Két túlsúlyos, a végső elpuhulás küszöbén álló értelmiségi (egyetemi tanár és családterapeuta a páros, másoknak csepegtetik a tudást, s adnak életmódtanácsot) válik. Eleinte úgy képzelik, hogy minden simán megy majd, lévén intelligens emberek. Aztán előbb a férfi, majd a nő hoz szeretőt a közös házba, a higgadt megbeszélések rejtett tartalma hisztérikus üvöltözésben nyer adekvát kifejezési formát, kitör, s egyre durvul a háború. A feleségét ágyba évek óta nem vivő, plöttyedt hím mutatós prostituáltat bérel, akivel előbb csak imitálják, majd gyakorolják is a frusztrált nej által nélkülözni kényszerült együttlétet. ' viszont az exférjnél feltűnően férfiasabb megjelenésű régi szeretőjét invitálja a házba. Mindeközben a kurvácska nyomát a rettentő észt maffia üti bottal, amelynek főnöknője a váló asszonyka jó édes anyukája, egyszersmind az emberke jó édes apukájának régi szerelme is.
A hely hiányában most fel nem sorolható mellékszereplők hada szintén komplikált, de előbb vagy utóbb valamilyen szexuális kapcsolatba bonyolódnak egymással. A szálak különösebb értelem nélkül bogozódnak: minden mindennel kapcsolatba kerül, de semmi semmivel nem áll összefüggésben. A megoldás pedig már az első jelenetből is megjósolható.
A film humora csikorog, a perpatvaros küzdelem bemutatása a hetvenes évekbeli magyar vígjáték, a bűnügyi vonal a szintén hetvenes évekbeli csehszlovák krimi színvonalát hozza, hiába van itt Kati Outinen is, a zseniális öcs filmjeinek ikonikus arca. Mert ettől még ez a Kaurismäki (Mika) nem az a Kaurismäki (Aki).
