Nagy volt a riadalom a fanclubok háza táján, amikor kiderült, hogy Bryan Singer, az X-Men-sorozat első két epizódjának rendezője átült az ellenzéki Superman-frakció soraiba. A mutáns-széria, mely Singer jóvoltából a képregény-adaptációk bezzeg-gyerekévé, a rajongók szeme fényévé küzdötte fel magát, jó időre rendező nélkül maradt, és akárcsak Tom Cruise Mission Impossible-je, meglehetősen kacskaringós úton jutott csak el a forgatás fázisába.
Először a Guy Ritchie-féle gengszterfilmek stábjából rendezővé előlépő Matthew Vaughn vállalta el az X-Men harmadik részének levezénylést, s bár az ő nevéhez fűződik egy sor új karakter (többek közt Beast) hozzáadása a történethez, az alvilági-leszámolós Tortával debütáló angol végül fogta magát és egy jobb ajánlat reményében cserbenhagyta a produkciót. Vaughn dezertálásával a producerek súlyos időzavarba kerültek, s azonnal találniuk kellett valakit, hogy tartani tudják a még csak papíron létező film jó előre beharangozott premiernapját, melyet már a második rész bemutatásakor ez év májusában jelöltek meg az előrelátó producerek. Ebben a kiélezett helyzetben került a képbe Brett Ratner, a Csúcsformában-filmek rendezője, szerződtetésének hírére azonban szinte egy emberként szisszentek fel a képregény lojális rajongói. Alig akadt olyan internetes fórum, ahol Ratner színrelépésével ne kezdték volna temetni a sorozatot, és a többség szinte biztosra vette, hogy a tisztességes iparosként számon tartott rendező egyszer és mindenkorra hazavágja a Singer által útjára bocsátott, egyszerre látványos és drámai sorozatot.
A legjobb hír, ami az X-Men legújabb részével kapcsolatban elmondható, hogy korai lenne még belekezdeni a koporsó összeszögelésébe. A sokat szapult Ratner nagyon okosan nem is próbálkozott semmifajta eredetieskedéssel, és az előző epizódok stílusában készítette el a maga folytatását, mely ezáltal úgy fest, mintha maga a nagy Singer rendezte volna meg, mondjuk egy fejfájós, nem túl kreatív időszakában. Ahogy azt sokan remélték, az X-Men kezdőcsapata (Professor X, Wolverine, Storm, Jean Grey, Magneto és még sokan mások) hiánytalanul és teljes fegyverzetében visszatér, és a sorozat hagyományaihoz híven a kispadon is számos közönség-kedvenc szuperhős foglal helyet. Maga a történet, melynek során Magneto és X Professzor emberei ugyanazzal az ellenséggel, de különböző eszközökkel veszik fel a harcot, remek alkalmat teremt egy szappanoperára való konfliktus gyors kibontására, s nem lehet panasz a sorozat védjegyének számító számítógépes effektekre sem, melyek leglátványosabbikában nemcsak kedvenc mutánsainkra, de a San Franciscói Golden Gate hídra is fontos szerep hárul.
