A Sasszem után D. J. Caruso ezúttal a sci-fi világába kalauzol bennünket, melyben egészen jól kinéző, Földön élő idegenekkel operálva próbál megfogni bennünket legalább annyira, hogy a biztosan érkező folytatásra is vevők legyünk. Fogjuk rá, hogy sikerült neki…
Tévedés ne essék, nem azért, mert akkorát alkotott legújabb filmjével. Lendületében bőven elmarad például a Sasszemtől, a történetben pedig semmi egyedi nincsen. Bolygójuk legfőbb ellensége elől kilenc fiatal idegen a Földre menekült védelmezőjével (megjegyzem meglepően emberiek ezek az "ufók"). Az első hármat már levadászták, most a negyedik, John Smith (roppant eredeti álnév, nem?) következik a tetovált fejű, kusza fogsorú, kopoltyús rossz fiúk listáján. A városról városra költöző, állandóan változó személyazonosságú fiú azonban megelégeli a bujkálást és miután még a szerelem is rátalál, úgy dönt, harcolni fog. Új képességeivel és a hatodik idegennel felszerelkezve nem is tűnik olyan reménytelennek a dolog.
Nem láttunk még ilyen sztorit, csak tengernyit, így hát a végkifejlet borítékolható. A különös tehetséggel megáldott, szőke melír csíkos, vagy épp menő bőr rucis tinik vígan aprítják a rossz népet, miközben még a jófej kis kutya is vérengző fenevaddá változik. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, éppen csak az akció jelenetek kidolgozottsága marad el. Kivételt képez persze az ultra szexi védelmező pucsítás, melyben hosszú másodpercekig gyönyörködhetünk.
Caruso tipikus amerikai tini filmet alkotott, melyben kivétel nélkül megtalálható az összes klisé és sablon. Mégis azt kell mondanom, hogy lesz közönsége a műnek, hiszen kellenek az egyszerű, gondolkodást nem igénylő, szimplán csak szórakoztató darabok, melyek látványa és "csilli-villi" effektus tengere több-kevesebb sikerrel elvonja figyelmünket a hiányosságokról és a néhol röhejes fordulatokról. A második résznél majd kiderül, hogy "rétestészta" sorozat lesz minden kiválasztott külön harcával, vagy az alkotók megelégednek két bőr lehúzásával erről az amúgy is régen lerágott csontról.
