Néhány kedves kis bohózat :

https://www.youtube.com/watch?v=lQ4aNzO83R0

https://www.youtube.com/watch?v=3finT_5NXZk

https://www.youtube.com/watch?v=CgcIOzJsLh0

Mennyire nem becsüli meg ez az egyre képmutatóbb és kegyetlen társadalom azokat, akik valami módon tesznek érte, akár a színpadon, akár más eszközökkel.
Úgy tûnik, annak ellenére, hogy népszerû volt, mégis nagyon magányos.

Persze emögött lehet egyfajta mellõzöttség-érzés is, amit feldolgozni nem tudott és elhatalmasodva a végzetes lépésig vezetett.

Tragikus párhuzam az õ élete egy korábbi pályatársával, Domján Edittel vagy Cserháti Zsuzsával (bár õ nem öngyilkos lett), akik, mind idõ elõtt mentek el...

Néha találok egy-egy cikket a sok szemét között, amirõl azt gondolom, hogy egy ígéretes darab forgatókönyve is lehetne, mert annyira jó. Fõként akkor, ha egy olyan személyrõl szól, aki mind emberi, mind szakmai szempontból érdekes és tiszteletre méltó.

Sztankay István fia írta a cikket-ez pedig különleges szépséget ad neki.

Az írást olvasva sokmindent megtudhatunk egy felejthetetlen ember és mûvész láthatatlanul létezõ dolgairól, azokról , amik a felszín alatt húzódtak meg.
Szinte logikusan sorsszerûek a történések, és az írás végére az események láncolatából összeáll a kép, hogy miért vezetett az út oda, ahová vezetett. Minden érthetõvé válik.
Mindössze egyetlen kérdés vetõdött fel bennem: vajon egy ilyen kaliberû mûvésznek miért kellett annak idején négyszer felvételiznie a színi akadémiára? Ki való oda igazán, ha nem egy ilyen ember? Egy ekkora erõkkel bíró tragi-komika?

Valamint egy érdekes felismerés is átsuhant az agyamon. Vannak emberek, akiket szerettünk volna, ha eggyé tartoznak, de nem így lett. Sztankay és Schütz annyira passzoltak szakmailag, mégis külön párost alkottak privát életükben. Ezt õk valószínûleg sokkal jobban értették, miért is volt így.
De talán pont ez tette lehetõvé, hogy az a különleges kapocs, ami mégis összetartotta õket még a halálban is, örök maradjon. Ne sározódjon be hétköznapi mocsokkal és szenvedéssel. Végtelen lehessen.

http://www.origo.hu/kultura/20170328-a-komoly-bohoc-tragikus-vege.html

Mostanában kabaré klasszikusokat nézek a youtube-on, és mostmár feltûnt, hogy ezeknek a daraboknak a 70%-ában Schütz Ila biztosan szerepel, ami nagyon helyénvaló. A 80-as éveknek megvolt a maga nagyon jó, összeforrott kis vígszínházi gárdája, máig is jól ismert, egyedi karakterek, akiknek a színjátéka már szinte természetes részét képezte az életünknek anno gyerekkoromban, és a mai napig elkísér.
Neki is megvolt a maga hihetetlenül szeretetreméltó és nagyon jól eladható, színvonalas komika vénája, minden helyzetben kedvelhetõ volt, szinte nélkülözhetetlen részeleme a magyar kabarénak.

1969-ben végzett a Szímnûvészeti Fõiskolán Szinetár Miklós osztályában. Osztálytársak voltak:

Antal Anetta, Balázsovits Lajos, Benedek Miklós, Benkõ Péter, Gór Nagy Mária, Gyenge Mária, Jobba Gabriella, Korbuly Péter, Körtvélyessy Zsolt, Monori Lili, Pálos Zsuzsa, Schütz Ila, Vallai Péter

kép