztosítani. A Hüvelyk Panna sajnos selejtáru. Walt Disney minden bizonnyal megtagadná.
