Schübel, a saját maga számára is ismeretlen filmrendező annyira beleszeretett ebbe a dalba, hogy megpróbálta beleszuszmákolni Közép-Kelet-Európa egész történetét, valamint nagybátyjáét, akinek volt egy szerelme és elment miatta Zwungli am Sellbe és soha sem jött vissza.
Biztos jól sikerült visszadnia a dal elmentáris nyálözönét, és a németajkú nézők majd kiejtve kezükből a pattogatott kukoricát, szívtájékba markolnak és feleségüknek átnyújtva a papírzsebkendőt bevallják, hogy még mindig szeretik.
Magyar részről Marozsán Erika erősíti a filmet, aki minden bizonnyal kiváló színésznő, de színházba sem járok, úgyhogy csak arra hagyatkozhatom, amit kutyasétáltatás hallok, az pedig nem sok, mivel a Köztársaság téren mindig csak az operáról beszélnek, meg a mozgás színházról, de ha semmit sem csinál, csak néz, meg mozog, akkor is bátran elküldhetjük a moziba a nagypapánkat, amennyiben még életben van, mert részben az előadás alatt nem lesz otthon, részben pedig biztos meghatódik, ami jó, bár az én nagypapámnál ritkán fordult elő, ezért is sajnálom, hogy nem érhette meg a Szomorú vasárnapot.
